Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Bartók és a szlovák népzene
> MÚLTUNK JELENE Bartók és a szlovák népzene 1981. március 25-én a nagy magyar zeneszerző születésének századik évfordulójáról emlékezik a zenei világ, s mindazok, akik szeretik művészetét és tisztelik megalkuvást nem ismerő igaz emberségét. Bartóknak azonban nincsen szüksége ünneplésre, évfordulókra — sohasem szerette az ilyesmit. Ezekre nekünk van szükségünk. Az évfordulók minket köteleznek. Ilyenkor érezzük, bár mindig kellene, hogy nagy emberek életműve és emberi példamutatása nélkül aligha élhetünk. A halála óta p’Wxzer:» )'>!•' *>»" eltelt évtizedek kutatómunkája, életútjának és zeneszerzői munkásságának számos kérdését tisztázta. Mint zeneszerzőt, Stravinsky és Schoenberg mellett, századunk zenéjében olyan klasszikusnak tudjuk, aki a hangzó anyag megszervezésének igen szigorú, de ugyanakkor csodálatosan természetes eszközeivel közvetítette — egy ellentmondásokkal súlyosan megterhelt korban — azokat a gondolatokat, amelyek zenéje belső fejlődésének eredményeként egy egyetemesen humanista érzésvilág hordozói lettek. Életművének, alkotómunkájával egyenrangú területe, a népzenekutatás volt. A népzenével zeneszerzői tevékenysége révén került kapcsolatba, s nem tudományos érdeklődés folytán. Egyéniségében azonban megvolt az elkötelezett tudósokra jellemző, a tények összefüggéseit kutató, a dolgok végére járó munkaigénye, s az új, az ismeretlen felfedezésének vágya. Ezek az adottságok vezették a székelyföldi magyar falvakból, előbb a szlovák és a román parasztok közé, majd egyre távolabb: a biskrai arabokhoz és az anatóliai török nomád törzsek téli tanyájára. „Egymástól messzire került népek ősrégi kulturális kapcsolatait lehetne és kellene kimutatni; települési, történelmi kérdésekre lehetne fényt vetni; szomszéd népek érintkezési formájára, lelkületűk rokonságára vagy ellentétes voltára lehetne rámutatni” — írja 1936-ban a Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét c. tanulmányában az összehasonlító — ,,oknyomozó” — zenefolklór fontosságára és lehetőségeire utalva. Mint minden tudományban, úgy a népzenetudományban is érvényesül az a törvény, hogy bizonyos korábbi megállapításokat, vagy hipotéziseket a későbbi kutatások módosítanak, helyesbítenek Ez természetesen Bartók munkássága esetében is érvényes. Vannak megállapításai, amelyeken túlhaladt az idő, s amelyeket az újabb adatok ismeretében ma már másként látunk. De vannak olyan általa felvetett kérdések is — s talán ezek a legizgalmasabbak —, amelyekre a mai napig sem tudott megnyugtató választ adni a tudomány. Egy korábbi írásunkban Bartók és a román népzene vonatkozásait ismertettük (lásd: Hevesi Szemle, 1975. 4. szám, 48—52. oldal); a következőkben a szlovák népzene gyűjtésével, feldolgozásával kapcsolatos kérdéseket tekintjük át. 47
