Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Utassy József költői életútja
fogyatkozás) a szomorú életrajzi elemekre épült verseiben is megcsillantja a pokolból visszatérni akaró és visszatérő ember hinni akarását. A művészetben, a teremtő alkotásban találja a kiutat. S a „sárgaház sahja, kékség királya” az életet, az alkotás életformáját választja: „Mint ama nagy, ha- muhodó madár, / ki tolla tábortüzéből éled, / üzenem neked — a szél megtalál —, / hogy élek, barátom, újra élek: mint ama nagy, hamuhodó madár” (Holtpont). Ahogy a torkomon kifér.) Az alkotó halhatatlanság gyönyörű himnuszát írja meg Itt nyugszik Nagy László című versében. A vizuális líra eszköztárát is felhasználva, a sírhant előtt álló kereszt formában helyezi bele a címadó nyelvi forma szavait. Ez az ikonikus jellegű megoldás olyan kompozíciós lehetőség, mely illik Nagy László alkotó módszeréhez, s ugyanakkor felnagyítja a vers mondanivalóját is: „Kikeleti zöldözönben / vigyáz- lag világba öltözötten / orcámra permeteg bánat nem kell / fájdalom vizének ott a tenger ZENG' HANT ALÓL IS ZENG / A SZAVAD ZENG / NINCS SEMMI ÜJ A FÖLD ALATT SEM”. 7. A nyomdatechnika megoldásokkal formált versei is elgondolkoztatják az olvasót. Nem üres, öncélú költői játék ez csupán. Az én keresztem című versében a kereszt grafikai formájában ez a tömör információ jut nyelvi szerephez: ÍRNI... 1972. A vizuális kompozíció nyert versbeli kulcsszerepet egyik legszebb szerelmes versében is. A címe: Egészségedre: Krisztina! „Ha hóval hullna is ruhád / kimájusítanád szobámat / mert te vagy a virág, s nincs / vázám sincs / karcsúbb tenálad”. Az Áve, Éva! című kötetének legtöbb darabja szerelmes vers. A magyar szerelmi líra remekeit magába foglaló antológiában megtisztelő helyet szánunk Utassy verseinek is. A Derengők és a Végtelenül című költemények remek alkotások, s arról is bizonykodnak, hogy Utassy világképében a szerelem, az emberi kapcsolat e legcsodálatosabb és legbensőbb formája is központi helyet foglal el. Szinte külön, sajátos nyelvet teremtett arra, hogy minél teljesebben és minél árnyaltabban énekelje meg a szerelem gyönyörűségét, kínját és fájdalmát. A színek változatosak, a színek keverése külön információt hordoz: a játék, a derű, a meghökkentő fintor, a hamis szenvelgéstől megszabadított üde hangvétel jellemzi szinte valamennyi szerelmes versét. Nyelvi lelemény és játszi enyelgés — mint Csokonai tette — teszi a költői üzenetet nagyon emberivé és nagyon személyes jellegűvé: „Engem veled / téged velem / kitüntetett a szerelem / bimm-bamm, bimm-balam, bimm-bamm ... / ezen a hosszú betűvert soron te lépdelsz / ezen pedig — mindig mellédszegődve — én... / leng! bong! jaj csupa hang! / virágvasárnapi harang / a szoknyád. / Imádlak / Viktória. / — „S én most ébredek rá: / nagyon szerethetlek, / ha már a sálam is / integet utánad” (Fákat altat a szél). A Tél című verse árukodik leginkább Utassy kivételes tehetségéről. Mint a kemény gyöngy, mint a mívesen kimunkált gyémánt ragyog tömörségével és képi kapcsolásainak, kihagyásos logikájának, atmoszfériateremtő erejének, a verssorok szigorúan megkomponált melódiájának tökéletességével: „Bent: szeretőmmel gordiuszi csomóban. Kint: Nagy Sándor karddal a hóban! Ö is, Mi is: ébren! Ezerkilencszázhatvanhét decemberében.” 8. A humorban felszabadult alkotó energia Utassy több versében is jelentkezik. Ez a versbeli humor nála is jórészt a nyelvhez kötött: a merész nyelvi lelemények, a furcsa képi ötletek, a nyelvi felszabadultság ritmikai bravúrjai, a meghökkentő szójátékok, az iróniában mártott, s görbetükröt tartó paródia nemcsak az örömkeltés (ez is feladata a versnek!) feladatát vállalják, hanem az intellektuális élményszerzésnek is forrásai. A csípős, a kíméletlen szatíra sem idegen tőle. Ez a példatár tanúskodik róla: „Istenülnek a piacon / pegazus-lócsíszá- rok, / s ölre mennek — ó, kis haszon! — / a bajnok és a bajnok” I Irodalmiakat — „Nem érdekel!/ a verseimre kushadt / kritikus had. / Cigányasz- szony! / jósolj nekem babért / krumpliért, babért.” (Az őstehetség). — „A nagyfeszültségű neonlugasokban / magányos Dísztökök bibircsókólóznák” (Világvárosi éj), önirónikus hangvételű verseit a sajátosan fanyar humor jellemzi: „Laptölte. (Pilinszky versfogyatkozása.) Kötetem / saját bőrömbe köttetem” (Prognózis). 9. Külön is szólnunk kell Utassy gyermekverskötetéről is. A Mézgarázdák (1980) látszólag kevés, valóban gyerekeknek írt verset tartalmaz, legalább is ezt állítják a kötet kritikusai. Csak részben van igazuk. Nem szokványos gyermekversek olvashatók benne. Ezek a versek nem gügyögnek, nem jellemzi őket nyelvi fantáziátlanság, a gyermekde- deskedés. Nem verselmények gyűjteménye ez a kötet. Éppen ezért örömmel kell köszöntenünk azokat a költeményeket, amelyek révén a gyerekek a versélmények birtokásává lehetnek. A tiszta, egészséges hangélmény mellett az értelmi, érzelmi, a képzettársítási ráhangolódásra nevelődés lehetőségének is jó alkalmai e versek olvasásában való el- merülés. A versélmény melett egy életre szóló nyelv élménnyel is gazdagodhatnak a gyerekek. A képekké váltott gondolatkapcsolás rendjének érzékelésére, illetőleg megértésére, a versműveltség alapjainak megszerzésére igen alkalmasak pl. ezek a versrészletek: „Egy kis tücsök / tanyát ütött / szobámban, / s dalába bújt előlem, / hogy ne lássam (Irigykedő). — „A Hold egy sárga kotlós / Nekem kék asztalterítőn / molnárkalácsot formáz, / s édesanyám tenyerébe / söpri a sok csillagmorzsát. (Kinek hogy!) „A gyermeki képzelet megmozgatásával csodálatos művészi élményt nyújtanak ezek a részletek is: „Magasan repülnek, / nyílhegyek a fecskék, / csillagokra aggatják föl / a függönyös estét”. (Micsoda évszak) — „Távvezetékek / húrjait egy / csöpp siheder szél / pengeti még / Vedlik a vén puli / dolga csupán / nézni a gyapjas fel- leg után” (Rezeda-álóin). Bakos József 60
