Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Hatvani képzőművészek kiállítása Vásárhelyen
hán hagyományhoz hasonlóan széles ívű, erős művészeti múltja. A múlt e művészeti ág esetében is a magyar kultúra ismert gyártulajdonos-mecén ás családjához, a Hatvanyakhoz, jelesül Hatvány Ferenc munkásságához kötődik. A Bihari Sándornál és Fényes Adolfnál, majd a sok-sok magyart képező Julian Akadémián Laurens-nél tanult báró értékes alkotói, festői tevékenysége mellett kitűnő szemű, jó érzékű műgyűjtő is volt. Kedves motívuma, a női test ezen a kiállításon is kellő hangsúllyal szerepel. Az emberi, a női test szépsége a részleteik plasztikus megmunkálásában és a vonalak lágy összhangjában jól érvényesül. A világítás különössége és a környezet nagyvonalúbban megoldott volta ad individuális ízt a Hatvány aktoknak (Fekvő nő, Női akt). A ,,Kertrészlet”-ben érezzük leginkább a fény, az árnyék finom játékossága, a formák könnyedsége által távolabbul az impresszionizmus, közvetlenül pedig Nagybánya hatását. A formák szigorúbb rendje, a tárgyak előtérbe lépett önálló élete CeZanne-i reminiscendá- kat idéz (Barackok, Csendélet). Az öltözet nagyvonalú kezelése átvitten a megjelenített egyéniségének' kibontását is szolgálja (Kékruhás nő). A múlt másik jelentős mestere Czóbel Béla, szintén a Hatvanyákhoz, személyesen éppen Hatvány Ferencihez kötődik, hiszen gyakran élvezte az egykori GrasSalk'oviOh-kastély meleg, baráti légkörét. Az egyetlen kiállított Czóbel-mű, a „Virágcsendélet” a mester korai korszakának szívesen használt mélyzöldjét és telt, komoly vörösét egyesíti. A mártírhalált halt Hatvani Perlusz Gyula mennyiségben és minőségben is kellő hangsúlyt^ teret kapott a tárlaton. Igazi területét, melyben otthonosan mozgott, a tájfestészet jelentette, ezen belül pedig elsősorban a hegyek vonzották. Külön részit képeznék munkásságában a Gyilkoló környéki pasztellek (Békásszorosi részlet, Oltárkő távolból, Gyilkos-tó télen). Ezekben is, mint más erdélyi és hegyi tájain, a pasztell adta lágyságot jól egyesítette a vonal, a formák határozottságával. Így teremtett egyensúlyt tájképein. Ez azonban alföldi tájaiban a színek líraisága irányába mozdult el (Hortobágy). A jelent a ma élők doyenjeként Gódor Kálmán képviseli. A látványon túli emberi lényeg legmélyebben Önarcképében jut kifejezésre. Festészetének széles ívét a Galántai táncok lendülete, dinamikája, a Párás reggel tónusgazdagsága, a Hegedűs-csendélet kompozíciós rendjének eredetisége jól érzékeltetik. Molnár József expresszivitása, festői kifejező ereje szintén Önarcképében, továbbá a Tejvendéglőben és a Műhelyben hat ránk. A Tö- reklyuk szűkre szabott valós tere Molnár József egyéni látása és megjelenítése folytán a cséplés nehéz, de élelmet, életet teremtő munkájának himnuszává, festői tiszteletadásává magasodik. A Viale Trastévére a többi kiállított Molnár-műtől némileg eltérően, apró részletekből épített. Ez azonban az oly jellemző római városrészlet vibrálását, laza rendjét, már-már rendetlenségét Valós és atmoszférateremtő erővel mutatja meg. Az akvarellfestés frissesége, elevensége jelenti Gömöry Aranka, Török Gyula és Paksi Gyula kiállított műveinek értékét. Kistoronyéi Ervin nem mindennapi feladatot tűzött maga elé Derkovits Dózsa-soroZatának aktualizálásában. Az egyes lapok eltérően átírtak, és ennek megfelelően eltérően meggyőzőek is. Mindenesetre az első pillantás nem minden lapnál elég a tartalmi-gondolati kapcsolatteremtésre, mert a háttérszöveg is része egy-egy metszet teljes hatásának. A szobrászatot Sz. Nagy Mária és1 Pálffy Katalin művei képviselik. Sz. Nagy Mária közelebb áll a klasszikus hagyományokhoz, a közvetlen Valóságélményt humánummal, együttérzéssel teremti újjá. Érvényes ez Várakozók című hagy óbb méretű, két- figurás kompozíciójára, ahol a testek az elfordított helyzet ellenére isi érzelmi összetartozást fejeznek ki. Portrédban világossá válik nagyfokú anyagismerete és tisztelete: a női arc márványlágyságában, a férfiarc bronz-ráncainak keménységében egyaránt. Mesterségbeli tudása segíti fafaragásainak megmunkálásában (Ülő asszony, Kubikusok). Érmeinek a sík’baterítettség és a vonalak tisztasága a legfőbb jellemzője. Pálffy KataTn a tömörség és zártság irányában költi át, szervezi újjá a látott világot. A sima felületek egymásba kapcsolódása már-már önálló, elvont formai életet képez (Anya gyermekével, Vonulat. Ülő figura). Lacika-sorozata (I—V.) a gyermeki test dundi, telt formáinak érvényesítésére hangolt. A kiállítás egyrészt jó képet adott Hatvan képző- művészeti múltjáról és jelenéről, másrészt ezen túlmenően nyilvánvaló a két város művészeti, tá- gabban pedig kulturális életében betöltött szerepe is. Kezdeményezés és válasz, mely alkalmas a szervessé váló. hagyományt teremtő folytatásra. Dömötör János 6
