Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Elmélet - politika - gyakorlat
Elmélet-politika-gyakorlat A történelmi fejlődés talán legviharosabban változó időszakában élünk. Megvalósult az a lenini következtetés, hogy a világ nepeinek többsége belesodródik, részt vesz a világ gazdasági, politikai, ideológiai és kulturális arculatának megváltoztatásában, saját érdekeinek mind következetesebb érvényesítésében. Ebben a küzdelemben a legkülönbözőbb feltételek között élő népek, nemzetek, osztályok vesznek részt, amelyek sokféle úton, módszerrel, de saját, a történelmi és társadalmi feltételek által meghatározott érdekeik érvényesítéséért küzdenek. Ahhoz, hogy a rendkívülien gyorsan változó társadalmi folyamatokat megértsük, ezekben pontosan eligazodjunk, tisztáznunk kell korunk társadalmi tartalmát. Korunk, lényegét tekintve, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet világtörténelmi folyamatát jelenti. „Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik” — állapította meg „A kommunista és munkáspártok nyilatkozata” 1960- ban. Korunk történelmének formálásában központi szerepet tölt be a nemzetközi munkásosztály, melynek fejlődése, növekedése, objektív helyzete minden dolgozó osztály, réteg vezetésére determinál. A proletariátus osztályharcának jelene és jövője szempontjából alapvető jelentőséggel bír tudományos elméletének — a marxizmus—leninizmus- nak — az alkalmazása, fejlesztése, amely felerősíti, minőségileg magasabb szintre emeli a munkásosztály legértékesebb társadalmi tulajdonságait, a politikai tudatosságát, forradalmi pártjának, szervezetének a demokratikus centralizmus alapján megvalósuló szervezettségét, a többi dolgozóosztállyal való szolidaritását és internacionalista jellegét. Mint ismeretes, a marxizmus klasszikusai legfőbb következtetése az új világnézet megalkotása során az volt, hogy a munkásosztály világtörténelmi feladata a kommunista társadalmi rendszer megteremtése. Ez a következtetés az egész addigi történelmi fejlődés elemzésén, különösen pedig a tőkés társadalom törvényszerűségeinek feltárásán alapult. Marx és Engels bebizonyították, hogy a kapitalizmust forradalmi úton törvényszerűen a szocializmusnak kell felváltania. Az elmúlt több mint hat évtized története ennek a folyamatnak a megvalósulását jelenti. A szocialista országokban különböző fejlettségi szinteken, eltérő társadalmi körülmények által meghatározottan, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével, de azonos tartalmú társadalmi-gazdasági alakulat megteremtéséről van szó, amelynek minősége, lényege, alapvető törvényszerűségei azonosak, és így egységes. Lenin csaknem 70 évvel ezelőtt írta a marxizmusról a következőket: „Marx tanítása mindenható erejű, mert igaz. Teljes és következetes tanítás ez, mert az embereknek olyan befejezett világnézetet ad, amely nem fér össze semmiféle reakcióval, a burzsoá elnyomás semmiféle vé- delmezésével. Jogos örököse a legnagyobb értékeknek, amelyeket az emberiség a XIX. században a német filozófia, az angol politikai gazdaságtan, a francia szocializmus formájában alkotott.” A mi korunkban különösen fontos, hogy helyesen értelmezzük a marxizmus teljes és következetes jellegét. Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy miért teljes és következetes a marxizmus tanítása. Röviden ez abból fakad, hogy elméleti alapja a filozófiai materializmus, amely mindenféle misztikumtól, fetisizmustól, illúziótól mentesen értelmezi az Objektív anyagi világ minden jelenségét; a természetet, a társadalmat, az emberi gondolkodást, amelynek lényegéből, tartalmából fakad a materialista dialektika módszertanának következetes érvényesítése. A marxizmus elmélete és módszertana elismeri az objektív valóság jelenségeinek megismerhetőségét, a lényeg, az alapvető tendenciák, törvények feltárását. A marxizmus a materializmust és a dialektikát következetesen érvényesíti ismeretelméletében is. A marxizmus a valóság megismerését nem metafizikusán értelmezi, hanem dialektikusán, amely a konkrét helyzet, konkrét feltételek elemzésén alapul. A marxizmustól idegen az eklektikáihoz vezető relativizmus, amely túlhangsúlyozza az objektív igazság viszonylagos jellegét, és amely ennek következtében tagadja a lényegi folyamat feltárását, a konkrét valóság törvényszerűségeinek megismerését. A marxizmus elutasítja a dogmatizmus minden formáját és vonását. A marxizmus minden dogma legkövetkezetesebb ellenfele. Az elmélet fejlődése korhoz, reális társadalmi érdekekhez, történelmi folyamatokhoz van kötve. Ezért tehát nemcsak egy-egy elméleti tétel megfogalmazása tartozik az igazsághoz, hanem a hozzá vezető út is. A marxizmus tanításának különösen fontos vonása az elméletnek és a gyakorlatnak kölcsönös feltételezettsége, szerves egysége. Az elmélet, Lenin szerint, vezérfonal a cselekvéshez, iránytű a forradalmi gyakorlat számára. De a gyakorlat távolról sem jelent csak ismétlődést. Itt mindig megváltozott objektív helyzetekről és eltérő szubjektív feltételekről, új érdekekről, tennivalókról és célokról van szó. Az új helyzetben és a megváltozott történelmi feltételek között, távolról sem elégséges a korábban megfogalmazott feltételeknek gépies ismétlése és mechanikus alkalmazása. Az elméletet a történelmi feltételeknek megfelelően tovább kell fejleszteni és méltó módon alkalmazni, a konkrét feltételek szerint. Azt lehet mondani, hogy nem elég a politikában, a gazdaságban újat alkotni, hanem a gyakorlatot a néptömegek történelmi tetteit formáló, cselekvését irányító elméletet is, szüntelenül fejleszteni kell. Az MSZMP, születésétől kezdve figyelmet fordít arra, hogy politikáját a marxista—leninista elmélet alapján dolgozza ki és valósítsa meg. 49
