Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Elmélet - politika - gyakorlat

A mi korunkat az jellemzi, hogy a néptömegek világszerte valóban öntudatos társadalmi szubjektummá válnak. Ennek következtében tudatosságuk egészében fejlődik, melynek során vonzódnak, törekednek a marxizmus—leninizmus tanításához. Ennek a folyamatnak azonban, amely alapvetően pozitív forradalmi jellegű, árnyoldala is van. Arról van szó, hogy az elméletet nem lehet kész tételek összességeként, egy csapásra elsajátítani, alkalmazni, amit tovább nehezít az a körülmény, hogy a marxizmus elsajátítása számos országban összefonódik, összekeveredik más forradalmi tanítások elsajátításával és alkalmazásával. Több ország forradalmi mozgalmában sajátosan keveredik a tudományos szocializmus és az utópikus, a polgári, a kispolgári szocializmus eleme. Az is előfordul nemegyszer, hogy a marxizmus elméletét az objektív és a szubjektív idealizmus elveivel, tételeivel összemossák, továbbá az is tapasztalható, hogy szubjektív hibák folytán egyik vagy másik ország mozgalmaiban túlságosan felerősödik az eklekticizmus, a dogmatizmus, a fatalizmus és a voluntarizmus.

Az utóbbi évtizedekben a világ legnépesebb országában, a Kínai Népköztársaságban, nemcsak a kínai népre, hanem az egész emberiségre nézve is tragikus következményekkel járt a kispolgári ösztönösség és a nacionalista eszmék térhódítása, amely nyílt szovjetellenességbe csapott át, és elvezetett minden idők legnagyobb személyi kultuszához, mely rokonságot mutat a legbigottabb vallási fanatizmussal. Lenin már „Mi a teendő?” című művében felhívta a figyelmet arra: „ .. . hogy a marxizmus széles körű elterjedésével együtt, bizonyos mértékig süllyedt az elméleti színvonal”.

Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az elméleti színvonal süllyedésének a veszélye történelmileg hosszú időszakot ölel fel. Gondoljunk csak arra, hogy az elmúlt évtizedekben milyen károkat okozott az elméleti színvonal süllyedésével együtt járó jobboldali és baloldali opportunizmus. Itt nemcsak arról van szó, hogy a mozgalomban egyes csoportok elméleti színvonala csökken, hanem arról is, hogy egy-egy ország, párt, állam ideológiájának eszmei-ideológiai orientációja is nagymértékben eltorzulhat az eméleti színvonal-süllyedés következtében. Ezért tehát nemcsak arra kell törekedni, hogy a kommunista pártok vezetői, káderei, a hivatásos pártmunkások, az állami tisztviselők színvonala fejlődjön rendszeresen, hanem arra is, hogy a munkásosztály egészének elméleti felkészültsége, a lakosság szocialista tudatossága rendszeresen fejlődjön, mégpedig úgy, hogy az elméleti tudatosság szervesen kapcsolódjon a politikai és a társadalmi-közéleti tevékenységhez, mert így és csakis így képesek a tömegek, a dolgozó osztályok a gyakorlatban ellenőrizni eszméik igazságát, életrevalóságát. így válik lehetővé, hogy társadalmi méretekben, a tömegek tevékenységében megvalósuljon a szavak és a tettek, az eszme és a valóság egysége. A szocialista országokban a lakosság politikai-eszmei színvonalának fejlesztésében megkülönböztetett jelentősége van annak, hogy elsajátítsák és a mindennapi gyakorlatban alkalmazzák a marxizmus

—leninizmus tanítását, amely, mint ismeretes, az egyetemes emberi kultúra értékeit hordozza. Igen fontos annak elérése, hogy a párt vezetésével maguk a dolgozók kollektívái képesek legyenek kritikusan és forradalmi módon meghatározni feladataikat, helyesen dönteni, és ennek a döntésnek a végrehajtását ellenőrizni. Az új társadalom építése alapvető feltételeinek egyikét jelenti, hogy a kommunista párt a néptömegeket a valóban tudatos, alkotó szubjektum rangjára emelje. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a tömegek képesek legyenek a politikában, a gazdaságban, a kultúrában, az érdekeiknek megfelelő, tudományosan megalapozott, pártos, kritikus és forradalmi állásfoglalásra és cselekvésre. Akadnak olyan gondolkodók, akik a tömegek tevékenységét csak ösztönösként, határozott elvek nélküliként értelmezik. Itt tulajdonképpen a néptömegek történelmet formáló szerepének tagadásáról, a néptömegek érdekeit kifejező pártok, tömegszervezetek, intézmények szétválasztásáról van szó. Mint ismeretes, Marx a munkásosztály tudományos világnézete megalkotásának folyamatában kezdettől fogva a filozófiának, az elméletnek la szerepét abban látta, hogy fejezze ki a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó tömegek érdekeit. Marx különösen fontosnak tartotta, hogy a munkásosztály soraiban az elméletet és a forradalmi kritikát alkotó módon alkalmazzák.

Figyelemre méltó, hogy az ifjú Marx már 1843- ban éles harcot folytatott a tudományt, az elméletet és a kritikát lebecsülő törekvések ellen. Így írt akkor: „Semmi sem akadályoz meg... bennünket abban, hogy kritikánkat a politika kritikájához, a politikában való pártotfoglaláshoz, tehát a valóságos harchoz kapcsoljuk és velük azonosítsuk. Akkor nem doktriner módon lépünk a világ elébe egy új elvvel: itt az igazság, itt térdelj le! A világ elveiből fejtünk ki a világnak új elveket. Nem mondjuk a világnak: hagyj fel harcaiddal, ezek ostobaságok; mi odakiáltjuk az igazi harci jelszót.”

Marxnak ezek a gondolatai különösen lényegesek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta. A szó szoros értelmében a kommunista párt vezetésével a néptömegek valóban új világ megteremtésén, alkotásán munkálkodnak. Az elmúlt évtizedekben ez a törekvés megtestesült az egész világtörténelem további fejlődését meghatározó szocialista országok közösségében, amely a marxizmus—leninizmus eszméi által felfegyverkezve dolgozza ki a közvetlen és a távolabbi feladatokra vonatkozó harci jelszót. Lenin a fentebb idézett marxi gondolatot elemezve, meghatározta a társadalomtudomány feladatát a munkásosztály céljainak megvalósításában. „A tudomány közvetlen feladata... az, hogy helyes harci jelszót adjon, vagyis ezt a harcot objektíve, mint a termelési viszonyok meghatározott rendszerének termékét mutassa be, megértse, hogy ez a harc miért szükséges, mi a tartalma, mi a fejlődésmenete, melyek a feltételei. Nem adhatunk harci jelszót, ha nem tanulmányozzuk minden részletében e harc minden egyes formáját, ha nem kísérjük figyelemmel minden léüését, amikor egyik formából másikba megy

51