Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Szabó Béla: 125 éves a testneveléstanítás Egerben
ummá átalakítását” és az új rendeletek betartatását. Az 1855—56-as tanévben a fejlődés oly fokára jutott a gimnázium, hogy a tanterv követelményeinek megfelelt. A hittan, latin nyelv, magyar nyelv, német nyelv, földrajz, mennyiségtan — rendes tantárgyakon kívül a francia, szépírás, rajz, ének és testgyakorlás rendkívüli tantárgyakat is tanítottak. Annak ellenére, hogy az Entwurf 21. §-a a nem kötelező tárgyakról így rendelkezik: „A gimnázium egyik-másik osztályára valamikor később kötelezőkké lehet majd nyilvánítani”. Pedellus kurátor — tomatanító A XIX. század közepéig hátrányos helyzetben voltak a gimnázium növendékei a játék- és mozgásigény kielégítése területén. Ismeretlen volt előttük a rendszeres, irányított testgyakorlás. A balesetek elkerülése végett iskolai rendeletekkel szabályozták a játékok körét, melyék erősen korlátozták a tanulók életkori sajátosságából adódó, egyik legjelentősebb életelemük kibontakoztatását, a játékot. „Tilos télen a patakon a csúszkálás, a domboldalakon a szánkózás, mert kezük, lábuk épségét veszélyeztetik.” Csak meghatározott napokon és tanári engedéllyel mehettek fürödni a nyilvános fürdőbe. Ilyenkor — a hagyományok szerint — a pedellus és a kurátor ügyelt rájuk, ők töltötték be az ügyelők, a rendfenntartók szerepét. A tanítás gyakorlatában egyre jobban és több esetben vetődik fel annak igénye, hogy szükség van egy olyan képzett személyre, pedagógusra, aki segíti, vezeti, irányítja a tanulók játékát. Juhász Norbert, a gimnázium igazgatója, a tanári karral nemcsak azon fáradozott, hogy a tanulók szellemi fejlődésére szükséges alkalmat és eszközöket megszerezze. Gondoskodtak arról is, hogy testi erejük és ügyességük fejlesztésének alkalmaitól se legyenek elzárva. Juhász már 1854-ben megszerezte annak engedélyezését, hogy amint alkalmas tanítóra talál, a testgyakorlást is felveheti a tantárgyai közé. Két esztendeig hiába járt tomatanító után. Külföldit nem akart alkalmazni, „magyar ember pedig akkori időben nem adta rá a fejét a tornamesterségre”. A személyi probléma 1856 április hónapban megoldódott. BURAKY FERENC, Gyöngyösről Egerbe telepedett táncmester vállalkozott a gimnasztikái tanintézet felállítására. „Kijelentette a gimnázium igazgatósága előtt, hogy a testgyakorló intézethez szükséges felszerelést a megfelelő helyen rendelkezésre bocsátja, ha a gimnáziumi ifjúságot felszólítják, hogy mérsékelt díj ellenében hajlandó legyen tanulni.” Az igazgató megfelelőnek találta Burakyt arra, hogy a tanulókat aggodalom nélkül rábízhassa. Kezeskedett arról, hogy „250,— pengőforint tanítási díj”-ban részesüljön. Ezenkívül minden lehetséges támogatást megadott az intézet létrehozásához. A beruházásban „a legmagasabb hatóságok a városban, nevezetesen a méltóságos megyei főispán, K. Thibold úr és a szolgálatkész városi polgármester, H. Fr. Bernett kellőképpen pártfogolták” Juhász kezdeményezéseit. A tanulók részvétele a testnevelési foglalkozásokon A testgyakorlás bevezetése idején gondot okozott a gimnázium vezetőinek, hogy az egészen új tantárgyat hogyan fogadja majd Eger lakossága. Mivel a testgyakorlás oktatását még nem tették kötelezővé, attól tartottak, hogy az ingyenes részvétel ellenére is kevés tanuló jár majd a foglalkozásokra. Ha csak az iskola támogatja az ügyet, előfordulhat, hogy „hiába való ruharontó játéknak” tekintik. Ezért az igazgató a város vezetőihez fordult, hogy — a magisztrátus tekintélyét felhasználva — segítsenek a szülők megnyerésében. Miután meggyőződött arról, hogy támogatókra talált, tájékoztatta a várost a testgyakorló intézet felállításáról. Thibolt megyei főispán és Bernett polgármester sokat segítettek abban, hogy minél több szülőt világosítsanak fel a gimnáziumi tanulók javát szolgáló, hasznos intézményről. „Harminc szülőnek vették ígéretét, hogy fiait tornázásra taníttatja.” Közös fáradozásuk eredményeként „a szülők uj- jongásának kíséretében, 50—50 fiú azonnal kérte a testgyakorlásra való felvételét”. A testneveléstanítás tárgyi feltételeinek megteremtése Testgyakorló intézet A foglalkozás nélkülözhetetlen feltétele a testgyakorló intézet, ahol a gyakorlásra szolgáló eszközöket és felszereléseket rendeltetésüknek megfelelően használhatták. A .gyakorlás helyének elnevezése a történeti alakulás folyamán változott. (Gymnasztikai intézet, gymnasztikai testgyakorda, tornaudvar, tomaiskola.)* A gimnázium egyedül nem tudta vállalni a gimnasztikái intézet létrehozásának költségeit. A főispán és a polgármester az ezzel járó kiadások fedezésében is segítik Juhász igazgatót. THIBOLT főispán a német városok példáit követi a gimnasztikái intézet felhasználásában. Bu- raky Ferenc működésének és az intézet felállításának engedélyezésével az a szándéka, hogy a gimnázium, az elemi iskolák és a tanítóképző tanulói részére a város biztosítsa a testgyakorlati oktatást, mert „ez a tanítás minden vonatkozásában közhasznúnak és az ifjúság testi fejlődésének előse- gítőjeként tekinthető”. A várossal közösen biztosítanák az intézet költségeit. Működésének irányítását és ellenőrzését pedig az iskolai igazgatók feladatának tekinti. A megvalósítással járó problémák megoldásában — az iskolák között — a kezdeményező gimnázium magára maradt. Igaz, hogy a legszükségesebb testgyakorló eszközök beszerzésében a megye és a város vezetői anyagi támogatást ígértek, de az intézet további fenntartásáról maguknak kellett gon* Az egri gimnázium 1856-ban latinul írt jegyzőkönyve és a megyei főispán latin nyelvű levele gymnasztikai intézetről, gymnasztikáról tesz említést. 1867-ben már testgyakorda elnevezéssel találkoztunk. Az NTE által irányított német tornarendszer elterjedésének hatása érezhető, amikor nyári tornaudvar, tornaiskola jelöli a tárgyalt fogalmat. 38
