Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Utassy József: Micsoda évszak - Várhelyi András: Szeretőim tavaszi mozaikja
Kikönyörögtem. Azt mondtam arra kell a pénz, hogy egy magnót vegyek a konsumtouristban.A tanárunkat nem nagyon izgatta az ügy. Valóban volt neki elég. Akkor láttam életemben először dollárt. Augusztus vége felé jártunk, Jani pedig születésnapi kortyolgatásra asztalt foglalt a Kék Medvében, az Üllői úton. Rántott gombafejeket ettünk tartármártással, és jó korsókat ittunk hozzá. Arra számítottam, hogy az oldott légkörben majd előhozakodom neki a dologgal. Ám a társaság nagy volt ahhoz, hogy nyugodtan beszélhettünk volna. Meg nem is tudtam, hogyan fogjak hozzá. Már hazafelé baktattunk Kőbányára, amikor elővettem farzsebemből egy százdollárost. — Honnan van? — képedt el Janesz és meredten nézte Franklin elnököt. — Nem az enyém. Egy címért szereztem Pe- recznek. Van belőle még egy. — Egy címért? — Aha. — Hülye vagy? — Egy lánynak a címéért. — Részeg vagy? Beszélj már világosan! — fakadt ki Jani, aki egyébként nőügyekben mindig megértő volt. — Tudod azé a lányé, aki a múlt héten kiszökött a várakozó repülőből. A gdanski járat volt. Emlékszel? Mi is kint főttünk a pályán. A lány nem akart repülni, vagy nem akart hazamenni. Biztosan félt. — Igen, igen, most már emlékszem. A cím tehát szőkeségé? Elmész hozzá? — Nem tudom. — És hogy hívják? — Mariola. — Szép név — szögezte le Jani és visszaadta a zöld bankót. — Nagyon szép — mondtam és Pereczet a pokoliba kívántam. Mi nem várakoztunk. A gdanski járat menetrend szerint indult, s amikor a sugárhajtású gép fölhúzott, a székbe tapadva elfelejtettem mindent. Először repültem. Józsa Péter UTASSY JÓZSEF: Micsoda Évszak Zöldül az árok porzik az út harsog a topolyafa szól a kakukk Füstliliom nyit pernye havaz pattog aránylik hamvad a gaz Távvezetékek húrjait egy csöpp siheder szél pengeti meg Habzik a fürtös orgonalomb fényzuhogás ban túr a vakond Vedlik a vén puli dolga csupán nézni a gyapjas felleg után Héja kereng fönn percek alatt megrohamozza a fecskecsapat Elnyeled őket fényteli ég összenevetnek a szőke csibék Micsoda évszak még a magas drótkerítésen is úr a kakas Sárgarigófütty cinke-öröm pók-szerelem a függönyökön Dália jázmin petrezselyem illata hál a kedvesemen Élni szeretnék Élni Igen Emberül élni végre hiszen azt se tudom hogy (élve talán?) hova temették édesapám kit nem a rák, nem: FEGYVER ÖLT MEG árva maradtam s anyám özvegy És belereszket majdnem elájul ha a suhanc szél blúza alá nyúl VÁRHELYI ANDRÁS: Szeretőim tavaszi mozaikja í. mikor a rügyekre rágyújt a tavasz mikor az erdő álma kipattan látom szeretőimet hálni földre terített langyos avarban... 2. sok színes-szagos samponok: szeretőim hajukat mossák villognak törnek víz-botok csupasz csípejük megbotozzák mellükön habos gyöngysorok lábuk közén szerelem-morzsák ... 3. jönnek felcsillagozó selymesen illatozó szeretőim lelkűk szívemre bomlik szájuk csókomba botlik szeretőim ölükbe — forró verem — tavaszom eltemetem szeretőim... 17
