Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Bakó Jenő: Eger úszósportja
Az egriek 4^200 m-es gyorsváltója: Baranyay Károly, Szigritz Géza, Bitskey Zoltán, Bárány István remek, új Európa-csúccsal győzött az olaszok csapata előtt. Üj világverseny kezdődött 1927-ben: a két-három évenként lebonyolításra került Főiskolai Világbajnokságokon sorra kitűnően szerepeltek a legjobb főiskolás egri úszók. A két világháború közötti időszak legnagyobb EB-sikerét 1931-ben, Párizsban érte el a magyar úszósport. Bárány István háromszor is — 100 és 400 m gyorsúszásban és 4X200-as váltó tagjaként — a győzelmi emelvény legmagasabb fokára állhatott. Ekkor volt Bárány sikereinek csúcspontján. Bitskey Aladár ezúttal is az igen értékes második helyezést érte el hátúszásban, mintegy bizonyítva, hogy hosszú éveken át megérdemelten volt a világ legjobb hátúszóinak élvonalában. A Los- Angeles-i olimpia (1932) nem hozta meg Bárány részére a várt sikert. Aranyéremre esélyesként utazott el az olimpiára, de egy szerencsétlen és elfogult célbírói ítélet elütötte a döntőben való részvételtől. A harmadik helyezett gyorsváltónak változatlanul Bárány volt az erőssége. Bejelentette a versenyzéstől való visszavonulását és utolsó versenyén 58.4 mp-es nagyszerű Európa-csúccsal méltóképpen búcsúzott a versenyzéstől. Ezzel lezárult az egri úszók egy évtizedig tartott, tündökléssel teli korszaka. Ezekben az esztendőkben lett országos, sőt európai hírűvé az egri úszósport. Rendszeresen kaptak külföldi vendégszereplésre meghívásokat. Bejárták szinte egész Németországot, Ausztriát, Angliát és Jugoszláviát. Európa-szerte megismerték ekkor a magyarországi kisváros nevét. Külföldi versenyzők is gyakran álltak rajthoz Egerben és a város lakossága sokszor láthatott színvonalas nemzetközi úszóversenyeket. * A város vezetői megfelelő támogatásban részesítették az úszószakosztályt. Az úszók és vízilabdázók időkorlátozás nélkül járhattak az edzésekre, és az elismerés egyik jeleként az országos bajnokságot nyert versenyzőket „örökös” tiszteletjeggyel tüntették ki. Bárányon kívül a két Bitskey, Szigritz és váratlanul a fiatal Baranyay is visszavonult a versenyzéstől. Időközben a legfiatalabb Bitskey fivér, Árpád, nagyszerű eredményekkel felhívta ugyan magára a figyelmet, de a teljesítmények visszaesését, a közelgő mélypontot már nem lehetett elkerülni. A szakmai visszaesés egyik okának tekinthető, hogy az előző években jóformán teljesen megfeledkeztek az úszóutánpótlás neveléséről, és a nagyok kiesése után, egy-egy kivételtől eltekintve senkit sem lehetett a helyükre állítani. Az elkallódott tehetségek Nagyon nagy gondok voltak akkoriban az egri versenyuszodában, azonban mégsem tették helyesen azok, akik korán eltemették az egri úszósportot. A csodálatos, bársonyos egri víz, a hagyomány és az úszás népszerűsége új gyerekeket vonzott az egri versenyuszodába. A 30-as évek közepétől a világháborúig egy újabb, nagyon tehetséges, kis létszámú úszócsapat nőtt fel, akiknek tagjai felzárkóztak az országos élvonalhoz és néhányan közülük még nagy nemzetközi viadalokon is rajthoz álltak. Bitskey III. Árpád a 30-as évek közepén évekig a legjobb magyar hátúszó volt, külföldi versenyeken, főiskolai világbajnokságokon is kitűnően szerepelt. Az 1935. évben egy újfajta úszómozgás kezdett tért hódítani. Az egész világon gyorsan terjedt és a mellúszáson belül — annak szabályai sze26
