Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: Kolacskovszky Lajos írásaiból
napot, hadat üzent Podjebrádnak, s megindult seregével a cseh király ellen. Amikor megérkezett a Morva folyó partjához, vele szemben ütötte fel táborát Pod- jebrád. Egy álló hónapig szópárbajt vívtak, átkiabálva a folyón, az após veje szívtelenségét ostorozta, a vő apósa hamis hitét, közben atyafiságosan atyámnak, fiamnak címezték egymást. Végül is Podjebrád visszavonult, s a sereget fiára, Viktorinra bízta. Mátyás abban az évben elfoglalta Brünnt és Olmützöt, majd hazatért Budára, téli táborra. Csak 1469-ben jelent meg ismét Olmützben, ahol a katolikus cseh rendek cseh királlyá és Morvaország grófjává kiáltották ki. Mikor azonban Podjebrád meghalt, a cseh rendek, katolikusok és nem katolikusok, Kázmér lengyel király fiát, Ulászlót választották királyukká, Mátyást a cseh földön véghezvitt háborús dúlásai miatt a csehek meggyűlölték, ez volt az oka a váratlan fordulatnak. A csehországi háborút mindezeken felül két körülmény zavarta meg. A török, látván Mátyás északi elfoglaltságát, előrenyomult a Balkánon, idebent pedig egy másik komoly összeesküvés mutatta, hogy Magyar- országon is megelégelték az állandó háborús terheket. Az összeesküvők Kázmér lengyel király kisebbik fiát, Ulászlót választották királyukul. Mátyás az összeesküvés fejét, atyai barátját, Vitéz János esztergomi érseket börtönbe záratta, a főurakat visszaédesgette magához. A cseh háború végül is csak 1479-ben ért véget, az olmützi békével, amelyben Mátyásnak a cseh királyi cím jutott, valamint Morvaország és Szilézia. Ulászló, mint cseh király, Csehországot megtartotta magának. Bonfini mester, akinek lapjai tele vannak a dicső háború eseményeivel, a nagyszerű küzdelmekkel, most őszintén megszólaltatja azokat, akik vérük hullásával vettek részt a harcokban. Szóról szóra ezt írja: Midőn a békességet kihirdették, a csapatok mindkét felől örömükben könnyüket hullatták. Mindenki örvendezett, hogy a fejedelmek véget vetettek a háborúnak. A sors hatalmas fintort vágott a cseh ügy végén. A magyar rendek Mátyás halála után ugyanezt a lengyel származású cseh királyt, Ulászlót választották magyar királlyá. Nem a magyar király lett cseh királlyá, hanem megfordítva, a cseh király magyar királlyá. Ulászló alatt indult meg az ország szétzüllése, fia, II. Lajos pedig, a mohácsi csata áldozata lett. A történelem azóta hatalmas lépésekkel haladt a maga útján. A királyok történelme már a múlté, hogy helyet adjon a népek történelmének, a maguk sorsát kézben tartó népek históriájának. Az egri országgyűlés történetéhez tartozik, hogy a millenium évében Eger város közgyűlése elhatározta, hogy megfesteti egy nagyméretű történelmi vásznon. A tervből azonban semmi sem lett. Kapor Elemér Kolacskovszky Lajos írásaiból Az egri köztudatban Kolacskovszky Lajos főként mint egykori munkásmozgalmi harcos, természetbarát és fáradhatatlan, varázslatos mesélő él. Arra azonban csak szűkebb körben emlékeznek, hogy jó tollú író, újságíró is volt. Nem véletlen, hogy a Heves megyei Népújság szerkesztősége néhány évvel ezelőtt Kolacskovsz- ky-nívódíjat alapított, melyet évente osztanak ki az arra legérdemesebb helyi újságíróknak. Kolacskovszky Lajos a megye múltjának fáradhatatlan búvára volt, s tolla alól a felszabadulás után több mint száz történelmi tárgyú tárca, karcolat került ki, s van néhány nagyobb terjedelmű írása is. Válogatásunkban kisebb történelmi tárgyú írásaiból adunk ízelítőt, mintegy keresztmetszetét adva érdeklődési körének, témáinak. Közölt írásai a helyi sajtóban, Igazságban, a Heves megyei Népújságban jelentek meg az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején. Ezek az írásai is komoly levéltári kutatásokon alapulnak, ugyanakkor sokat merített a nép ajkán élő mondákból, a népi hagyományokból is. Ez utóbbiaknak ő különös jelentőséget tulajdonított. Egyik írásában erről a következőket vallotta: „Szerintem a »genius loci« nem csupán komoly dolgokból táplálkozik, de licsi-locsi beszédekből is, sőt ezek nemegyszer különbül domborítják ki egy vidék jellemét, mint a pápaszemes okoskodással kirostált történelmi vagy földrajzi adatok ...” EGER HÍRES VÁROS A török egri kudarca nagy örömet keltett szerte az országban. Hát hogyne! Mohács, tehát negyedszázad óta most tanították meg először móresre a törököt. Boldogan írja Tinódi: „Eger győzelmére víg voltában Nagyot iszik szikszai borában ... Mert ha török csusz (jön) Eger várába, Víztől nád terem vala ő orrában.” El is zarándokolt rögvest Egerbe, kikérdezni fűt, fát, hogy-mint ment végbe a nevezetes diadal? Érezte, hogy nem közönséges dolgot versel meg, hanem olyat, ami eddig még nem volt. „íme, egy krónikát mondok, meghalljátok, Talán mását soha nem hallottátok ...” Két nagy hőskölteménybe foglalta össze mondanivalóját, az egyik 1800 soros, a másik 640 soros ének. E kettővel járta be azután az országot, ahol lanttal a kezében, maga szerezte dallamával énekelte versét, Eger vár viadalát, ott bizony felragyogtak a szemek, lángba borultak a lelkek, akaratlanul megcsörrentek a kardok. Bizony-bizony, nagy udvara van a holdnak, még nagyobb az egri várnak! Hamar eljutott a híre idegenbe is. Az udvar kívánságára Zsámboki Mátyás fordítá latinra Tinódi versezetét. Chiabai Mátyás (1556), Schaleus Keresztély (1581) szintén latinul énekelték meg Dobó és társai vitézkedését. Dobó és vitézei halálporukban is hevítik, lelkesítik utódaikat, majd fél évszázadig divat Egerbe jönni katonai virtust tanulni. 48
