Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Emlékek és képek Kodály Zoltánról
(Ezek a gondolatok megtalálhatók Kodály e műveiben is: Utószó a Bicinia Hungarica 1. füzetéhez és a Magyarság a zenében című tanulmányában). Somos Lajos jóvoltából és szívességéből ennek az egri látogatásnak képi emlékét is közreadhatjuk. Kodály feleségével, Emma asszonnyal állt a Líceum bejáratánál a fényképezőgép elé. Hogy az általános iskolás korú gyerekeket is mennyire szerette, arról megbizonyosodhattunk a két egri általános iskolában tett látogatása kapcsán 1965-ben. A mestert és feleségét nagy szeretettel fogadták a gyerekek. A képi emlékek is erről tanúskodnak. Pogány Ferencné visszaemlékezésében a nagy zenepedagógus, Kodály egyéniségéről kapunk hiteles képet. Szerinte Kodályból áradt a gyermekek iránti szeretet, s dicsé- rőleg jegyezte meg Kodály, hogy a gyerekek „szívből énekelnek”. Néhány kicsinyesnek tűnő tanácsa is túlmutat a szűk praktikumon: „Sok szabad levegőt a terembe: ebben szabad csak énekelni”. Kodály nagyon fukarkodott általában a dicsérő szókkal. Egerben azonban ez sem maradt el. Mindkét iskola tanárainak és tanulóinak megígérte, hogy visszatér, s reméli arról fog meggyőződni, hogy gazdagodott, színesedett zenei tájékozottságuk. Kodály arról is beszélt, hogy soha nem ment el közömbösen az iskola mellett akkor, amikor ének hallik ki belőle. Mindig kíváncsi volt arra, hogyan találkoznak a gyerekek a zenével. Ilyen találkozási alkalomról számolnak be az egri pedagógusok valóban megható és tanulságos emlékezéseikben. Moskovszky Vincéné feljegyzésében olvashatjuk: „Nagy élmény volt iskolánk kamarakórusa számára, hogy Kodály Zoltán születése napján énekszóval köszönthettük. A Mester a lakásán fogadta a kórust, és csokoládéval kínálta a gyerekeket. Megajándékozta a kórust a Bicinia Hungarica néhány példányával is.” Dienes Tiborné szívességéből ennek a látogatásnak még néhány nagyon emberi mozzanatáról is szólhatunk ..Kodály tiszteletére a Köszöntőt énekelték el. Vass Mari, aki ma már az Operaház zenekarának fuvolistája — adta meg a hangot hangvillával. Kodály állva hallgatta mega kórust, majd az éneklés befejezése után jó tanácscsal látta el a gyerekeket. Elmondta pl., hogy a hangvillával közben is lehet ellenőrizni, nem csúszott-e el a kórus. Ez a találkozás 1966 decemberében történt. Ez volt az utolsó találkozása az egri gyerekeknek az élő Kodállyal. Akkor születésnapjára fehér szekfűcsokrot vittek neki. Ezeket a köszöntéseket Kodály írásban is megköszönte. Így jutottak el Egerbe is ezek az írásformájukban is megkapó köszönő sorok: „Szíves emlékezését születésem napjáról hálásan köszönöm, jó kívánságait szívből viszonzom. Kodály Zoltán”. 6. Kodály emberi nagyságáról, derűjéről és humoráról is néhány nagyon is személyes jellegű emlékem. Most pataki diákkoromra emlékezve szívesen regisztrálom, hogy Patakon találkoztam először Kodály alkotásaival. Még ma is visszacseng bennem a Túrót eszik a cigány és a Csipkefa bimbója dallama. Sajnáltuk, hogy személyesen nem találkozhattunk vele Patakon. De tudunk róla, hogy töbször kapott meghívást. Egy alkalommal egy pataki diák is meghívta a mestert pataki látogatásra. A kodályi válasz csillogó humorával és szellemességével nagyon jellemző a mesterre: „Amikor Bartók Péter, Bartók Béla fia Patakra érkezett, azt kérdezték tőle, ugye, te annak a Bartók— Kodálynak vagy a fia? Ezért azt üzenem a patakiaknak, hogy nem mehetek el hozzájuk, mert az egyik lábam most Amerikában van” (Éneklő Ifjúság. 1943. 8. sz. 90.). A háttérről, s Bartók fia pataki diákságáról a pataki kollégium könyvtárának kézirattárában található Bartók-levél ad felvilágosítást. 7. Mivel zárhatnám ezt a megemlékezést? Azzal, hogy Kodálynak életműve sokkal színesebb, tartalmasabb volt e közleményben vázoltaknál. A zeneszerzőről is szólnom kellett volna, de nem ez volt a célom. Sokszor láttam a zenekarok és énekkarok élén a műveit vezénylő Kodályt is: teremtő nyugalmat és művészi nyugtalanságot egyaránt teremtett — Illyés Gyulával szólva — „az a kicsi bot, mit szél cibálta ősz fürtjei fölé emelt Kodály”. Bakos József 59
