Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Cziráki Péter: Helyzetjelző lámpák nélkül a Karib-tengeren
... helyzetjelző lámpák nélkül. (A szerző felvételei) Apránként süllyesztettük el a hajó mélyén a kartondobozok tartalmát. A titokzatos áru: porcelánedény, üvegholmi, tálcák, poharak, lámpák. Mindezt Colónból, a szabadkikötő egyik kínai kereskedőjétől hozza idáig a Markland, a Tupile, a Carti vagy másik indián hajó. S bár a tengerészek itt felárral veszik meg tőlük, Kolumbiában az áru még így is három-négyszeres áron cserél gazdát. A legénység tagjai közül mindenki a saját szakállára kereskedik. A csempészholmi tetejére kerülő kókuszrakomány viszont a tulajdonosé, aki a tengerészeknek bért sem fizet. A bér itt — a lehetőség. Másnap reggel a parti tüskökről leemelték a köteleket, felbúgott a motor. Lassan eltávolodtunk a parttól és irány Kolumbia ... ! Akadhat egy új fiú Az éjszakát még panamai vizeken, Isla Pino szélárnyékos oldalában vártuk be. A közelünkben újabb hajó tűnt fel. Furcsa mód, ott viszont már a fedélzeten is hatalmas ládák magasodtak, ponyvákkal, kötelekkel rögzítve. Matrózuk egyikével kinn, a szigeten botlottunk egymásba. A sötét bőrű, göndör hajú 25 éves forma legénnyel beszélgettünk az időről, tengerről, utazásról. Első tengeri útjáról indult ő is hazafelé, mint a rakomány teljhatalmú felelőse. Ekkora tisztség egy ilyen fiatal srác vállán? Főleg, hogy az irdatlan dobozok színes televíziókat, méregdrága japán elektromos eszközöket, fényképezőgépek ezreit rejtették. Ahogy kibújt ingéből a parton, jókora automata pisztoly pottyant a homokba. Zavartan nyúlt érte, törölte róla a rátapadt homokszemeket. De, látván csodálkozó tekintetünket, kezdte élvezni a két magyar megrökönyödését. — Közülünk mindenki hordja — mondta. — Az áru több mint egymillió dollárt ér, így a „Szervezet” ellátja hajóit rádióval, fegyverrel egyaránt. A ponyvák alatt hevernek géppisztolyok, még géppuska is, hisz a kolumbiai parti őrség jól felfegyverzett hajói fürgék, mozgékonyak. Kolumbiában a kiterjedt csempészszervezetek ugyan megfizetik a vámosok, határőrök többségét, de mindig akadhat egy-egy túlbuzgó, vagy új fiú. Az áru értéke akkora, hogy nem kockáztatnak. Azt már később, vacsoraidőben, a mieink mondták el, hogy a maffia behálózza a teljes Karib-ten- geri partvidéket, s ezekben a fiatal srácokban lelnek legmegbízhatóbb embereikre. Nem közti őket a család, a nagyon is valós veszély nekik még romantika, s a felemelkedés leggyorsabb — olykor egyetlen — útja. Rendesen megfizetik őket, több a pénzük, mint a hasonló korú haveroknak, amiért semmiféle kockázat nem lehet drága. Amint besötétedett, kiemeltük a horgonyt, s a hajó lassan elindult. Erre vártunk: a holdtalan éjszakára. Mire megvirradt, mi már nemzetközi vizeken, kinn a nyílt tengeren haladtunk. Mi sem kockáztattunk. Vízi tánc A hajónk kikerült a szigetek védelméből. Hátukra kapták az itt már szabadon futó hullámok. A felvont vitorla rúdja fájdalmasan nyikorgóit, minden ereszték recsegett. A Diós Da egyre va- dabbul ingott, s a tengervíz hol jobbról, hol balról borította el a fedélzetet. Több emelet magasan tornyosult előttünk a víz, majd átfutott a hajó alatt. S ismétlődött másodpercenként — tizenhat órán át. Az eszeveszett táncot a legénység már megszokta, nyugtalankodtak viszont az áruért. Ha a beszivárgó víztől szétmállik a csomagolás, minden könnyebben törik, s akkor hiába a kockázat, az egyhónapos kínlódás. Most értettük meg Miguel Gonzales aggodalmát... s legényeink merészségét! Mindenki ott kapaszkodott kötelekbe, sodronyokba, ahol tehette. Ha itt, az éjszakában valaki vízbe esik, azt többet senki nem látja. Maguk mondták, hogy még a saját anyjukért sem állnának meg, hisz az mindennél veszélyesebb, ekkora hullámok közt, a szerencsétlent amúgy sem találnák meg. Volt már ilyen. A kézi szivattyú egy percre nem állt le. Ketten a feltűnőbb réseket tömték be gittel, kóccal. A sós víz meg csak zuhogott ránk, szüntelen. Ahogy a hullámok nekicsapódtak a hajó oldalának, mintha kőfalba ütköztünk volna. Micsoda erő, félelmetes energia. S erre mondja a kapitány, Valdez; „ha szerencsénk van, ilyen szép nyugodtan megússzuk, vihar nélkül”. Délután végre meg38
