Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gelsey Sándor: Festett bútorok
két festett bútorokkal. A miskolci bútorfestéshez közel áll az egri festett bútorok formája, színe. Általában az alföldi, dunántúli és felvidéki bútorokra legerősebben a barokk stílus hatott (ellentétben az erdélyiekkel, ahol a reneszánsznak volt nagy befolyása, sőt török hatás is érvényesült) és a bútorfestés is a barokk magyarországi virágzása idején volt közkedvelt. Az egri bútorok alapszíne barna vagy vöröses- barna volt, vörös-zöld-sárga-kék-fehér színekből álló virágcsokor vagy köszöni díszítette. A díszítés korántsem volt olyan architektonikus, a bútor formáját követő, mint a vargyasi vagy homoródal- mási bútorokon, hanem sokkal szabadabb, rendezetlenebb hatást keltett. Ez a „határozatlanság” kifejeződik a virágok formáiban is, mert több, különböző határozott formájú virágot nem tudunk megkülönböztetni, inkább csak színfoltokat. Ilyen tulajdonságok jellemzik a megyében ma még szórványosan található ládák díszítését is. Szólunk még néhány szót a mennyezetfestést és bútorfestést érő művészeti stílusok hatásáról. A XVI—XVII. sz.-i Magyarország történetének egyik legkritikusabb idejét élte át. Ez időben az országnak a keleti része, Erdély tudott viszonylagosan függetlensége mellett haladást elérni. Bethlen Gábor fejedelemségével megkezdődött az a fél évszázadot felölelő időszák, mely a magyar nyelvterület egyharmadának újra — a Mátyás király által megalapozott korszerű országépítő munkát — európai színvonalat igyekezett biztosítani. Sziléziából, Németalföldről, Angliából és Olaszországból — sőt a habánok vallási üldözöttként Csehországból — érkeztek a tanárok, történetírók, építészek, zenészek és képírók. Ilyen körülmények között a magyarországi reneszánsz megtört fejlődése az ország keleti részén újraéledt és kiteljesedett, s a barokk mellett még sokáig meghatározója lett az országrész művelődéstörténetének. A bútorok virágozással való díszítése csak a XVII. sz. elejétől kezdett divatossá válni, a festett famennyezetek példája nyomán. E korból származó emlék a gyalakutai református templom meny- nyezetfestménye. „Ez a mennyezetfestmény ugyanis Bethlen Gábor, a legnagyobb erdélyi fejedelem korának három reánk maradt ily emlékéből valószínűleg éppen az ő gyulafehérvári fejedelmi palotája és alvinci kastélya rég elpusztult mintáit vagy legalábbis azok egy részét őrizte meg.” Eddig a bútorok keményfából készültek, egyszerű szerkezetűek, megmunkálatlan felületűek voltak. E festett bútorok elterjedését elősegítette a házépítés fejlődése is. A füstfogós tűzhelyről csak a XVII. századtól kezdődően volt tudomásunk, a Székelyföld délibb vidékeinek földműves lakosságánál. Mindaddig a ház előtti többé-kevésbé nyitott eresz csak némileg mentesített a füsttől. Logikus, hogy csak ilyen füstmentes lakóházban lehet festéssel díszített „kényesebb” bútort használni. Dr. Kós Károly szerint festett bútorra vonatkozó első adat Háromszékből, a XVII. sz. elejéről való. A parasztbútorok közül érdemes külön is kiemelni a tékát, s annak díszítő motívumai közül az egyik legelterjedtebb virágot, a tulipánt. E bútor kisebb, falra függeszthető szekrényféle, elöl többnyire farácsos ajtócskával. Mind szerkezetében, mind díszítésében középkori elemeket őriz. Valószínűleg a deszkával bélelt fali fülkéből származik, s a falból került a falra. A honfoglalás kori magyarságnak kevés bútora volt. A „gúnyán” kívül — mely a pásztorember legfontosabb ruhadarabja, egyben az időjárástól véd, de fekvésre, takarózásra is használt eszköz — esetleg a ládát és a lócát találjuk meg kezdetleges formájában. Tulipán a noszvaji templom mennyezetéről A földművelésre való áttérés lehetővé tette az állandó hajlékok építését. A házfal melletti, a földszinttől magasabbra rakott töltések szolgáltak ülő-, fekvő-, étkezőhelyül. K. Csilléry Klára szerint a magyar parasztházban a legrégibb szekrényféle a „téka” volt. Legegyszerűbb formája a ház falába vágott fülke, „vakablak”, melyre példát egy XII. sz.-ból való, Kardoskúton feltárt veremháznál találunk. Kalocsa környékén, de a palóc vidéken (pl. Bükkszéken) is több öreg ház falában, többnyire az ajtó közelében ott látni a fülkét. A vakablak belsejét deszkával bélelték, melybe rendszerint polcot is tettek. A fülkét függöny is takarhatja, de sokfelé ajtóval ellátott deszkalappal fedték, amely nemegyszer jóval nagyobb volt, mint maga a szekrénytér, és kiváló alkalmat nyújtott a lakás díszítésére. Amikor a fülke „bélését” a fedőlappal egybeépítették, készen állt a faliszekrényke. Ez nálunk a XV. sz.-ra már megtörtént. A vékonyabb falú, például sövényből épült parasztházban a tékát a fal felületére kellett függeszteni, ez is oka lett e bútordarab változatos megjelenési formáinak. Tájanként különbözően 7
