Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - KÖNYVESPOLC
KÖNYVESPOLC KARÁCSONDI IMRE: Minden álom és minden szerelem Első verseskötetével jelentkezik a nagy nyilvánosság előtt Karácsondi Imre, aki nevében is megörökíti azt a meggyőződését, hogy a hevesi tájhoz tartozik. Ez a táj, ez a hevesi község, Karácsond, alakította azzá és olyanná, mint aminőnek verseiből megismerszik. A vékonyka kis bemutatkozókötet fülszövegén nemcsak a vázlatos életrajz fér el, de a költő rövid vallomása is magáról. Azt írja: „Kötelességemnek érzem a gondok és örömök kimondását, a törekvést a teljesebb emberi létre. A versírás gyötrelmes gyönyörűségét elsősorban ellenségeimnek köszönhetem. A hitet önmagámban pedig barátaimnak.” A kijelentő mondatok nyilván egy érlelődő fiatalember belső meggyőződését fejezik ki, ezen vitatkozni, ezt megkérdőjelezni nem ildomos. Hogy egy kitárulkozó embernek milyen belső kötelességei, milyen felvállalt céljai vannak, maga dönti el. Itt, Karácsondi Imrénél ez a központi gond, ez a nagy vállalás maga a vers mint forma és mindaz a tartalom, ami ebben a formában megjelenhetik, vagy megjelentethető. A vers teremtése egyelőre a fiatal költő legfontosabb gondja és élménye. Annyira eltölti, annyira extázisba hozza egy- egy gondolat, egy-egy, a lényeget kifejezésre juttató, a meg- élési lázat és az emberi fenséget közvetítő kifejezés, ritmus, mondat, gondolat, hogy a versteremtő élmény, extázis szó- rakozottá is teszi őt. Nem veszi észre sokszor, hogy a kifejezések nem eléggé tiszták, nem adják vissza egyértelműen azt a belső hevületet, amit az alkotói pillanatok ráárasztanak a költőre. Olykor prózai sorok téblábolnak a forró ritmusok között. Azt is észrevenni, hogy a hatás másodlagos, kiírt, már valahol megszólalt ritmusok, áthallott élmények kívánkoznak közlésre — a költő által. A versteremtés élményére, erre a nagy kényszerre utaló versek közül csak „A vers-tenger partján” címűre elegendő hivatkozni, ahol és amikor a képek torlódnak egymásra, a sorok mindig zenélnek úgy, olyan összefonódva, ahogyan az igazán befejezett alkotásban az ember olvasni, élvezni szeretné. Azt sem merném manapság állítani, hogy a költőt magába záró világban a versnek olyan hatalma volna, hogy azt a világ tengelyévé, ráigazodó szilárd ponttá lehetne avatni. Ahogyan azt a költő hiszi. És nem biztos az sem, hogy az itt-ott széttördelt sorok már feltétlen verset adnak ki az edzettebb fül számára is. Formailag azok a megoldásai a legjobbak, a legbiztatóbbak, ahol a zeneiség adja a belső és a külső fegyelmet is. Erre ösztönösen, öntudatlanul érez rá a költő, aki pillanatnyilag a mindenség befogadására és kimondására készül írásaiban. Legjobb írásai a valóság élményéből fakadnak, a tegnapi és a mai vasutasokat dolgozni küldő falusi életből vett képek, indulatok, vers-zenék. A „Líraiatlan” vallomás, vagy a „Házibuli” tekinthetők azoknak a végleteknek is, amelyek között — két imbolygó pont a sorsban — kötéltáncot jár ez a szenvedélyes fiatalember. Nem tudni, mennyire a lektori gondozás vagy a költői szándék szülte a ciklusok mottójául szolgáló kiemeléseket, de azok hangsúlyozzák a kötetben jelen levő egyéniséget, fényeivel, akarásaival és árnyékaival együtt is. Az egyik ilyen így szól: „sebezned ha megadatott / tiéd a forradás hatalma”. Az olvasó elemezni kezdi ezt a kiemelést és nyugtalanná lesz tőle. Nem azért, mert a meghökkentő képtársítás újszerű lenne — manapság az induló költők egyebet sem csinálnak, mint meghökkentenek, kellőképpen át nem gondolt szókapcsolásokkal és nyelvi formákkal —, hanem azért, mert ezeket az egymás mellé sorolt szavakat az olvasó egyszerűen nem érti. A mai líra él az elhallgatás és más fogások minden eszközével, de ezt, így, akkor sem fogja fel még a jószándék sem, ha az eredeti versbe ágyazottan olvassa: „távoli galaktikák torlódó üzeneteit / távirat / a; Idő távmondata / sebezned ha megadatott / tiéd a forradás hatalma”. A költő két táborra osztja a vele érintkező emberiséget; amint írja, a versírás gyönyörűségét az ellenségeinek köszönheti, a hitet pedig barátainak. Az előretörő önbizalommal — hitnek is lehet nevezni — nicsen baj, jegyzeteimmel inkább a jó szándékú ellenségekhez sorakoznék fel, akik azt akarják elhitetni a költővel, hogy a szándék mögött a tudatosság és a mívesség, másképpen a költői tudás az, ami az alkotás magas mércéjét átugorni segít. A szűkebb pátria ezzel és így segít, így igyekszik segíteni nagyálmú gyermekén. (f. a.) KRÓNIKA # NYÍLT NAPOT TARTOTT az egri tanárképző főiskola fizikai és matematikai tanszéke. Ez alkalommal azokat a diákokat várták a két tanszék tanárai, akik jövőre a főiskola matematika—fizika, illetve fizika— technika szakán szeretnének továbbtanulni. Az érdeklődőket a tanszékek vezetői tájékoztatták a felvételi követelményekről, majd megtekintették az előadótermeket. A fizika tanszéken mód volt arra, hogy a különböző laboratóriumokban megfigyelhessenek egy-egy érdekesebb kísérletet is. # ÜJ TURISTAHÁZ TERVEIT rendelte meg Mátraszentimrére a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat. A természet kedvelőinek új pihenőhelye 100 férőhelyes, C kategóriájú szálló lesz. # A CIGÁNYÜGYI KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG ülésén megvitatták a részvevők, hogy Sarud, Csány és Mátraderecske községekben mit tesznek a tanácsok a cigányság beilleszkedése érdekében. £ SORSFORMALÓ ÉRTELEM címmel tartott előadást Tompa László erdélyi színművész Gyöngyösön. Az előadói est bevezetőjét Czine Mihály irodalomtörténész mondta. I & NYITOTT KLUBNAPOT RENDEZETT a szocialista brigádvezetők klubja a gyöngyösi művelődési központban, amelyen az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkoztak a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárának vezetésével. • A MŰVÉSZET ÉS VALÓSÁG képzőművészeti sorozat újabb összeállítása került bemutatásra Egerben, a Megyei Művelődési Központ Kisgalériájában. A korábbi — grafikát, illetve akvarellt megismertető — tárlatok után ezúttal a Heves megyében élő, illetve dolgozó művészek sokszínű alkotásaiból láthatott válogatást a város művészetet kedvelő közönsége. A mintegy 30 olajfestmény, akvarell, grafika, kisplasztika 15 alkotó munkája. # BOLDOG TÖRTÉNETÉT bocsátotta útjára a városi tanács művelődésügyi osztálya. Két esztendő múltán immár a hatodik ..Hatvani füzetet”, az eddigieknél nem kevésbé érdekes tartalommal. Újvári Ferenc és Szántó Lóránt a két szerző, ezúttal Boldog településtörténetét, fejlődésének állomásait boncolgatja. Elénk tárja például a falu határát átszelő Csörsz-árkának titkait, beszél a termelőszövetkezet szőlőjében föllelt neolit- és bronzkori leletekről, a kavicsbánya avar te metőjéről is. • A TÚRÁZÓKAT hatezer kilométer kék piros, zöld és sárga jelzéssel ellátott i vezeti hazánk tájain. Az utak kijelölésé karbantartását főleg a természetbarátok vég* zik társadalmi munkában. A turistajelzése* ötven éve egységesek, 1929. decemberében természetjárókat összefogó szövetség tanács egységesítette. ® EMLÉKALBUM CÍMMEL mutattak*'• t részleteket a Gyöngyösi Játékszín műket velői a negyedszázad alatt játszott prodü ciók leg jobbjaiból. • FÉLSZÁZ ESZTENDEJE nyitott kapu vendégeinek a Park Hotel elődje, a „K róna Nagy Szálló és Étterem” Egerbei- A jubileum alkalmából ünnepi vacsoraestf rendeztek a szakmában nagy elismer*' szerzett Gundel család receptjei alapján, helybeli Gundel Károly szocialista brigád tál készített remekekből a díszvendégül h tott Gundel Imre muzeológus „felügyelet- mellett. Egyidejűleg kiállítással emlékezi* az eltelt ötven évre, s ismertették az érdél lődőkkel a fejlődő vendéglátóipari kombin ■ jövőjét is. 64
