Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 4. szám - KÖNYVESPOLC

pontosan követni a hitet és a gondolatokat, amelyek egységes rendbe kötözgetnék ezt a történés-áradatot,.

A vágyak, formák és a tiszta szellem hármas világa egy ha almi rendszert vetít elénk, tükröt is tart, tükröztet is. Az egyéniség megszületése, ahogyan Szun Vu-kung elnyeri formáját, tartalmát és a hatalom felé törekvés vágyát, az mindenképpen tanulságos, mintául szolgálhat azoknak a feltételezéseknek, ahogyan a többi élénkbe kerülő hatalmasságok születhettek, vagy elnyerhették azokat a formákat, erőket és hatalmi rendszereket, amelyeket mindenki meg akar változtatni.

A harc ebben a csodálatos legendáriumban ezernyi változatot és szereplőt vonultat fel. Nem is azt kérdezzük, hogy ebben a hitbeli hierarchiában éppen hol tartunk, hanem azt, hogy ennek a hierarchiának és küzdelemnek van-e, lehet-e vége? A harc a meglepetések sorozata. Nem is a hihetőség, nem is a cél hökkenti meg az európai olvasót, inkább az a magától értetődő bizonyosság, ahogyan a jelenségek és az események — nagy váratlanságukban is — bekövetkeznek.

Szun Vu-kung históriáját, ha ezt a két regényt annak lehet nevezni, két egymástól szemléletben, életfelfogásban is .távol eső író rögzítette. Tung Jüe megtoldotta az általa vallott tételek bizonyítására és népszerűsítésére Vu Cseng-en szerteágazó meséjét egy röviddel, mert amint mondja, „a vágyakból való felocsúdna vágyakat követel, az álomból ébredés újabb álmokat kíván — ezt elkerülni nem lehet.” Fölényes szellemi torna tehát ez a regény-folytatás, bölcs mosollyal megtoldva és -azzal a kedves kínai túlzással felöntve, hölgy ő, mármint az író, Tung Jüe, a remete írta ezt a folytatást a Tigrisdomib ezer öles felhői közt. Ki mérte meg már Európáiban, hogy hány öl terjedelme van és lehet egy felhőnek, amikor gondolatait ki akarja fejezni, hitét úgy akarja megörökíteni, hogy aki olvassa az írást, elmélkedni is kényszerüljön?

Szun Vu-kung győz és megszorul, élet és halál állandó szorításában tör céljai felé, amikor erre a regényben nem is igen kapunk magyarázatot. Vagy úgy tűnik, mintha a különböző 'tanok által diktált életlátás, szellemi és hitbéli magatartás előkérdésként már valahol megoldott volna. Már az is kész kaland, ahogyant Szun Vu-kung a nevéhez jut. A tan itt mindenütt jelen van, de csak akkor hivatkoznak rá, perdíti elénk egy-egy mondat, ha az események

Rózsáskert dalosa

Ajbek (igazi nevén Musza Tasmuhamedov, 1905—1968) szovjet-üzbég író Rózsáskert dalosa (Névéi) c. regénye nagy esemény volt a szovjet-üzbég irodalom történetében. E mű először ábrázolta művészi eszközökkel Alisir Nevái, XV. századi nagy üzbég költő, államférfi és gondolkodó életét és koráit.

A regényben az erőskezű Timur halála után bomlásnak induló Khoraszán egész sor történelmi alakját vonultatja fel a szerző. A történelmi személyiségek bemutatásával mindenekelőtt a kor szellemének valósághű visszatükrözésére törekedett. A regény átfogja a korabeli társadalom valamennyi rétegét, a történelmet fejlődésében és ellentmondásosságában ragadja meg. A nép életének, szokásainak, a nemzeti jellegnek, a szultáni udvar pompájának, a feudális elnyomás formáinak, a haladó emberek szellemi törekvéseinek ábrázolása, a háremek, tömlöcök és medreszék, az udvari intrikák, véres testvérharcok és népi megmozdulások bemutatása mind segíti az írót abban, hogy feltárja a történelmi fejlődés belső törvényszerűségeit. Nevái életét és tevékenységét a történelmi folyamattal szerves összefüggésben tárja az olvasók elé. A nagy költő világnézetét és humanizmusát a kor haladó tendenciái határozták .meg. Alakjában az üzbég nép nemzeti öntudata fejeződik ki az állam történetének döntő mozzanatában. Jellemében, tevékenységében, gondolataiban és elképzeléseiben a néptömegek alkotóereje, hősiessége és bölcsessége testesül meg. Nevái a tianuriidá birodalom krízise és széthullása idején az állami egység megőrzésének útját keresi. Eszményképeit egy olyan „igazságos állam” megteremtésének révén tartja megvalósíthatónak, melynek élén felvilágosult padisah (uralkodó) áll. Ezért védelmezi a hatalom centralizációjának eszméjét. Minden erejével ama törekszik, hogy elhárítsa a testvérháborükat, melyek elpusztítják az országot és elviselhetetlen terheket

megértéséhez feltétlenül szükség van rá. Például egy ilyen indoklás a regényben a legimagátólértetődőbb: „A szépséges majomikirály is, hogy a tan követője leüt, testének nyolcvannégyezer szőrszálát is azzá változtatta, amivé akarta.” Nem vitás tehát ennek a nyolovannógyezer szőrszálnak fegyveres sereggé változása, után, hogy Szun Vu-kung győz, majd a csalta leírása után a regény így folytatódik: „A csata végeztével összeszedte Szun Vu-kung a szőrszálból lett kis- majmokat s visszaraggatta testére.” A mi európai képzeletünknek és logikánknak ezek a fordulatok ugyan megfog- hatatlanok, a meseszerűség irtóztató mélységieket tár fel sok helyütt, hiszen sohasem lehet tudni, mi a fontosabb: az-e, ami a valóságban megtörténhetik, vagy az, aimit a képzelet, vagy a mi termionológiánk szerint, a lélek, a szellemi erői felfogni, megfogni, esetleg alkotni képes. Mert nem egyszer úgy tűnik ebben a regényben, hogy az egymást keresztező utak és utasok a nagy történés-rengetegben sem felfelé, sem lefelé nem is ismerhetik a végső határt. Valahol mindig is van egy új lehetőség, amely a hatalmaik hatalmát támadni és elnyerni, vagy elveszteni hagyja. Misztika ez a javából és mi néha úgy érezzük, hogy Homérosz vagy az európai középkor minden misztikája apró számít- gatási munka ehhez a nagy hatalmi és hitbáli, elhihető és el- hiendő dzsungelhez képesít.

Vagy mit kezdjen egy európai egy ilyen mondattal: „Szun Vu-kung majom létére emberformán próbált élni és a Marhavásár Földjén magtalálta az öreget, akitől megkapta a halhatatlanság tanítását.” Ha a mondatot kiemeljük a szövegből és akár grammatikaillag is szemügyre vesszük, egy nekünk idegen, gondolati rendszerhez jutunk el, amivel meg kellene barátkoznunk. Főképp, ha hozzávesszük, hogy ez a Szun Vu-kung úgy „keletkezett”, hogy a szikla megpattant, amikor az ég rálövellte teremtő fényességét.

Olvasási kalandnak és utánagondolkodási csemegének ajánljuk ezt a két egymást kiegészítő regényt, azoknak elsősorban, akik a legendák, a misztika, „a vágy, a formák és a tiszta szellem” világát akarják kutatni úgy, hogy közben az elmélkedés forrásává véljék számukra ez a nekünk idegen természetű világ. Mert azt érdemes tudomásul venni, hogy a világot és aiz embert, az egyedet is, a tömegben levőt is ezerféle módon átélte már az emberiség az évezredek rögös-gödrös útjain.

(Európa Könyvkiadó).

(farkas)

róniak a népire, nagyarányú szociális építkezésekbe kezd (ön- tözőcsatamát, kórházat építtet), támogatja a tudásokat és művészeket. Harcol az ország és a nép egységéért, az egység érdekében igyekszik kibékíteni az udvair viszályikodó pártjait, a cél érdekében hirdeti az összefogás és a humanizmus magasztos eszméit.

Nevái őszintén hiszi, hogy a felvilágosodás és az értelem képes arra, hogy felülikerekedjen a tudatlanságon és az elnyomáson. „Bárhol legyünk — mondja —, a haza számára meg kell őriznünk az értetem tüaét. A kovácshoz vagyunk hasonlók. Az értelem tüzében megolvasztván, a sötétség béklyóit, az életnek szükséges fegyvereket teremtünk belőlük.” Elképzelése szerint az állam élén álló felvilágosult emberek képesek legyőzni az ellenállást, szét tudják ziúzmi az igazság, a tudomány és a felvilágosodás ellenségeit, el tudják vezetni az emberiséget a ‘boldog élethez. „Ha a hatalommal felruházott emberek jelszavukká teszik az értelmet és az igazságot, és gondoskodni fognak a népről, akkor az élet rozsdáját arannyá lehet változtatni” — mondja.

Nevái humanista eszméi azonban megvalósíthatatlanok voltak a XV. századi közép-ázsiai viszonyok között. Ajbek megmutatja a naigy gondolkodó világnézetének történelmi korlátáit is. Pecsétőrré való kinevezése után az uralkodónak adott bölcs tanácsaival pozitív hatást gyakorol .az állam politikájára, néhány szociális problémát sikerül a nép javára megoldania. Ám ez nem tart sokáig. A költő és ,az uralkodó körök közötti konfliktus mindinkább kiélezödk. Megváltozik a szultán viszonya Neváíhoz: a költő tanácsai iránti kezdeti figyelmet először közöny, aztán nyílt semmibevevés, majd alig leplezett gyűlölet váltja fel. Egymás után találnak elutasításra Nevái javaslatai, még azt a kevés hasznosat is összeomlás fenyegeti, amit az állami egység és a nép érde63