Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lisztóczky László: Magyar Kalevala-fordítások Vikár Béla előtt

Az idézett műfordítások mást bizonyítanák: azok alapján Reguly neve nem maradhat ki egy műfordítási értékeinket feltáró reformkori antológiából.

Hunjalvy Pál (1810—1891)

Reguly Antal személyes példamutatása, kutatói szenvedélye és elért eredményei döntő hatást gyakoroltak más tudósainkra is. Törekvései, gondolatai nagymértékben meghatározták a finnekről és Kalevaláról kialakuló vélekedéseket. A finnkérdés az 1840-es években egyet jelentett hazánkban az ő sorsával.

A következő évtized legelején Reguly oldalán kezdte el nyelvészeti tevékenységét Hunfalvy Pál. Elődje szelleméhez kapcsolódott azzal is, hogy nyelv- tudományi küzdelmeihez fölhasználta a Kalevala művészi erejében, világsikerében rejlő erkölcsi tőkét: nem lehet szégyellni való annak a népnek a rokonsága, amelyik ilyen szellemi teljesítményre képes. A hősköltemény nemcsak kiváló művészi alkotás volt a szemében, hanem a finn nép „nemességlevele” és a finnugor szellemi kiválóság eposzi megnyilatkozása is.

Ezt példázza összehasonlító nyelvészeti kutatásainak legkorábbi összegzése, egy 1851. január 18-i akadémiai felolvasás, amely Nyelvészeti nagy tennivalóink, s a finn népek régisége címmel jelent meg az Üj Magyar Múzeum hasábjain. A mű első szintézisre törő nyelvtudományi értekezése és egyben első Kalevala-tanulmánya is: a kettő összekapcsolása már önmagában jelzi szándékait, céljait.

Az írás bemutatja Káinonen finn történetét, amelyet a szerző Lönnrot ösztönzésére és közreműködésével írt. A könyv mottója, amelyet finnül és saját fordításában idéz Hunfalvy, a Kalevala 43. runójából való:

Istennél a szerencse fékei, teremtőnél a sors kulcsai, nem az irigynek hóna alatt, nem rossz szívűnek ujja hegyén.

(I. h. CDXXXVII.)

Ez az első szemelvény a Kalevalából, amely magyar nyelven megjelent. A rövid fordítás igen jól sikerült. Érdekes ritmusa van, művésziek a gondolatpárhuzamok, szemléletesek a képei. Különösen szép és sokatmondó a harmadik és a negyedik sor ellentétes képszerkezete: az „irigy” alattomosan elrejti „a sors kulcsai”-it, a „rossz szívű” csábítóan kérkedik vele. A népköltészet egyszerű bájosságával kifejezett gondolat Hunfalvy hitének, önbizalmának is hangot ad: hiába tombol ellenünk a jogtalan erőszak, bízhatunk az igazság erejében. A négy sor később is kedvenc jeligéje maradt.

Az írásban még további három idézet található, kettő szintén a Kalevalából, egy pedig Guttlund finn „példabeszédei”-ből. Közülük a legszebb a következő két sor. Amikor Ilmarinent megkérdezik, hol tanulta művészetét, így felel:

Soká néztem a teremtő száját,

Szakállát jeles Jumalának.

(Uo. CDXLV.)

Bravúros fordítás ez is. Elsősorban a „jeles Jumalának” alliteráció ragadja meg figyelmünket, amely pontos mása a finn eredetinek („jalon Ju- malan”).

A cikk hazánkban elsőként ad közvetlen, tudományos igényű betekintést a finn eposz rejtelmeibe. Megismertet hőseivel, teremtésmítoszával, panteista természetszemléletével. A finn mondát emlegeti, hogy tojásból lett a világ. Így jellemzi a Kalevala főszereplőit: „Ha Wäinämöinen a Föld istene, úgy Ilmarinen a levegőé, és Lemminkäinen a tengeré.” (Uo. CDXLV.) Líraian ír Vejnemöj- nenről: „Ö találta fel a lantot (kantletet), melyen úgy zenélt, hogy minden, ami erdőn, légben vagy vízben élt, őt hallgatni ment; a levegőnek leányai, az erdőnek és víznek anyjai örvendve hallgatták az új lant kedvességét. Väinämöinen is a zenén annyira megindult, hogy zenélés közben bogyónál öregebb könnycseppek gördültek szemeiből.” (Uo. CDXLII—CDXLIII.) A stílus elárulja, hogy megalkotója gyönyörködik a történetben.

★

1851-ben még csak a Kalevala 1835-ös változatáról tett említést Hunfalvy. Két évvel később az 1849-es bővített és javított kiadásról — az ún. Űj- Kalevaláról — adott részletes ismertetést.

A hat folytatásban megjelenő cikksorozat először mutatja be a finn eposz teljes keresztmetszetét. Szinte minden mozzanatában olvasói elé tárja a Kalevala első 15 runóját, és tömören fölvázolja az utána következők tartalmát is. Az érdeklődő így a hősköltemény egészével találkozhatott, képet alkothatott cselekményéről, szerkezetéről, mitologikus világszemléletének átfogó rendszeréről.

Röviden elemzi Hunfalvy a Kalevala versformáját is, és Regulyhoz hasonlóan kijelenti, hogy „érdemes lesz összehasonlítani a magyar népdallal”. Kiemeli a gondolatpárhuzam szerepét. Ügy látja, hogy a paralelizmussal összefüggő „finn szóbőség” visszaadása nehézséget okozhat: „ .... a gondolatok kifejezése általában kétszerezve van, mint a héber zsoltárokban, mi a nyelv dússágát hasonértelmű szókban tünteti elő, de az áttételt nehezíti, mely más nyelvben alig bír eleget tenni a kifejezések változásainak.” Észreveszi a gondolatpárhuzamokból adódó, nem tudatos sorvégi összecsengést: „A rím nem tiszta, hanem hasonvégzetű; mert a runók egy költői népnek természeti alkotása.” (Szépirodalmi Lapok 1853. 180.) Az alliterációk problémáját nem érinti.

Az elméletet a gyakorlatban is kipróbálta: számos részletet fordított le a Kalevalából, s beépítette ismertetésének szövegébe.

Nem szól Reguly Kalevala-fordítástöredékéről. A fordításban nem fedezhetünk föl Reguly-hatást. Valószínű, hogy Hunfalvy nem is tudott barátja fordítási kísérletéről. Reguly évekig féltékenyen őrizte kéziratait, maga akarta feldolgozni őket. Csak 1857 őszén sikerült őt Toldy Ferencnek rávennie arra, hogy feldolgozás és közlés céljából engedjen át egy kis részt Hunfalvynak. Hunfalvy ekkor sem juthatott hozzá a Kalevala-kézirathoz, hiszen írásaiban ennek semmi nyoma. Hite szerint tehát elsőként vállalkozott az eposz magyar nyel55