Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - JELENÜNK - Kovács Sándor: A termelőerők Heves megyei fejlesztése
1975-re az évek óta tartó egyenletes és dinamikus iparfejlesztések hatására kedvezően változott a megye gazdasági szerkezete. Az iparban foglalkoztatottak aránya elérte a 35%-ot, az eszköz- állomány pedig sokszorosa a felszabadulás utáni állapotnak. A tervezett ipari beruházások zöme egyes iparágakban koncentráltan valósult meg. A beruházási eszközök állománya — a magas eszközigényesség miatt — az ipari létszámnál jóval gyorsabban növekedett. A IV. ötéves terv elején a megyei székhelyű vállalatok csak az eszközállomány 60%-ával, a végén 78—80%-ával rendelkeztek. Dinamikus volt a termelés felfutás minden ágazatban (mintegy 50 százalékos), de kiemelkedő ezen belül is a villamos- energia-ipar, a bányászat és a könnyűipar (250 százalék) növekedése. A IV. ötéves terv végére az ipar termelőerői jelentősen kibővültek, területileg arányosabban helyezkedtek el Heves megyében, mint a szocialista iparosítás kezdetén. A jelentős extenzív fejlesztés mellett a megyében sor került visszafejlesztésre és intenzifikálásra is. A tervidőszak végére lényegében a megye déli részén maradt további munkaerő bevonásával járó ipartelepítésre lehetőség, ugyanakkor a 60-as évek végén, 70-es évek elején főleg városkörnyéki községekbe települt ipari üzemek létszámelszívó hatása gondokat okozott néhány korszerű, elsősorban többműszakos üzem munkaerő-ellátásában az adott szervezési, termelékenységi színvonalon. Az ipartelepítések döntően a településhálózat fejlesztési koncepció szerint kijelölt városokban, községekben valósultak meg, de még a helyhez kötött bányászati-erőművi beruházás infrastrukturális vonzata is kedvezően (Gyöngyösön) csapódott le. B. Az építőipar fejlesztése A felszabadulás előtt megyénkben jelentősebb építőipari vállalkozás nem volt, az elaprózottság és a kisipari módszerek jellemezték az építkezéseket. Az újjáépítés, a megyében elég hamar kezdődő iparosítás, majd az ezekhez kapcsolódó lakótelepek, utak, hidak, iskolák. stb. építése szükségessé tették korszerű építőipari szervezetek létrehozását. 1948-ban kezdtek hozzá 4 állami építőipari vállalat szervezéséhez, majd az ötvenes évek elején az építőipari szövetkezetek megalakításához. A létrehozott vállalatok központjai Egerbe települtek, a szövetkezetek a megye minden részében megtalálhatók voltak. Sajátosságából fakadóan — nem telepített ipar — az építőipar a területi helyváltoztatást, az igényekhez való felvonulást rugalmasan alkalmazza. Az újabb és újabb építési igények egyre nagyobb létszámú munkaerőt és növekvő gépi kapacitást követeltek meg az ágazattól. Míg 1949-ben az összes keresők 2%-a, addig 1963-ban 5,7%-a, 1975-ben pedig kb. 6%-a dolgozott az építőiparban. A megyében létrehozott építőipari vállalatok nagyobb arányú gépesítése egészen az 1970-es évek elejéig váratott magára, bár szerényebb eredmények időközben is születA Bélapátfalvi Cementgyár óriás klinkerkemencéje 37
