Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Németi Gábor: A hatvani ellenforradalom 1919 májusában
valótlan hírt, hogy a Vörös Hadsereg megszüntette a harcot, a románok már átkeltek a Tiszán, bevonultak Jászberénybe is. A Miskolcon levő század sietve vonatra szállt, és másnap bevonultak Hatvanba, tüntetőén vörös zászló nélkül, csakis nemzeti zászlóval. A katonák egyenként is nemzeti színű szalaggal voltak feldíszítve, így olvasható abban a rendőrségi jelentésben, amelyet 1920-ban készítettek a hatvani ellenforradalom leveréséről. Ez azonban még kevés lenne annak megállapításához, hogy Hatvanban ellenforradalom volt. Mit tudhatunk meg az események egyik főszereplőjétől, Mamuzsich István századostól, az iglói géppuskás-tanfolyam parancsnokától? „Két század iglói géppuskással Hatvanban tartózkodtam. 1919. május 2-án, egy század nemzeti színű zászlóval vonult be Hatvanba, és ott, miként másutt is, kitört az ellenforradalom. Jegyző, bíró, főszolgabíró hivatalba léptek.” (Kiemelés tőlem: N. G.) Ezt vallotta az ellenforradalmi bírósági eljárás során 1920-ban. Ugyancsak 1920- ban, február 26-án, saját kezűleg jelentést írt Egerbe, parancsnoksága számára. Ebben olvasható: „Május hó 2-án ... a lakosság bevonta a vörös lobogót, én átvettem a városparancsnokságot.” A Hatvan környékén végzett rendőri nyomozás eredményeképpen a budapesti államrendőrség Margit körúti különítménye által készített jelentés 1919. október 16-án, így rögzítette az eseményeket: „Május hó 2-án, az iglói géppuskások Miskolcon állomásozó százada — miután a hírek szerint a románok már Jászberényben vannak — Hatvanba vonult vissza. A bevonulás nemzeti zászlók alatt történt, a katonák pedig ugyanilyen szalagokkal voltak ellátva. Ennek láttára a hatvani polgárőrség (?) bevonta a vörös zászlókat. A hatvani direktórium félve az esetleg beérkező románoktól, felkérte a főszolgabírót, s a községi főjegyzőt, hogy vegye át az ügyek vezetését ismét a régi elöljáróság.” Az ellenforradalom kibontakozására, teljesebb megnyilvánulására nem volt idő, mert a forradalom védelmére hivatott erők hamar működésbe léptek. A kezdeményezés szinte egy időben történt a helyi és az országos szerveknél. Hatvanból küldöttség ment a vörösőrség országos parancsnokságához segítségért. A küldöttség két tagja vitathatatlanul ismert: Balogh István és Kovács Mihály. Liptai János érzékletes előadása szerint gépkocsival mentek. Biztosan nemcsak ketten ültek a kocsiban. Rajtuk kívül kellett egy gépkocsivezetőnek is lenni legalább, de az egyik kihallgatási jegyzőkönyvben többen állítják Sántha Pálról is, hogy tagja volt a küldöttségnek. Balogh István a hatvani forradalmi törvényszék elnöke, Kovács Mihály pedig a vádbiztosa. Mindketten közismerten elszántan és erélyesen felléptek a Tanácshatalom ellenségeivel szemben, néha talán a kelleténél nagyobb erély- lyel is. Kovács Mihálynak már a polgári köztársaság idején összetűzése volt az iglói tisztekkel. Ez utóbbinak sajtóvisszhangja is volt. Vajda István visszaemlékezése szerint Kovács Mihály a községházán olyan hevesen összekülönbözött az iglói tisztekkel, hogy a nemzetőrök őrszobájába menekült be és kért segítséget, mert a tisztek tettlegesen bántalmazni akarták. Balogh és Kovács hivataluknál fogva is illetékesek voltak arra, hogy segítséget kérjenek az ellenforradalmárok ellen. Kérdés az, hogy saját elhatározásból tették-e ezt vagy a helyi vezetőktől is kaptak erre megbízást? Láttuk, hogy Vígh Vilmos szerint „felszöktek Pestre”. Mamuzsich százados is így írja le: „Balogh István elvtárs (itt gúnyos értelemben) Kovács és egy még előttem ismeretlen elvtárssal.. . Budapestre szöktek terrorcsapatokért”. Liptai János visszaemlékezéséből viszont úgy tűnik, hogy az ellenforradalmárok előtt titkolva ugyan, de a direktórium vezetőinek tudtával indultak útnak. Ezt vallotta Németh János hivatásos altiszt is, aki az iglói géppuskásoknál szolgált: „Balogh István a direktórium egy szűkebb körű bizottságától megbízást kapott, hogy egy terrorcsapatot hozzon Budapestről... A szűkebb körű bizottságban Papp Kálmán és Schulteisz Henrik voltak bent”. Bár nem lehetetlen, hogy a vörösőr Liptai és az iglói Németh egybehangzó közlése abban az időben köztudomású tényt tükröz, ennek ellenére a feltevés még további bizonyításra szorul. A hatvaniak kezdeményezésétől függetlenül, a vörösőrség országos parancsnoksága is akciót indított a frontvonal közelében kialakult ellenforradalmi övezet felszámolására. Ennek keretében megbízható, ütőképes vö- rösőregységeket küldtek ki az ellenforradalmi mozgolódás leküzdésére. Véletlenül-e vagy céltudatosan, egy tengerészcsoport már május 2-án, délután megérkezett Hatvanba, egyesek szerint Jászberényből, Mamuzsich szerint pedig Eger—Füzesabony irányából, azzal a szándékkal, hogy lefegyverzik az iglóiakat. Ehhez azonban részben nem rendelkeztek elegendő erővel, másrészt az ig- lóiak azt bizonygatták, hogy ők nem ellenforradalmárok, ezért a tengerészek lemondtak a támadásról, elhagyták Hatvant és Szolnokra vonultak. A hatvani küldöttség időközben természetesen megérkezett a fővárosba. Hogy kiknek tettek jelentést, pontosan nem tudjuk. Jakab Rudolf, az 1920-ban tett vallomásában azt mondta, hogy „Chlepkótól, a vörösőrség országos parancsnokától” (helyesen: a vörösőrség főparancsnokságának politikai megbízottja) kapta a parancsot, hogy vonuljon Hatvanba. Ugyancsak ő, 1963-ban, a Népszabadságban közzétett visszaemlékezésében azt mondta, hogy Kun Béla adta ki a parancsot: „Hatvant fel kell szabadítani!”. Elképzelhető, hogy Hatvan ügyét Kun Béla is figyelemmel kísérte, hiszen a Vörös Hadsereg megerősítése során fontos szerepet szántak Hatvannak, amelyet éppen az ellenforradalmi megmozdulást követő napokban jelöltek ki az újonnan szervezendő III. hadtest parancsnoksága székhelyéül, de ettől eltekintve is Hatvan mint vasúti csomópont birtoklása, létkérdés volt a Tanács- köztársaság számára gazdasági és katonai szempontból egyaránt. A vörösőrség országos főparancsnokságán úgy határoztak május 3-án, hogy két fegyveres különítményt küldenek Hatvanba az iglói géppuskások lefegyverzésére. Az egyik csoport a reguláris vörösőrök közül alakult. Parancsnokának, Jakab Rudolfnak, Chlepkó Ede, a főparancsnokság politikai megbízottja adta az utasítást, amelynek értelmében 200, más források szerint 300, géppuskákkal is felszerelt vörösőr' élén kellett elindulnia Hatvanba. Ugyancsak Chlepkó utasította Jakabot arra, hogy elindulás előtt jelentkezzék Cserny Józsefnél a részletek megbeszélése végett, mert velük egy időben az ő terroristái is kimennek Hatvanba. Cserny azonban Jakab Rudolfot Bertókhoz utasította, ő volt ugyanis a Hatvanba indult terrorcsapat parancsnokául kijelölve. De kik is voltak ezek a terroristák? A régi rendőrség, csendőrség és határőrség feladatainak ellátására hívták életre a Tanácsköztársaság kikiáltása után nem sokkal a 42
