Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - JELENÜNK - Bodnár László: A mátraalji szénvagyon és lehetőségei
góerejű kotrógépek nem léptek életbe. A meddő jövesz- tése hat nagy teljesítményű marótárcsás és merítékla- pátos kotrógéppel történik. A marótárcsás kotrógép kanala 1,3 köbméteres, a lapát 1300 literes. Óránkénti teljesítménye 2000 köbméter. Ez a kotrógép hatalmas hernyótalpas traktorra van felszerelve, tehát „saját lábon” tud járni. A szén jövesztését nem marótárcsás, hanem merítéklapátos kotrógéppel végzik. 1968—1978 között kilenc kotrógép működött, keleten 4, nyugaton 5. Ezek a gépek a jelenleg használt legmodernebb külszíni bányagépek közül valók. A gépeket az NDK szállította, miután 1966 februárjában elkészült a Nagyút állomásról leágazó normál nyomtávú iparvágány. A meddőnek a hányóra és a szénnek a törőműbe való szállítása szalagon történik. A kotró és hányóképző gépláncokat szállítószalagok kötik össze. A szalagok felváltva szállítanak meddőt és szenet. A szén a széngyűjtő szalagokra kerül, majd ezen a törőműbe. 1973-ban kezdődött el a nyugati terület letakarítása, amely Abasár és Visonta között helyezkedik el. A terület nagysága 2,7 négyzetkilométer. Hogy innen 18,1 millió tonna szenet tudjanak kibányászni, 87,5 millió köbméter meddőt kellett eltakarítani. A nyitóárkot közvetlenül Abasár déli határában kezdték párhuzamos műveléssel, déli irányban haladva. A terület elővíztele- nítése 1972-ben kezdődött meg; 1973-ra befejeződött az Abasár—Visonta közút áthelyezése is. 1974-ben a Bene-patak korrekcióját, az energiaellátás, majd a hírközlés kiépítését kezdték meg. ÜJABB LEHETŐSÉGEK A visontai hiaitárban folyó kutatásokkal egy időben, Nagyréde és Karácsond körzetében is jelentős szénva- gyonra bukkantak. Az utóbbi években Kál-Kápolna térségében fedeztek fel jelentős mennyiségű lignitet. A nagyrédei körzet Gyöngyös város nyugati részét, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Gyöngyöshalász, Nagyréde községek területét érinti. E körzet 1966-ig 43,135 négyzetkilométernyi területet foglalt magába. 1965 júliusáig 142 fúrással a felderítő és előzetes felméréseket fejezték be. A harántolt széntelepek száma kilenc volt, a fúrólyukban a széntelepek vastagsága 2 méternél nagyobb. A nagyrédei lignitmező szenét az 1970-es évek első felében nem javasolták a szakértők önálló energiabázisként felhasználni, mivel Gyöngyös és Nagyréde érintése nélkül a kedvező takarási arány (5— 6 köbméter/t) mellett, 40—50 millió tonna szénvagyon- nál nagyobb mennyiség nem várható e területről. Ezért ekkor úgy látták, hogy e terület hasznosítása csak úgy célszerű, ha a kibányászott lignitmennyiséget átadják a Gagarin Hőerőműnek. A nagyrédei terület felszíne enyhén dombos, morfológiáját az Alföld felé folyó patakok alakították ki. Az előzetes földtani kutatás 1966-ban befejeződött. A kutatás a terület déli részén a mélyebben fekvő produktív telepeket nem tárta fel. A külfejtésre kijelölt területen ezek lignitvagyonát extrapolálással lehetett megállapítani. A produktív összlet több telepes kifejlődé- sű. A köztes meddő anyaga homok, agyag és ezek átmeneti kőzetei. A holocén és pleisztocén rétegekben a terület keleti részén andezitgörgeteg és áthalmozott andezittufa is található. Hidrogeológiai szempontból a terület a visontai területhez hasonló, több különböző vastagságú és kiterjedésű vízadó réteggel. A külfejtés céljára lehatárolt területen, a fejtési veszteség és hígulás figyelembevételével 159 millió tonna a jelenlegi számítások alapján a műrevaló lignitvagyon. Ez a mennyiség nem elegendő még egy 1500 MW-os erőmű üzemeltetésére, ezért a nagyrédei terület úgy kezelendő, mint a Mátra vidéki erőmű térségében megépítendő 1500 MW- os erőmű egyik bányája, amely az erdőtarcsai területtel együtt képes az erőmű tüzelőanyag-szükségletét 30—33 éven át biztosítani. Az erdőtarcsai lignitterület Egyházasdengeleg, Héthalom, Nagykökényes, Verseg, Erdőtarcsa között fekszik. A terület felszíne dombos, a legmagasabb pontja északnyugaton +250, a legmélyebb pontja +150 méter. A terület előkutatása megtörtént, amelynek alapján 1480 millió tonna földtani lignitkészletre bukkantak. A területre jellemző több telepes kifejlődés. A telepek vastagsága változó, átlagos dőlése délkeleti irányban 1—3°. Ennek megfelelően a telepek mélysége a terület délkeleti részén eléri vagy meghaladja a 190 métert is. A fedőréteg és köztes meddő felépítésében a mátra- és bükk- alji előfordulásokhoz hasonlóan homok, agyag és ezek átmeneti kőzetei vesznek részt. A külfejtés lehatárolása a sok lakott település miatt nehézséget okoz. A nagy mennyiségű geológiai készletből a tervezett külfejtés által leművelhető lignitvagyon mindössze 286 millió tonna, ami egymagában kevés egy nagy kapacitású erőmű üzemeltetésére. A karácsondi körzet Adács, Karácsond, Gyöngyöshalász, Gyöngyös, Halmajugra, Ludas, Feldebrő és Visonta községek területét foglalja magába. 1966-ban a körzet összes területe 71,5 négyzetkilométer volt, s a felderítő kutatásokkal 61,158 négyzetkilométernyi volt az a terület, ahol lignitet találtak. A felderítő felmérést 35 fúrással végezték, és ekkor hozzávetőleges számítás alapján 810,2 millió tonna szénvagyont fedeztek fel. A terület 191—108 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A jelenlegi felmérések és számítások alapján a karácsond—detki terület lignitvagyona olyan, hogy csak a meglevő erőművek bővítése esetén nyújthatnak lehetőséget folyamatos tüzelőanyag-ellátásra, így ennek lignitvagyona a Gagarin Hőerőmű bővítését indokolja 200 MW-tal. A kál-kápolnai terület közvetlenül csatlakozik a feldebrői területhez, annak keleti folytatása. Közel a közepén észak—dél irányban átfolyó Tarna-patak és annak völgyében települt falvak, valamint az út és vasútvonal a területet két részre osztja. A terület felszíne, földtani és vizföldtani felépítése hasonló a feldebrői területhez azzal a különbséggel, hogy a telepek jobb minőségűek, de nagyobb mélységben helyezkednek el. A pleisztocén—holocén negyedkori rétegek vastagsága eléri a 90 métert. A lignittelepek három telepcsoportban fordulnak elő, amelyek közül a középső a legproduktívabb. Az előzetes vizsgálatok szerint az erőmű zavartalan ellátása, valamint a szezonális igények kielégítése végett egy időben, párhuzamosan művelhető lenne a nyugati és a keleti lignitmező. A kál-kápolnai terület önálló ligniterőmű telepítésére alkalmas. így a kápolnai területen 2500 MW kapacitással telepíthető erőmű. A lignit mélyműveléssel való kitermelése nem volt oly gazdaságos, mint amilyen a külfejtéses bányaművelés elterjedésével lehetővé vált. A barnaszenek kemizálásá- nak időszaka lejárt, ezzel együtt a lignit is már csak mint tüzelőanyag hasznosítható. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a nagy kapacitású külfejtések létesítésével korszerű hőerőművekben jó hatásfokkal történő tüzeléssel olcsó villamos energia nyerhető, így a külfejtéses lignitbányászat előtt továbbra is nagy jövő áll. Bodnár László 34
