Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Farkas András: Portrébiennálé Hatvanban
kíti meg. S mintha az élete csúcsán álló Barcsay önismerete ugyanazokat a jellemző jegyeket vetítené elénk olajfestményén, mint amiket a kitűnően karakterizáló Somogyi észrevett benne. Persze, más az olaj és más a szoborrá változó agyag, más a csak az arcot megmutató festmény, mint a testet is megjelenítő szobor, de ösz- szességében a két mű kitűnően egybehangzik. Mikus Sándor Aba Novákot terrakottában fogalmazta meg, mintha az anyag kiválasztásával is jellemezni akarná a művész egyéniségét. Duray Tibor irodalmi élmények hatására nyúlt talán Zrínyi, a költő után, de önarcképével és két másik munkájával sokirányú érdeklődését bizonyítja és azt, hogy érzelmi skálája széles. Fery Antal fametszetei — Karinthy, Kós Károly és két Ady-portréja — ugyancsak az irodalmi érdeklődés szülöttei. Lehet, hogy ezek az apróbb művek és az, amit a tágabb irodalmi érdeklődés kíván, nem tudnak minden ponton találkozni, de egy arcban, az arcok megformálására alkalmazott vonalakban nem is könnyű visz- szaadni az irodalmi élményt, azt a látást, amit az egyes olvasók külön-külön hordoznak magukban. S bár sok írót megfestettek, megmintáztak erre a tárlatra, gondolván arra, hogy ezek a vallomások, érzelmi kinyilatkoztatások majd színezik az egyébként igényes művészi mondanivalót, a portrékat néhol keresetteknek találtuk. Hamarabb adunk hitelt Tóth Béla Kerényi Jenőről készült bronzának, ahol a megjelenítés stílusa is az ábrázolt jellemre utal, vallja a rokonságot a két művész között. Szabó Istvánnak négy szobra közül is inkább az Eszti fog meg, mint a Németh Lászlóról, a Mándy Ivánról, vagy akár a Rábairól készült portré. Ha már így kategorizáltunk, ebben a csoportban nem feledkezhetünk meg azokról a patétikusabb fogalmazású, méreteiknél fogva is nagyobb hatású alkotásokról ezen a tárlaton, amelyek a színvallás szilárdságával, egy ész- mei tartalomhoz való ragaszkodással szólnak a választott hősről. Borsos Miklós bronz portréjára, Janzer Frigyes Szabó Páljára, Kurucz D. István tömzsi parasztfejére, Dezső József József Attiláról készített olajfestményére, még inkább Kiss István Dózsa-fejére gondolunk. A magyar történelemnek, a zivataros magyar századoknak ilyen tanúit mindig is korszerű és modern feladatként kell felvállalnia a művészetnek. Az már megint más kérdés, hogy a megjelenítés hogyan birkózik meg a históriai és szellemi nagyságok eddigi ikonográfiái rárakódá- saival. LÍRAI ALKOTÁSOK. Ha már a tematika és a nézőpont okából különbséget tettünk a tárlat anyagával kapcsolatban, ebbe a legnépesebb csoportba soroltuk azokat, akik valamilyen oknál fogva a másik kettőbe nem fértek bele. Azért adtuk ezeknek az alkotásoknak a lírai jelzővel lágyított meghatározást, mert ezek a képek, szobrok, hangulatos grafikák és kisplasztikák tárgyválasztás és stílus szerint sok érzelmet, remek emberi érzéseket takarnak, tárnak fel. Nem egy művész nagyon is nagy tehetséggel és szeretettel nyúl az őt körülvevő rokonság egy-egy tagja felé, hogy kibontsa mindazt az érzelmi és szeretetbeli értéket, amit egy-egy arc megjeleníthet, vagy érthetővé tesz a szemlélő számára. Hangsúlyt kap itt a szerelmes vonzódás, s ez okból a nőalakok egész sora bizonyítja, hogy nem veszett még ki a hazai képzőművészekből az a bensőségesség, amellyel rejtettebb énjüket, vonzódásaikat el tudják, vagy el merik mondani, még ebben az elszürkült, az érzelmekre olykor cinikusan visszamosolygó világban is. Breznay József Pannóniái családja egy egész gyűjtemény a rokonok arcából, azzal a római-latin világra emlékeztető stílusutánzattal, amely azonban még kedvesebbé teszi ezt a derűs portrésorozatot. Vecsési Sándor méltán kapott a biennálén aranydiplomát a Férfiak című olajfestményéért. Öt kitűnő jellemrajz egészen egyéni felfogásban. A nők fordulnak itt különös előszeretettel a magányba visszatessékeltek felé, ezért néztük mély rokonszenvvel Balás Eszter, Bazsonyi Arany, Bikácsi Daniella, Decsi Ilona, Gábor Marianne, Gábor Éva, Gánóczy Mária, Gera. Katalin, Pálffy Katalin, Révész Napsugár alkotásait. Szalay Ferenc Nő selyemblúzban című kompozíciója, Szalai Zoltán Öreganyámja, Kishonty Jenő Marika, Molnár József ugyancsak Marika című műve az érzelmekkel, itt-ott a jókedéllyel fogalmazott jellemrajzok sorába tartozik. Nagy Ernő Beszélgetőkje a homályos és visszafogott fogalmazás ellenére azt jelenti, hogy az egri festő újabb és újabb távlatokat keres érlelődő és változó szemlélődéséhez. Több fény élesebb képet adna a művész világáról. A grafika és kisplasztika mindig is mozgalmasabb része a kiállításoknak. Itt is, a miniatűr karakterfejektől a jókedvre ingerlésig találkozunk apróbb igényű munkákkal, amikben elsősorban a szellemes ötletet kell észrevennünk és annak hatását nyugtáznunk. Kő Pál bronzfeje mintha egy elindult gondolat befejezetlen munkájának az eredménye lenne, de így is mutatja, hogy a forma mekkora szándékot akart felöltöztetni. RÖVID SUMMÁZ AT. Egy ilyen tárlat bemutatása esetében a krónikás nem is akar teljességre törekedni. Nem is adott a lehetőség számára, hogy objektiven, minden irányban odafigyelve és kellőképpen mérlegelve ismertessen ekkora anyagot. A szemlélődő jószándékú törekvéssel, pillanatnyi hangulatában, korábbi életének ilyen vagy olyan előítéleteivel érkezik a kiállítási terembe. Ott a benyomások lerohanják, az alkotások hatásának kereszttüzébe kerül. Kapkodja a fejét, szemével firtatja, amit a lélek is, az agy is szeretne minél teljesebben befogadni, hogy hosszú hónapok, esetleg évek után is emlékezhessék azokra a revelációkra, amikkel a művészek a közönség elé álltak. Nem hiszem, hogy ezen a tárlaton új korszakot nyitó jelenségek sorakoztak volna. De a művek nem zártak le egy meghatározható fejlődési folyamatot sem. Tendenciák, minőségileg is értékelhető jelentkezések voltak, amikre esetleg bizonytalanul, netán hibásan reagáltunk. Szándékosan nem foglalkoztunk néhány fiatal és figyelemre méltó egyéniséggel, annak ellenére, hogy a zsűri ajánlását és véleményét ismerjük. A további tárlatok majd eldöntik, kinek a motívumaiért fognak majd visz- szanyúlni az időben, két év múlva, vagy még hamarább, mert a tettek, a további alkotások a távlatkeresést kötelezővé teszik. Még két megjegyzés: A Hatvani Galéria rangja, művészet- és közönségszervező szerepe elvitathatatlan. Csak serkenteni illik ezeket a helyi erőket, hogy minél nagyobb energiával és eredménnyel folytassák ezt a munkát, hátha megszületik valahogyan egy Heves megyei művésztelepnek nemcsak a gondolata, hanem a terebélyes valósága is. Országos visszhangja a Hatvani Galériát erre alkalmas, erős tényezőnek ítéli. Szeretnénk, ha a Heves megyei és különösen az egri képzőművészek ennek a mozgásnak, amely itt, a Hatvani Galériában volt látható-érezhető, átvennék a ritmusát. Nagy-nagy belső önkritikával és őszinte számonkéréssel. Az alkotásokban. Farkas András 6
