Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Möbius-szalag
és látomások láncolata. A művészien rendezett versbeli térben a Möbius-szalagra utalással teljesedik ki a költemény igazi mondanivalója: „Akik parttalan óceánok / lágyabb és rettenetesebb / vizének habjaiban jártok, / százszor, ezerszer sebesebb / szárnyakon, mint hajók, halak / delfinszárnnyal a víz alatt, / s úgy fúródtok az űrbe mélyen, / hogy egy más tenger felszínében / csapódjatok fel, mint habok / felett kacsázó kavicsok, / s egy szörnyűbb óceán határán / megpörgetett centrifugában / súlytalanul forogjatok; / földi gondok körül keringve, /versbe zárva, rögzítve rímbe, / roppant erők érintkezési / vonaláról jövőbe nézni; / roppant súlyok közt súlytalan / úszkálni lágyan s pontosan, / szédítő magasságba törve, / hol már a tér szabálya: görbe, / s a nyugtalan spirálisok /Möbius-szalagja lobog; hol elhasznált törvényeinket / új törvény zsugorítja össze, / újra s újra mélyebbre törve / s tágítva az elavult rámán — / az ismeretlenség határán / én tiveletek röpülök!” Izgalmas esztétikai élményben van része az olvasónak, amikor a vers befejező részében a költő a látványok sorából kiemeli az embert, az emberit. Hogy a Möbius-szalag fogalma, s e fogalom nyelvi formája mennyire változatos jelképi értelmet is hordozhat, és az olvasót sok variációs képzettársításra ösztönözhet, kitűnik Marsall László Káposztalepke című költeményének mondanivalójából is: „Vándorkövet körülkarazérozó / káposztalepke rajzolsz / szárnyaddal kőnek szárnyat / fehér sokaságát mőbiusz-szalagoknak / táncolj körül most engem / hadd legyek udvarommá / szétrezgő délibáb / ha már a kő is a kőből / általad menekíti / s zárja ki önmagát”. A Möbius-szalaggal kapcsolatos ismeret szerepet játszik abban a hatás- mechanizmusban is, amely a versolvasót éri. Ebben a versben például a „fehér sokaságát mőbiusz- szalagoknak” nyelvi képlet nemcsak nagyon érzéki látványt képes felidézni az olvasóban, hanem igen elvont összefüggések megmutatására is alkalmas versbeli építő elem. A képi gondolatközlés egészen sajátos módját élvezhetjük e vers igen őszinte lírai szubjektivitással is átitatott soraiban. Egészen sajátos kommunikációs és metaforikus szerepe van a Möbius-szalag fogalmából kibontott költői motívumnak Somlyó György Moebius-szalag című költeményében: „A tenger a föld kátyúja? / A föld a tenger zátonya? / Melyik melyiknek a mije? / Melyik melyiknek a ... ? / Melyik a ... ?” Nem véletlenül szerepel a vers címében a Möbius szalagra utalás. A szöveg szerveződésének formája, módja már önmagában külön „költői üzenet”. A pontosan megszerkesztett, s jól irányított, szintaktikai formákból épült mondatok után a már bizonytalanság irányába mozduló nyelvi formálás éppen olyan meglepő fordulat, mint maga a Möbius-szalag, az első nem orientálható sík példájaként. Nyitva hagyja a költő a vers irányultságának útját, módját: fordulhat ez az irány a költői szándék, az információ, a mondanivaló irányába éppen úgy, mint a hatástényezők irányába. Ezért nyújt hiteles költői üzenetet ez a vers. A forma látszólagos fellazulása nem üres, tartalmatlan verstechnikai megoldás, hanem izgalmas próbálkozás arra, hogy a versművészet „nyelvén” fogalmazza újra azt, amit a tudomány a maga szaknyelvén elmondott a Möbius-szalagról. 6. E rövid közleményünkben azt is érzékeltetni akartuk, hogy minden alkotó nyelvi tevékenység egyik legfontosabb feladata a megfelelő irányítás: a gondolatokat, az érzéseket és az információkat olyan irányba kell terelnie, hogy az irásmű — legyen az vers, próza vagy tudományos elmélkedés — pontosan azt és úgy tárja az olvasók elé, ahogyan azt a közlés hitele, az érzelem őszintesége és a gondolatfolyamatok logikája megköveteli. Bakos József S, 60
