Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: Falujárók Heves megyében
Falujárók Heves megyében A Magyar Kommunista Párt történetének szép, de napjainkra egyre inkább feledésbe merülő hagyománya a falujáró mozgalom. Ez a mozgalom a kommunista ipari munkások és értelmiségiek akciója volt a felszabadulást követő években a falusi lakosság megsegítésére, a munkás—paraszt szövetség erősítésére. A falujáró mozgalom hazánkban és megyénkben 1946 tavaszán kezdődött el. Ekkor a reakciós erők elleni széles körű támadás megindításával összefüggésben az MKP Központi Vezetősége felhívta városi, illetve üzemi szervezeteit, hogy munkaszüneti napokon nyújtsanak segítséget a falunak. A „város a faluért — munkás a parasztért” mozgalom rövidesen országossá vált. Ebben jelentős része volt a Központi Vezetőség 1946. szeptember 20-i felhívásának a falujárómozgalom megszervezésére. írásom célja, hogy a korabeli források felhasználásával bemutassam a mozgalom Heves megyei megszervezését, a falujáró munka területeit, módszereit, jelentőségét és fogadtatását. A falujáró .mozgalmat megyénkben is az MKP városi bizottságai és az üzemi pártszervezetek vezetőségei szervezték. A megyében dolgozó falujáró csoport: Egercsehi-bányatelep, Bélapátfalvi cementgyár, Szúcs-bányatelep, Eger és Gyöngyös. A megyén kívüli falujárók Budapestről jöttek. Jártak megyénkben Csepelről, Pestszenterzsébet- ről, a József-városi telefonközpontból, a IX. kerületből és a Ferihegyről Az Egeresein bányatelepi, a bélapátfalvi, az egri falujárók az egri járás; a gyöngyösiek a gyöngyösi, a hatvani és a hevesi járás; a budapestiek a gyöngyösi és a hevesi járás falvaiban tevékenykedtek. A megyebeli falujáró csoportok közül a legaktívabb munkát az egereseinek végezték. Nem véletlen, hogy a Központi Vezetőség fenntebb említett felhívásában őket név szerint is megemlítette. A falujáró csoportoknak nem volt állandó létszámuk. A létszám általában 20 és 30 fő között váltakozott, s ezen belül volt egy mag, amely állandó volt. A csoportokat különböző szakmunkásokból: szerszám- és gépjavításhoz értő lakatosokból, famunkásokból, építőkből, villanyszerelőkből, cipészekből, szabókból, varrónőkből, továbbá orvosokból, jogászokból és jó agitátorokból állították össze. A csoportok munkájának irányítására néhány tagú bizottságot szerveztek, amely élén a falujáró felelős állott. Például a csepeliek falujáró felelőse előbb Krám István, majd Horváth Ernő, a pest- szentlőrincieké Ács Imre, illetve Fazekas Zsuzsa, az egercsehieké Garamvölgyi József volt, akinek munkájához sok segítséget adott Horváth Nándor. A faluj árókat mindenhol a helyi pártszervezetek fogadták, ök gondoskodtak elszállásolásukról, munkájuk megszervezéséről, s minden ügyes-bajos dolgukkal foglalkoztak. A falujárók általában hetenként hétvégén utaztak a falvakba. Oda- és visz- szautazásukról a küldő üzemek gondoskodtak. A falujárás eredményeinek és problémáinak értékelésére időnként megyei és járási értekezleteket szervezett a párt. Az első megyei falujáró értekezlet 1946. május 29-én volt Egerben, ahol megbeszélték az addigi munka tapasztalatait és a további feladatait. Az ülésen részt vettek a falujáró felelősök és az üzemi párttitkárok. A falujárók rendkívül szerteágazó munkát végeztek. Először arról szólak, hogy milyen tevékenységet fejtettek ki az újjáépítés, a termelés segítése területén. A faluj áróknak jelentős szerepe volt a világháború időszakában megrongálódott iskolák helyreállításában. Jelenlegi tudomásunk szerint 19 iskolát állítottak helyre, illetve láttak el bútorzattal, és felszereléssel. Különösen jelentős volt az adácsi, a dormándi, a gyöngyöshalmaji, a vámos- györki súlyosan károsodott iskolák kijavítása. A csoportok rendkívül sokrétű javító- és szerelőmunkát is végeztek. A falusi parasztságnak igen nagy örömet okoztak a megkopott, illetve elhasználódott szerszámok és mezőgazdasági gépek kijavításával. Számtalan ekét, kaszát, ásót, kapát, répavágót, kukoricamorzsolót, több szekeret, darálót, szőlőprést és traktort is helyrehoztak. Főként a szegényebb családoknak sok konyhai edényt foltoztak meg. Javítottak lábbelit, kerékpárokat, órákat, fejszéket, ajtózárakat. Beüvegezték a kitört ablakokat, szereltek villanyt. Nevükhöz fűződik több középület beüvegezése, közkutak, tűzoltófelszerelések kijavítása, középületek villanyszerelése, bel- és külterületi hidak helyreállítása. Munkájuk kiemelkedő eseménye volt a háború időszakában megsérült hevesi tüdőkórház helyre- állítása, amelyet a csepeli faluj árók végeztek el. A csepeliek 1947. április 13. és május 4-e között javították ki a 14 helyiségből álló épületet. Ünnepélyes átadása május 4-én volt, ahol megjelent a párt megyei titkára, Súlyán György is. A felszabadulás után sorra megalakuló MKP- szervezetek számos helyen nem rendelkeztek megfelelő épülettel, illetve párthelyiséggel. A faluj árók itt is segítettek. A csepeliek a kisnánai párthelyiség építéséhez cementet és meszet szállítottak, a nagyrédei pártszékház ablakainak beüvegezéséhez üveget vittek. A pestlőrinciek a hevesugrai, a det- ki pártszékházba bevezetették a villanyt, a nagy- fügedi és a detki pártszervezeteknek rádiót ajándékoztak. A faluj árók a munkás—paraszt szövetség erősítését szolgálták az újgazdák segítségével. A csepeliek a sirokiak kívánságára a földműveléshez szükséges szerszámokat készítettek. Ludason a pest- szentlőrinciek főleg az újgazdák által lakott Újtelep nevű falurészen egy kutat javítottak meg, elősegítve ezzel szinpátiájuk növekedését a párt iránt. A felszabadulás előtti, a kommunistákat egyház- és vallásellenesnek bemutató propaganda még meglévő hatásának ellensúlyozására a falujárók vállalták templomok és plébániák helyreállítását is. A csepeli, illetve a pestszentlőrinci falujárók állították helyre a háborúban megrongálódott kisnánai, 33
