Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Bethlen Gábor, a nagy fejedelem
sok a török és a magyar hatóságok pártfogásáért versengve egymás ellen hadakoztak, pereltek szőlőt, malmot, s egyéb birtokot templomokkal együtt, azaz viszonylagosan megélhették belső önállóságukat, megválaszthatták a városi önkormányzatot, amelynek élén a bíró és a 12 tagból álló esküdtek testületé volt a belső hatalom tényleges birtokosa. Ezt a testületet egy nagyobb szerv, egy szélesebb képviseleti csoport ellenőrizte. A városban bíróság is működött, hatásköre a polgári és büntető perekre terjedt ki. A bíróság mellé rendelt tanácsba választás útján állították a tagokat, s ebbe a földesurak is beleszólhattak. Mint felügyelő hatóság, a választásra a vármegye is befolyást gyakorolt, ami ellen — régi jogaira hivatkozva — a város többszörösen tiltakozott. A vármegyét ebben az időben Fülek várából irányították, itt tartották a megyegyűléseket. Gyöngyös mind a törökkel, mind a bécsi udvart képviselő királyi hivatalokkal, mind az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatot törekedett tartani, a hatalmi erőknek megfelelően rugalmasan irányította sorsának alakulását. Ennek köszönhette, hogy dúlások, sarcolások, fosztogatások ellenére is élt, sőt békésebb időkben gyarapodott, gazdagodott is. Ipara, kereskedelme a viszonyokhoz képest élénk volt, s így birtokosai ragaszkodtak itteni tulajdonukhoz, jövedelmet formáló birtokosi jogaikhoz. A helyi református egyház és a város levéltára (ma az egri levéltár) őrzi a fentiek dokumentális emlékeit, melyből jelentőségében aláhúzottak a Bethlen Gábor korabeli oltalomlevelek. Gyöngyös XVI. századbeli birtokosai közül a XVII. század elején már senkit sem találunk. Báthoryak, Percnyiek, Országhok és Losonczyak nevét hiába keressük, új birtokosok, új nevek találhatók. A Báthory-birtokok 1603 és 1624 között per alatt álltak (Gyöngyös negyede Benével együtt) és 1624-ben II. Ferdinánd ezt a birtokot Bethlen Gábornak adományozta. így most már Bocskai után egy másik fejedelem, Bethlen Gábor is a várossal közvetlen kapcsolatba került. Ezt a birtokrészt fia Bethlen István, majd ennek fia Péter örökölte. Ennek halála után III. Ferdinánd a birtokot II. Rákóczy György tulajdonába adta. A korábbi Perényi-részbirtok is 1632-ben a Rákóczi erdélyi fejedelmi család birtokába került, és II. Rákóczi Ferenc így mint erdélyi fejedelem és a család örököse a város birtokos ura lett. Nem volt tehát alaptalanul jelen századokon keresztül a város régi címerében az erdélyi fejedelmek címerszimbóluma a hold és a csillag. 1619-ben Bethlen első hadjárata alkalmából a felvidéki megyék az erdélyi fejedelem fennhatósága alá kerültek. A gyöngyösiek siettek Bethlennél hódolatukat és hűségüket bejelenteni. 1619. szeptember 4-én Széchy György gömöri főispán és Bethlen főkapitánya ezért megdicsérte a gyöngyösieket, és külön meghagyta katonáinak, hogy Gyöngyös lakosságát tiszteletben tartsák és kíméljék. Bethlen és II. Ferdinánd között e háború folytán született megállapodás értelmében Bethlen Gábor haláláig megtarthatta Heves megye felett „királyi” jogait. 1620- ban Bethlen a Dunán inneni főkapitányhoz, a szécsémyi és füleki végvárakhoz intézett levelében személyesen intézkedik, hogy portyázók, végbeli katonák Gyöngyösre nem mehetnek be, ott nem dúlhatnak, nem fosztogathatnak. Széchy György természetesen újra megtiltotta Gyöngyös háborgatását — hangsúlyozván — „a háború nem prédáért és a községek elpusztításáért folyik.” A gyöngyösiek biztosították nyugalmukat a másik oldalról is. 1620. április 10-én kelt Gács várából Forgách Zsigmond nádorispán oltalomlevele, aki a királyi Magyarország részéről vette oltalmába a város lakóit: — „. . . Mivelhogy biztosan megtapasztaltuk az Gyöngyös városa lakóinak, sok nekik kárvallásokat és ínségeket, és emiatt nem kicsiny fogyatkozott állapotukat, melyeket az sok különb-különb féle renden való vitézlő népektől szenvednek úgy házoknak feltörésében, pusztításában, tűzzel elégetésében, mind egyéb külső jószágoknak és marhájoknak elpré- dálásában, és annak fölötte az szent békességben való bizakodáshoz képest az töröknek (kinek adózással tartoznak) határokon megölésében. Hogy ezért efféle károkat eltávoz- tathassanak, és ők is ez szent békességnek csendességében biztonsággal élhessenek; nádorispánságbeli hatalmunk és méltóságunk szerint hatalmat adtunk ez Gyöngyös városában és annak határán afféle károkat, prédálásokat, fosztásokat, égetéseket és az frigy ellen török öldökléseket tésznek, azokat minden lehetségek szerint megfoghassák, tartóztathassák, velek való ellenkezésekkor, és annak felette törvény szerint is megölhessék és büntethessék. Minek okáért ez felül megírt tisztviselőknek és minden renden való vitézek előttök járónak hagyjuk és parancsoljuk, hogy senki ennek utána az megmondott Gyöngyös városra erővel, hatalommal beszaladni, népet velek tartani, ott károkat fosztásokat, dúlásokat, égetéseket és annak fölötte az szent békesség alatt töröknek megölését se benn az városban, se kinn határában cselekedni ne merészeljen. Mert mi mind az ő csendességük megtartására és mindpedig efféle gonosztevőknek megbüntetésére készek vagyunk oltalmával és segítségével. Látván ezért ki-ki ez parancsolatunkat, tartsa ehhez magát, és ez levelünket elolvasása után az adónak visszatérítse! —” A levél a viszonyokat, az oltalom indokoltságát, a város oltalmazásának jelentőségét és a gyöngyösiek önvédelmi ténykedésének sokoldalúságát egyszerre tükrözi. 1622. február 19-én Bethlen Gábor Kassáról kiadott levelében mint választott király, erdélyi fejedelem és a 26
