Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Az egri nép szólásainak és közmondásainak világa

mondásszerűen megfogalmazott mondatot: Rá jutott az isten puskája lövése. A szólás jelentése: neki jutott a feladatok közül a legnehezebb, a legkellemetlenebb. A szólás kulcsszava az isten puskája nyelvi forma. Azt a templombeli perselyt nevezték meg vele, amelyet az apró csengővel is ellátott hosszú rúdra helyeztek, s a sekrestyés a padokban ülő hivők orra alá szokott dugni az adományokért. Így kap teljesebb értelmet a szólásnak isten puskája lövése birtokviszonyt kifejező része (Vö. Bakos: Nyr. 92:220).

Rosszalló értékben éltek az öreg hóstyai parasztok ezzel a nagyon ritkán nyelvi szerephez jutó szóláshasonlattal: Titkosak, mint a hóstyai suttogok (éppen nem titkosak, mindenki tud róla). Az egri hóstyák lakossága a suttogó szóval nevezte meg azokat az alkalmakat, amelyekben megbeszélték, kit válasszanak meg fertálymesternek.

Gyakran szólt rá rosszalkodó gyerekére az egri szülő ezzel a szóláshasonlattal is: Olyan vagy, mint a mir- kász. A szólás értelmezéséhez ismernünk kell a mirkász tájszó jelentését, használati értékét. Vele nevezték meg a sajtnak a héját, a legrosszabb részét, amit összegyúrva, igen olcsón árultak az egri piacon.

Incselkedve, gunyoros hangnemben az egri legények gyakran emlegették ezt a szólásformát: Olyan nagy a

szája, mint a pásztorjárás (nagyszájú, kotnyeles, pletykás leány). A szőlőhegyeket régen pásztor járásokra osztották, s ezek nagy kitérj edésűek voltak.

Ma gyakran nyelvi szerephez jutó egri tájszavak vállalnak szerepet ezekben a hóstyákon ma is ismert és használt szólásokban: Jó állapotban csámforog haza a pincéből (részeg, be van rúgva, itókás). — Ez is elföstött bennünket (rosszat mondott rólunk). — Amolyan encsel- gő ember (tétlenkedő, henyélő). — Amolyan senki-gyerek (törvénytelen). — Sűrű természetű ember (nehéz természetű). — Hagyma hiti ember

(MegeSküszik egy vereshagymáért is.). Ha valaki nagyon dicsekszik, de kérkedésének nincs valóságalapja, akkor szokták mondani: Mit dicsekszik? Egy teher vízzel sem birkózik meg (a kútról hozott két kupa vízre mondták: „egy teher vizi”).

A sajátosan egri szólásformák között számolhatjuk el ezeket a szóláshasonlatokat is: Borul, mint a káposzta- haraszt. Les, mint a bojnyik (csúnyán néz, mérges) — Kapós, mint Egerben az üveges krumpli (az üveges szó jelentése: fagyos). — Eszibe van, mint makk a malacnak. — Eszibe tartja, mint malac a makkot.

Az egri ember két dolgot szeret nagyon: az eszést, meg az iszást. — Az élő fával is kikezd (kötözködő, garázda ember). A már nagyon beteg emberre ezt szokták mondani az öregek: A pap erre is ráadhatja már a há- tulsó kenőcsöt. — Menjen oda, ahol az ég szőke (menjen a fenébe). — Addig kell dagasztani a kenyeret, míg nem folyik a gerendáról a víz (gerenda: homlok). — Korán ér valamit (korán kell megkezdeni a munkát, jó időben kell hozzákezdeni a feladathoz). — A májusi eső tűz a földnek. (A májusi eső aranyat ér közmondás sajátos egri változata). Ha a múltban a szegény legény gazdag leányt kért feleségül, a szigorú, tehetős gazda ezt kérdezte tőle: Ki kend? Tudja-e, hogy a kenyérhez szalonna is kell?!

11. Most azokat a szólásokat mutatjuk be, amelyeknek keletkezéséhez, használati értékéhez, jelentéstartalmuk értelmezéséhez helytörténeti, néprajzi, helyi gazdaságtörténeti összefüggések ismerete is szükséges. A „gatyás világból” (5. kép) való szólásnak minősítik az egriek ezeket a változatokat: Szúrd meg, Berci, nadrágos. — Szúrjad Berci, nadrágos (narrágos). Ezekben a jellegzetesen egri szólásformákban a kulcsszó szerepét a nadrágos szóalak hordozza. A lobogós gatyás hóstyai parasztokkal szemben ezzel a szóval minősítették az egri iparosokat. Volt idő, amikor a rátarti kapás parasztleány nem fogadta a gatyás legények udvarlását, mert nadrágos kellett neki. Az idézett szólásokkal kapcsolatban arról is szólnunk kell, hogy a bálokban, az ivókban az egri paraszt cikrák gyakran verekedésbe kezdtek, s elsősorban a közéjük betolakodó nadrágosok ellen fordultak.

A levéltári feljegyzések arról is szólnak, hogy az egri fiatalságnak a farsangi lakozásokra, a táncos ivókba nem volt szabad bevinni a verekedésre alkalmas eszközöket, főleg kést, bicskát nem. A fertálymester feladata volt ennek ellenőrzése is. Az ő emberei a rövid gyolcsgatyás, fényes gombsoros, kartonmellényes legényeket megmotozták, és elvették tőlük a késeket, a bunkókat. Hogy a legények gyakran túljártak a hivatalos emberek eszén, arról ezek a régi szólásformák is bizonykodnak: Szidi, add elő a Berci bicskáját, kését! — Bori, há’ tetted a Berci bunkóját?

Később nemcsak arra vonatkozott ez a szólás, hogy a lányok bő, ráncos szoknyájuk alatt csempészték be a lakozásokra a legények verekedőeszközeit, hanem más alkalomból, átvittebb értelemben és élcelődő, tréfás be55