Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kriszten György: A szőlő nemesítése
álló mikroklón parcellát létesítünk. Ennek termőre fordulása után további hároméves megfigyelés következik. Bizonyos mértékű szelekciós munkára mindig szükség van. Ki kell selejteznünk ugyanis az állományban meglevő értéktelen egyedeket, különben a fajta leromlik. Az ilyen célból végzett szelekciót fajtafenntartó nemesítésnek nevezzük. A tömeg- és a klónszelekcióval 20—30%-os termésátlag-növekedést érhetünk el. A minőség növelésére a klónszelekció alkalmasabb. A tömegszelekciónál ugyanis csak a bőtermő tőkéket jelöljük ki, ami a minőség csökkenésére vezethet. A klónszelekciónál viszont arról a tőkéről szaporítunk, amelyik sokat és jóit is terem. Ilyen a megvizsgált 100 tőke között csak egy-kettő akad. Hogy a látszólag egyöntetűnek tűnő fajtákon helül mekkora eltérések rejlenek, arra a szelekciós munka gyakorlatában számos példát találunk. Különösen hálás feladat a régi, több évszázada termesztett fajták szelektálása. De az aránylag új fajták tőkéi között is nagy változékonyságot találunk. Az 1891-ben előállított, termesztett fajtaként még újnak számító Rizlingszilvániból napjainkban több új változatot szelektálnak ki. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Egri Állomásának Gyöngyösi Telepén pl. ennek a fajtának 19/35. sz. kiónja 1979-ben azonos minőség mellett 19%-kal adott több termést, mint az eredeti törzsalak. A tömegszelekció nagy előnye, hogy a gyakorlat részére gyorsan ad eredményeket. Rövid időn belül nagy mennyiségű szaporítóanyagot szolgáltat, mivel nem egy tőkéből indul ki a szaporítás. Az elszaporított új változatról fekete-fehéren be kell bizonyítani, hogy jobb mint az eredeti alapanyag. Ezért több helyen, többszörös ismétlésben telepitik el. A termőképességen kívül többek között meg kell vizsgálni növényegészségügyi, a környezeti viszonyokkal szembeni ellenállóság, valamint a borminőség szempontjából is. Az értékelésben részt vesz a nemesítő munkát ellenőrző intézmény az OMFI (Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet) és ő terjeszti fel az új változatot elismerésre egy bizottság elé, amelyik megadja az állami elismerést és engedélyezi az országos szaporítását. Ma már egyes szőlőfajtákból mint pl. a Furmint, Hárslevelű csak a kiónokat szabad szaporítani. A szelekció az első pillanatban egyszerűnek tűnik, de valójában távolról sem az. A fajta, termesztési követelmények, a kísérletezés technikájának ismeretén kívül nagyfokú kitartásra van szükség, hiszen a munka elkezdésétől a fajta elismeréséig legalább 15 év telik el. A keresztezéses nemesítés A szelekció által biztosított lehetőségeknek korlátái vannak. A fajta tulajdonságai1 — pl. fagy- és rothadás iránti érzékenység — alapjaiban nem változnak meg. Az előnyök mennyiségi és minőségi téren mutatkoznak meg. Nagyobb lehetőséget a szerencsés rügymutációkból (rügyvariációik) keletkező tőkék megtalálása jelenthetne, mert csak ezek adhatnának gyökeresen újat. Fellépésük gyakorisága a termesztésben általában mindössze 10_/‘— 10-®. Az előbb említett kivételtől eltekintve nem nyílik pl. lehetőség arra, hogy egy kései fajtának korai változatát szelektáljuk 'ki. Hasonlóképpen a rezisztencia növelésére is korlátozottak az esélyek. A nagyobb nemesítési célkitűzések elérése céljából a generatív keresztezéshez folyamodunk, ahol már nem az egy fajtán belüli változékonyságot hasznosítjuk, hanem két fajta előnyös tulajdonságait kívánjuk egyesíteni. A keresztezéskor a szokástól eltérően a szőlőt nem növényi részekről, hanem magról fogjuk szaporítani, akárcsak az egynyári növényeket. A keresztezés során kiválasztjuk a szülőpárokat, elvégezzük a keresztezést, elvetjük a kapott hibridmagvakat. A belőlük kapott magoncokat felneveljük és a ma- goncpopulációt szelektálva kiválasztjuk a céljainknak megfelelő egyedeket. A szülőpárok kiválasztásának helyessége döntően befolyásolja a nemesítési munka eredményességét. Ehhez alaposan ismernünk kell az összekeresztezendő fajták tulajdonságait. A nemesítéssel foglalkozó kísérleti telepnek fajtagyűjteménnyel kell rendelkeznie. Egyedül a fajták évről évre történő részletes elemzése ad lehetőséget a megfelelő szülőpárok kiválasztására. Ha két fajta egyaránt érzékeny pl. a fagy iránt, minden valószínűség szerint az utódok majdnem teljes egészében e hasonló rossz tulajdonsággal fognak rendelkezni. Keresztezéskor az egyik fajta anyanövényét (anyatőkéjét) beporozzuk az apanövényként felhasznált fajta virágporával. A kapott magvakat egy évig növényházban neveljük, majd szabadba ültetjük. Az ivartalan úton (növényi részekről) szaporított tőkékkel ellentétben a magról keltek csak későbben, körülbelül 4—6 éves korban kezdenek teremni. Az új fajta előállításában tehát az első termések nyerésekor a keresztezéstől számítva már 6—8 éves munka fekszik. A magonoofc termőre fordulása a kutató számára a nemesítési munka talán legszebb, legizgalmasabb szakasza. Közel olyan türelmetlenül várja az eredmény megszületését, mint a saját gyermekéét. Itt a terhesség azonban nem kilenc hónapig, hanem évekig tart. Mivel a szülőpároknak használt fajták a termesztett szőlő esetében már mind természetes vagy mesterséges keresztezésből jöttek létre (heterozigóták), mindegyik magonc más-más tulajdonsággal rendelkezik. Akadnak közöttük olyanok, amelyek sokat és jót teremnek, de gyakori ennek az ellentéte is. Mivel a nemesítőlk több ezer magonccal dolgoznak, a jók kiválasztása sok fáradságot, nagy gondot és körültekintést igényel. Ehhez igen nagyszámú helyszíni szemle és feljegyzés szükséges, hiszen nemcsak a meny- nyiséget és minőséget, hanem az ellenállóságot és egyéb tulajdonságokat is figyelniük kell. Egyes témákban kevés esély van a sikerre. Ilyen az új mag nélküli fajták előállítása. Mag nélküli szőlőfajták már kb. 2000 éve léteznek. Belőlük állítják elő a mazsolát. Bogyóik a magvas fajtákénál kisebb. Mivel hosz- szú tenyészidejűek, hazai körülmények között nem termeszthetők. A nemesítek tapasztalata szerint a keresztezésükből származó magöncok között csak igen kevés mag nélküli található, az eredetinél nagyobb bogyójú meg végképp kivétel. Nagyon értékes tehát a gyöngyösi Kísérleti Telepen levő, saját nemesítésű mag nélküli fajta, amelyik hazai körülmények között is rendszeresen terem, a bogyója pedig még a magvas fajták között is nagynak számít. Méretei a közismert Afuz Ali fajtáéval vetekszenek. A keresztezésből származó új fajtákat, a kiemelésre érdemes magoncot a továbbiakban ivartalanul szaporítjuk és a kiónokhoz hasonló módon értékesítjük.- A nemesitől munka buktatói Űj fajták termesztésbe történő bevezetésénél nagy körültekintésre van szükség. Igen gyakran az eleinte legszebb reményekkel kecsegtető fajta később csalódást 25
