Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Palcsó Pálné: Vállalati munkaerő-gazdálkodás és a vállalati célok
Vállalati munkaerő-gazdálkodás és a vállalati célok 1. A szocialista vállalatok alapvető céljai és jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk A szocialista vállalatelmélet nem nagy múltra tekint vissza. Kialakulásában és fejlődésében kényszerítő erővel hatott az, hogy többet tudjunk a szocialista termelési mód gyakorlati működéséről, mélyebbé, strukturáltabbá váljon érdekfelfogásunk, jobban megismerjük gazdaságunk működési mechanizmusát. Ez adhatja meg alapját annak, hogy elméletileg megalapozottabbá váljon gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítésére irányuló törekvésünk, tudatosabbá váljon termelési viszonyaink termelőerőinkkel összhangban történő fejlesztése. A közgazdasági kutatások lényeges előrelépést hoztak e területen az elmúlt években. Természetesen nagyon sok még jelenleg is a tisztázásra váró kérdés. Ebből csupán egy: jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben a szocialista vállalatok alapvető céljai hogyan hatnak a vállalatok munkaerőgazdálkodására. E téma jóval bonyolultabb annál, hogy megoldására vállaikozhassam, ezért annak csupán — általam lényegesnek tartott — néhány összefüggését érintem. A termelés vállalati elkülönült egységekben folyik, a termelés tényezőinek együttes működtetése — az irányítási rendszer konkrét követelményeinek megfelelően — a vállalatok feladata. A termelés tényezői között mindig a legfontosabb volt a dolgozó ember. Gazdaságunk fejlődésének jelenlegi körülményei, s a rendelkezésünkre álló termelési tényezők egyre erőteljesebben sürgetik a szakképeit munka megfelelő felhasználását. A közgazdasági irodalomban is mind gyakrabban merülnek fel az emberi tényezők jelentőségét hangsúlyozó tanulmányok, s ma már túl vagyunk azon, hogy annak csupán általános értelemben vett súlyát, jelentőségét hangsúlyoznánk. Különösen kiemelkedő- ek e területen Kozma Ferenc munkái. Gazdaságirányításunk is — az utóbbi évek korszerűsítései által — egyre inkább magába foglalja az emberi tényezők jelentőségének megfelelő kezelését. Az irányítás által megfogalmazott ezen követelmény viszont csupán a „természetes fogyásra épített vállalati stratégiá”-t termelte ki, munkaerőgazdálkodás címszó alatt. Ennek okait kutatva csupán azon összefüggéseket vizsgálom, melyek a jelen, légi gazdaságirányítási rendszerben az alapvető szocialista vállalati célok és a vállalatok munkaerő-gazdálkodása között fennállnak. A vállalati munkaerő-gazdálkodás és a vállalati célok összefüggéseinek elemzésénél Zelkó Lajos által megfogalmazott, a szocialista vállalatra vonatkozó alapvető célokat tekintem kiindulási alapnak. A szerző az alapvető vállalati célokat függetlennek tekintette az irányítási rendszer konkrét létezési módjától, hangsúlyozva, hogy „felszínre kerülésük formái, konkrét megvalósulásuk módja, más konkrét célokban való megjelölésük azonban függ az irányítási rendszer konkrét feltételeitől”. Az említett szerző véleménye szerint a szocialista vállalatok specifikus lényegét megfogalmazni, várható magatartásukat előrevetíteni a következő- képen lehet: „...a szocialista vállalatok mindig erőteljesen képviselik saját dolgozóik közvetlen érdekeit, s emellett az össztársadalmi érdekeket is szem előtt tartják.” A szocialista vállalatok saját dolgozói közvetlen érdekei fogalmazódnak meg az alapvető vállalati célokban, mint: — a vállalati dolgozók személyes jövedelmének minél gyorsabb növelésében, — a növekedéshez, terjeszkedéshez, műszaki fejlesztéshez fűződő vállalati célban, — a társadalmi elismerés és a vállalatról alkotott kedvező vélemény kialakításában, — a tartalékolásban. Természetesen e vállalati célokban az össztársadalmi érdekek is kifejeződnek. A vállalati munkaerő-gazdálkodás és a Zelkó Lajos által megfogalmazott vállalati célok összefüggéseiből bizonyos vállalati részcélok és ezek eléréséhez szükséges eszközök is megfogalmazhatók. 2. A személyes jövedelem növelése és a munkaerő-gazdálkodás Amennyiben a szocialista vállalat alapvető célja a személyes jövedelmek minél gyorsabb emelése, úgy jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünkben az várható, hogy vállalataink legfeljebb abban érdekeltek, hogy a tőlük eltávozó munkaerőt ne pótolják. Ez alól csupán azok a vállalatok kivételek, melyek vagy pozitív, vagy negatív értelemben szélsőséget képviselnek az átlagos színvonalon gazdálkodókhoz viszonyítva. A központi bérszabályozás jelenlegi rendszere reális társadalmi igényt közvetít azáltal, hogy a szabályozás középpontjába a bértömeget helyezi, és azt a bérek színvonalának szabályozásával kombinálja. Ez bizonyos létszám-megtakarításra ösztönöz, de nem elegendő ahhoz, hogy a munkahelyi követelményeknek és a munkaerő tudásának (képzettség, képességek, jártasságok) összehangolására ösztönözzön. E követelmény teljesülése nélkül viszont munkaerő-gazdálkodásunk csupán extenzív- nek minősíthető, mivel az döntő mértékben létszámváltozáson alapul, és semmi garancia arra, hogy a munkahelyi struktúra és a munkaerő szakmai struktúrájának összhangja megvalósuljon. A bérpolitikai irányelvek gyakorlati megvalósítását is befolyásolja ezen alapvető vállalati cél, melynek eredményeképpen a vállalatban megvalósuló bérezés is csak nagyon korlátozott mértékben 51
