Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Fülöp Lajos: A gyöngyösi műemlék könyvtár (Fotók: Adamik Miklós)
zává válhatott. A könyvtár állománya ebben az időben már meghaladta az 1000 kötetet. Nem véletlen az sem, hogy a XVII. században itt alapították meg a rend bölcseleti és teológiai főiskoláját. A szerzetesek jó része ekkor jobbágysorból került ki. Tőlük származtatjuk azokat a könyvbejegyzéseket (lapszélekre vagy üresen maradt lapokra), amelyek számos népi éneket, hiedelmet, babonát és gyógymódot tartalmaznak. A kolostor (az északi országrészen lévén) a szlovák nyelvterület népével is kapcsolatban volt. Ezért vállalták (egy 1630-as feljegyzés szerint) a szlovák nyelvű prédikációk tartását is, és ez az oka, hogy a könyvtárnak jó néhány XVI—XVIII. századi szlovák és cseh nyelvű könyve van — ugyancsak értékes kéziratos bejegyzésekkel. A possessor-bejegyzések tanúsága szerint — mint azt Soltész Zoltánné kimutatta — jelentős azoknak a könyveknek a száma is, amellyel a rend pártfogói, főurak, főpapok, szerzetesek, középnemesek és polgárok gyarapították a könyvtárt. Igen sok kötetben régi magyar könyvgyűjtők (Nádasdi Bálint, Mohácsi Tamás, Újlaki Imre, Má- gócsi János, Tövisi Imre, Báthory András, Oláh Miklós, Thurzó György és mások) tulajdonbejegyzéseivel találkozunk. A bejegyzések azt mutatják, hogy a legtöbb könyv — megjelenése után pár évvel — már magyarországi birtokosának a kezében volt, s a könyvek gyűjtése, a kedvezőtlen területi és gazdasági adottságok ellenére is, egyre terjedt. A XVII. sz. elején (a vallási viták során) Bocs- kay István a protestánsoknak ítélte a gyöngyösi ferences templomot és kolostort. Megkezdődött az úgynevezett „templomper”, melynek során a szerzetesek szívósan védekeztek. Igazságtételre a hatvani béget kérték meg, aki a templomot és a kolostort visszajuttatta nekik. Ezt az ítéletet Mahomet nagyvezír is megerősítette 1605-ben. így azután elhárult a veszély a gyöngyösi ferencesek feje fölül, és továbbra is zavartalanul működhettek. Agricola Kristóf jegyzi fel, hogy az itteni barátok oly nagy számú hallgatóság előtt prédikáltak, amilyet az ország más helyén nem lehetett egybegyűlten látni; a tömeg el sem fért a templomban, csupán csak a zárda kertjében. A gyöngyösi ferencesek 1703-ban csatlakoztak a Rákóczi szabadságharchoz, és hűségesen ki is tartottak mellette. A fejedelem „Recrudescunt.. kezdetű kiáltványát (két nyomtatott és egy kézzel írott példányban) megőrizték levéltárukban. Emellett hivatkozhatunk Rákóczinak több, a gyöngyösi barátokhoz intézett levelére is. 1709-ben pedig, amikor Bottyán János, a fejedelem vitéz tábornoka meghalt, holttestét Gyöngyösre szállították, és a ferences templom kriptájában temették el. A kuruc tábornok emlékét a templom szentélyében elhelyezett márványtábla őrzi. A XVIII. sz. első felében a ferencesek átalakították, bővítették a templomot és a kolostort. A régi épület néhány helyiséggel gyarapodott; ezek egyikében helyezték el a könyvtárt is. Könyvtörténeti szempontból jelentős volt Verancsics Ferenc rendfőnök rendelkezése, amelynek értelmében az idők során megviselt, elrongyolódott könyveket újra kellett köttetni. A feladattal 1755-ben BosMissale Strigorviense (1484) 39
