Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az egri török fürdők

Egy 1796. évi, az egész egri fürdőkörnyéket áb­rázoló részletes térkép a kis forrástól, a „Bischöf­liches Quellen Wasser”, azaz a püspöki forrás ol­dala mellett egy téglalap alaprajzú épületet tüntet fel. Ugyanez az épület látható a XVIII. század utol­só negyedében készült mérnöki felmérésen is. A két meleg vizű török fürdőre utal egyébként Chiarillo 1687. évi egri látképének magyarázó szö­vege is, ugyanis a nagyobb, azaz az Arnaut basa ilidzsájánál a „Bagni caldi” feliratot alkalmazza, azaz meleg vizű fürdőkről beszél. Nyilvánvaló, hogy az egymáshoz csupán 100 méterre álló két fürdő közül a számottevőbbet, Arnaut basáét rajzolta meg, de szöveges megjegyzésével egyértelműen utal a két termálfürdőre. Ki és mikor építette a kisebb, az Arnaut basáé­nál szerényebb török meleg vizű fürdőt, adatok híján nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy Ev- lija Cselebi 1664—1665. évi egri látogatása idejé­ben már állott, s csak 1855-ben bontatta le Barta- kovics érsek az első egri uszoda kiépítése során. — a mai versenyuszodának megfelelően. Tudjuk, hogy Kara Musztafa nagyvezír műkö­dése alatt (1638. december — 1664. január) Eger­ben fürdőt és iskolát alapított. Nem tudjuk azon­ban, hogy melyik fürdő: az említett utóbbi kisebb ilidzsa, vagy pedig a két hamam melyike fűződik a nagyvezír nevéhez. Én úgy gyanítom, hogy Kara Musztafa fürdőalapítványa nem a kisebb hévizű fürdőre, hanem a vár alatti Valide szultána gőz­fürdőre vonatkozik, mely mellett valóban török iskola (mestrup) állott. Milyen volt a két török termálfürdő? — merül fel a logikus kérdés. Ha nem is sok, de minden­képpen érdekes és jelentős adatokat eredménye­zett a kutatás. Több XVIII. századi szemtanú le­írása került elő, akik még török eredetiségükben látták az épületeket. Időrendi sorrendben Bél Mátyás 1735-ben szá­molt be először a látottakról. „Mindkét fürdő a város Makiári kapuja előtt keletre (helyesen: délre) van, egyike a városhoz közelebb (ez a mai versenyuszoda mellett állott kisebb ilidzsa), má­sika körülbelül 206 lépéssel távolabb” (ez Arnaut basa fürdője). Megtudjuk azt is, hogy „a két fürdő medencéit egykor a törökök négyszögletes kövekkel körül­építették.” Bél Mátyás itt a nyolcszögletű meden­cét magábafoglaló helyiségre utal: „Kerek bolto­zattal nagyszerűen megépítettek.” Dombi Sámuel Borsod vármegye főorvosa 1766- ban megjelent munkájában olvassuk: „Megyénk nyugati határán, melyet Hevestől az Egernek ne­vezett patak választ el... a püspöki város (tudni­illik Eger) külvárosában két fürdő van, alig néhány lépésnyi távolságra egymástól, melyek egyike a folyón túl van (ez az Arnaut basa által épített ili­dzsa) ... másika a folyón innen helyezkedik el. Ré­ginek, töröknek mondják.” Valamennyi XX. századi szerző, aki az egri für­dőről írt, idézte Dombi munkáját, de fejtegetéseik teljesen figyelmen kívül hagyták a két török hé­vizű fürdő létezését, mivel a XX. században a ki­sebb török ilidzsának már nyoma sem volt. Így azután a kisebb fürdőre tett megjegyzéseket rész­ben a ma is álló nagy török termálfürdőre vonat­koztatták. A kisebb ilidzsáról pedig megírta Dombi doktor — ugyanis az tartozott felügyelete alá —, hogy „mindmáig fennáll szögletes kövekkel körül­díszített, régi szokás szerint megépített épülete.” Markhót Ferenc Heves és Külső Szolnok várme­gyék főorvosának a Helytartótanácshoz 1764-ben megküldött jelentéséből is kitűnik a két meleg vizű fürdő építménye, melyek az Eger-patak „mindkét oldalán helyezkednek el”. Ö úgy tudja, hogy a fürdők a törökök „felfedezései” voltak. Az ilidzsákat „mecsetszerű díszes épületek”-nek jelle­mezte, de két helyen is külön nyomatékkai kiemel­te azok nagyszerűségét („magnificentia”), noha a beszámoló idejében már nagy részben romokban hevertek. De „a romok nagyszerűségéből és soka­ságából is látszik, hogy azokat népük (a törökök) nagyra becsülte.” Markhot tudományos szintű jelentésének legfi­gyelemreméltóbb kitétele az, melyet a török idő­ből származó „híres”-nek és „ismerefes”-nek mon­dott két meleg vizű fürdő épületével kapcsolatban tett: az egyes fürdők három-három „mecsetszerű” épületkomplexumot képeznek. A nagy nyolcszög­letű medence fölé boruló kupolás építmény mel­lett tehát még két-két másik, kétségtelenül kisebb kupola fedte a helyiségeket. A török termálfürdő lényegi magját a nyolc­szögletű meleg vizű fürdőmedencét magában fog­laló félgömb kupolával fedett helyiség képezte. Az épület úgynevezett bejárati helyisége a többi he­lyiséggel ellentétben ablakokkal megvilágitott, s ál­talában négyzetes alaprajzú volt. A helyiséget üs­tükben, vagy a talajba süllyesztett mélyedésekben izzított faparázzsal melegítették, s egyben itt szá­rították a fürdőkendőket. A bejárati helyiséget a nagy medenceteremmel az előtér vagy átmenő­helyiség kapcsolta össze. Mind a bejárati helyi­ségben, mind az előtérben padok állottak a ven­dégek rendelkezésére. A fürdőlátogatók a bejárati helyiségben, vagy az előtérben vetkőztek le. A mosdásra szolgáló kőből faragott kis medencék, valamint a masszírozó- és szőrtelenítőfülkék a nyolcszögletű medenceteremben, vagy azzal szoros kapcsolatban kaptak elhelyezést. Vessünk most rövid pillantást a török fürdők üzemeltetésére is. A fürdőket, mint kincstári in­gatlanokat az illetékes adószedőhöz benyújtott ajánlatok előterjesztése után az isztambuli defter- dári hivatal három esztendő tartamára meghatáro­zott bér, mint kincstári jövedelem („mukátaa”) mellett adta bérbe. A fürdők esetében azzal a sa­játossággal találkozunk, hogy a fürdő bérlője, az­az a mukátaa amilja egy meghatározott summa tőkepénzt kapott a kincstártól a fürdő üzemben tartásának a fedezésére, de természetesen a bérlet lejárta után ezt az összeget vissza kellett fizetni. Arnaut basa mázsájának medencehelyisége A török fürdőépület legfontosabb, lényegi része: a meleg vizű medencét magában foglaló nagy he­lyiség, a sokszorosan átépített egri gyógyfürdő magjában, részben eredetiségében, részben pedig helyreállított állapotban ma is fennáll. Az egykori török fürdőmedence-helyiséget a Heves megyei 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom