Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból

többségének vízkérdése megoldódott. Abonynak is. Igaz, egy kismama panaszolja, a víz erősen nitráttartalmú s így csecsemőfürösztésre a baba féléves koráig nem használható. Bőrkiütést okoz. Ezért a jól bevált artézi kút vizében pancsikálnak az apróságok. S ezzel az egészségügynél vagyunk. Ez egyike azoknak a „területeknek”, melyen igen nagy az előreugrás. A Horthy- rendszerben egy községi orvos volt, ma négy a körzeti orvosok száma, van TBC-gondozó intézet, a szakrendelés két műszakban egész napos, reggel 8-tól este 8-ig. Méltán büszkék rá: az átlagos orvosi ellátottságot az abonyi meghaladja.

Viszont nincs tisztasági fürdő — mondom én —uszoda az ifjúság úszni tanításához. Ugyan! Legyintés. A lakások zöme ma már fürdőszobás, az üzemekben zuhanyozó. Erősítgetik: ha tisztasági fürdőt létesítenének, látogatottság hiányában hamarosan becsukhatnák. Uszoda meg? A gyerekek Egerben tanulnak úszni s a felnőtteknek strandolásra nem jó az egri gyógyvize® strand? Télen-nyáron nyitva tart. S a refrén: az utazás semmi.. .

*

Az Országos Idegenforgalmi Tanács egyébként sikerült kiadványa, az Utazás hazai tájakon, eligazító, mit érdemes (kell!) az országban megismerni. Füzesabonyban semmi látnivalót nem ígérhet a kiadvány, így hát nevét sem említi meg a nagyközségnek. De a megyéből — a „nagyokon” túl — bekerültek Bükkszentmárton, Gyöngyösisolymos, Halmajugra, Kisnána, Nagyréde. Abony műemlékjellegű építményei — úgy tűnik — nem voltak elégségesek a tájékoztatóba való fölvételhez. Múzeum, helytörténeti állandó jellegű kiállítás nincs. Az iskolákban akadnak kisebb kezdeményezések, anyag is — mondják. Állítólag volt népviselet, de a második világháborúval együtt eltűnt. Ami a „nép” találékonyságát aláhúzza s a vérbő képzelőerőt igazolja, a ragadványnevek nagy száma, széles skálája. Nem csekély élvezettel olvashattam egy „e tárgyban” készült s valóságos ragadványnév-tárral montírozott dolgozatot.

Az elmondottakból talán következik — jóllehet milliók utaznak át évenként vasútállomásán, — Füzesabonynak nincs idegenforgalma.

Kevés valamirevaló s önmagára adó település van az országban is tán, melynek ne lenne helytörténettel foglalkozó kutatója. Füzesabonynak is van. Két „hivatalos helyen” is fölhívják a figyelmemet, keressem meg. Szik- szai János 70 éves, abaúji születésű s nem értelmiségi foglalkozást űzött. A tsz brigádvezetőjeként ment nyugdíjba. 1946-tól lakik Abonyban s 48-tól gyűjt. Levéltárban s 90 éves aggastyánoktól egyaránt. Ahogy mondja, két éve a megyei napilap is foglalkozott munkálkodásával. Már vannak kész anyagrészei, megmutatja a részletes, jól fölépítettnek tűnő vázlatot. 200—250 oldal terjedelemre gondol, 50 fotóillusztrációra s egy éven belül szeretné munkáját bevégezni. Jó, hogy ilyen erők is működnek Füzesabonyban. Az bizonyos, hogy a nagyközség múltjának, jelenének számos eseményét, adatát őrizné meg a kézirat, netán annak nyomdai megjelentetése. Enélkül azok elenyészése csaknem bizonyos.

4.

Emberek, életképek. Ki-ki kedvére gyűjthet belőlük. Mindenütt. S hasonlókat. Annyira egysíkúsodott társadalmunk, hogy a „szenzációs” riportok, a „nagy” leleplezések, a „megdöbbentő” vallomások is futószalagos termékek, csupán a helyet, időpontot és nevet kell behelyettesíteni. Sztereotípiák. íme:

Ötven körüli szikár férfi, alkalmazott:

— Itt, kérem, csak a pénz dominál. Ha pénz van, minden van. Gondolta volna maga, hogy így lesz ez? A pénz istenítését átokként a kapitalizmusra szórtuk, nemde? Aztán: jó dolgunk van s ez mindig elrontja az embert. Kivált a magyart. Isten őrizzen a háborútól, de miért van az, hogy csak végveszélyben tudjuk — ha nem is szeretni egymást — de legalább elviselni. Félelmünkben bújunk csak össze, a kutyákölykök jódolgukban is. Emlékezhet rá, a háború alatt nem volt régi haragos, csak sorstárs.

Nem, kor körülbelül azonos, de köpcösebb kivitelben. Fizikai dolgozó, azaz munkás:

— ... No, hogy egymást nem sokba vesszük? Azért nem vagyunk „született” rosszak, csak elszoktunk egymástól. Elszoktunk, hiába élünk együtt. A fene tudja, hogy van ez. Inkább a világ változott meg és ezt nem tudjuk megszokni. Mindig szerettem az embereket, most is szeretném. Észre se vettük, amikor elszakadtunk egymástól. Akár hiszi, akár nem, a múltkoriban az egyik szomszédasszonyt eltemették és én a következő héten tudtam meg, — akkor is véletlenül.

Nyugdíj előtt álló, mezőgazdaságban dolgozó férfi:

— Az a baj, hogy már a velünk egyívásúak sorsa sem érdekel. A felettes szemöldökrándítása, vagy mosolygása, az igen. Ez is csak azért, mert a magunk helyzetére, az illetőnél való „fekvésünkre” következtethetünk belőle. De csak azért. Ha kirúgják, vagy nyugdíjba megy az illető felettes, tán még jobban senkivé lesz, mint akik nála lejjebb állottak a ranglétrán. Ha meg maradt valakiben tüske a felettestől hatalmi idejéből, a kárvallott úgy áll bosszút, hogy még a fejét is elfordítja, ha találkoznak az Utcán. Látja, a kisemberrel ez nem fordulhat elő.

Hatvan körüli asszony, háztartásbeli:

— A gyomrom felszorul a torkomig, amikor ott állok a pult előtt a boltban. Senki se szól hozzám. Ha én szólok, nem hallják. Ügy csinálnak legalábbis. Még az önkiszolgáló bolt a legjobb.

Középkorú értelmiségi:

— Emberszabású életet akartunk csinálni, velejáró jóléttel és amikor ez félig sikerült, kiderült, csak szuny- nyadó önzésünket lakattuk jól. És vad társtalanságun- kat lepleztük le. Addig van közünk egymáshoz, amíg a szükség kívánja. Az érdek. Aztán?... Két hét múlva meg se ismerjük egymást.

Egy aktív vasutas; tekintete csupa figyelem:

— Az ember azt hinné, ilyen forgalmas helyen, mint Abony, az embereket jobban érdeklik a világ dolgai, mint másütt. Szó sincs róla. A közöny az egész társadalmat átitatta. Tán ott kezdődött, amikor az emberek az újságokat az utolsó oldalon, a sport-rovatnál kezdték olvasni, illetve: el csak ezt olvasták, a többi oldalt már beszélgetés közben legfeljebb átlapozták.

Huszonéves fiatalember, géplakatos:

— A munkát éppen ki lehet bírni. Itt a pénz is elég. Mire lehetne elkölteni egy ilyen faluban? A muttereknél mindenem megvan. Maga városi, igaz? Nem tudna ott valami klassz helyet? Nem akarok itt bebüdösödni. Ä, az asszony még messzibb van...

•

Andorka Rudolf írja A magyar községek társadalmának alakulása című tanulmányában (Magvető, 1979) „Különböző országok nagyon eltérő definíciókat alkalmaznak (a falu, község, város jellegmeghatározásra), például Csehszlovákiában és Franciaországban a két23