Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám
atvan esztendő, ha nem is tisztes kor, de már egy korszakot átívelő ■ ™ életet jelent az ember számára. Hatvan esztendő a hajdan volt történelem tekintetében olykor úgy átlapozható egy történelemkönyvben, hogy jó- szerint egyetlen évszámnyi felfigyelésre sem ad okot és módot. Ám az a hatvan esztendő, amely 1917-et követően, pontosabban 1922-től, annak is december havától napjainkig pergett le a történelem homokóráján, nem egyszerűen dátumokkal, történelmi sorsfordulókkal, korszakos váltásokkal terhes időszaka volt az emberiségnek, hanem ami egészen ; új, soha nem voltnak a kezdetét is jelentette. Az októberi forradalom győzelme után a proletár forr adatom erejében és hatalmában bízva te hatalmas szovjet ország népei egyre-másra jelentették be csatlakozásukat, hogy létrehozzák a Szovjetuniót. A szovjet állam 1922 decemberében deklarált létrejötte, ha nem is az októberi forradalom „befejezését”, de a forradalom egy korszakos vívmányának létrejöttét hozta a világ népei számára. Európa és Ázsia hatalmas területein létrejött a világ első szocialista államközössége, megteremtődött a lehetősége annak, hogy <az évszázados elnyomás után ennek az államnak minden népe, nemzete létszámára tekintet nélkül egyenrangú államalapító erőként vegyen részt a Szovjetunió további történetének formálásában. Ez az időszak, te szovjet állam létrejöttének időszaka a legkevésbé sem volt a békés „államalapítás” korszaka. Külső lés belső intervenciók, súlyos gazdasági gondok nehezítették, sőt egyesek reménye szerint tették volna lehetetlenné is a szovjet állam fennmaradását. A lenini nemzetiségi politika, a Szovjetunió felszabadult és felszabadított népeiből alakult szocialista közösség azonban oly erőt jelentett a jövőt illetően, hogy azon „a poklok kapui sem vehettek erőt”. A Szovjetunió létrejöttével megindulhatott a világ első szocialista államának hallatlan ütemű fejlődése az élet minden területén. Az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra új ösztönzést, új erőt kapott a fejlődéshez, s egyben új lehetőséget is, hogy kifejezze a szovjet állam sokszínűségét és megvalósítsa a célok tekintetében a sokszínűségben az egységet. E nélkül az egység nélkül aligha birkózhatott volna meg a náci Németország akkoriban legkorszerűbb hadseregével, tartóztathatta volna fel Moszkvánál és aligha mérhette volna a hadseregre az első kegyetlen csapást Sztálingrádnál — ha nincs meg a szovjet állam népeinek elszántsága és ereje egységének és az ebbe vetett hitének megőrzésére. Sokszor elmondtuk, leírtuk, hogy a Szovjetunió a béke állama. Nem jelszó, üres fikció, plakátra való felirat, megkoptatott jelmondat ez, a Szovjetunió népeinek egész története, létrejöttének körülményei, politikája, céljai, alkotó munkájának keretei elválaszthatatlanok a békétől. A lenini békedekrétum nem egy történelmi időszakra szólt, nem taktikai, hanem ha úgy tetszik, te Szovjetunió egész jövőjét megformáló stratégiai alapokmány volt. És maradt! Az, hogy ma a Szovjetunió a szocialista tábor vezető ereje, hogy a világ második legnagyobb hatalma, hogy a szocializmus eszméje át- meg áthatja immáron a világ mind az öt földrészét, hogy a béke jelene és holnapja fogalmilag is elválaszthatatlan a Szovjetuniótól, mindez 1922 decemberébe is gyökeredzik. Ebben a hónapban ünnepük a Szovjetunió népei a világ első szocialista állama létrejöttének hatvanadik évfordulóját. Az ünneplés aligha lesz háziünnep. A világ haladó erői, a szocialista tábor országai, köztük Magyarország is „emeli poharát”, s kíván további jó erőt és egészséget barátjának. Mi, itt Heves megyében külön is emelünk egy kis poharat a Csuvas Autonóm Szocialista Köztársaság népének egészségére, amely éppen úgy, mint annyi más testvére a szovjet állam határain belül létrejöttét, fejlődését, gazdasági, kulturális gyarapodását ennek a hatvan évnek is köszönheti. 1
