Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Nógrád megyei palócság szólásainak világa
A Nógrád megyei palócság szólásainak világa 1. A Palócföld, a Palócország népének szóláskincse a palócság néprajzi, népnyelvi és népi műveltségbeli sajátosságaira is jellemző vonásokat hordoz magában. Ebben a közleményünkben elsősorban azokat a szóláskészleti formákat írjuk le és értelmezzük, amelyeknek a nógrádi nép életének történéseit tekintve igen magas az információhordozó képessége, és nyelvi szerkezetükben, használati értékükben szervesen illeszkednek bele abba a történeti folyamatba, amelyben a nógrádi palócság életének, munkájának, népi értékeinek legjellemzőbb sajátosságai kialakultak. A Mátra ágainak, nyúlványainak nógrádi részén, a Ka- rancs és a róla lefutó patakok mentén lakó palócok szinte archaikus jellegű népi műveltsége, a közös palóc származás tudata is színezte ezt a szóláskészletet. Ez adott alapot a tipológiai vonatkozások tekintetbe vételére is. A szólások keletkezésére, fejlődésére és variálódási formáinak kialakulására igyekeztünk megrajzolni a szólás- történeti hátteret is. A megye mai közigazgatási területéhez kötődő szólások mellett a történeti vármegye (1. kép) szólásformáit is belevontuk a történeti vizsgálódásba, annál is inkább, mert e szólások nagyobb részét a mai megye területének lakói is használják és ismerik. A Nógrád megyei „szójárásból” országosan ismeretesekké vált típusokat a magyar szólásgyűjtemények is a történeti vármegye egy-egy helységéhez kapcsolják. A tipolo- gizálás szempontjából a tematikailag összefüggő szólásformák típusait az alak- és jelentésváltozatok hagyomá- nyozódási módját és körét csak a történeti szempont tekintetbevételével tudjuk leírni és értelmezni. 2. A szólásszerű nyelvi formák egyik sajátos típusa az a nyelvi alakulat, amelyben a nógrádi falukat, helységeket a tréfálkozó, a csúfolkodó, a csipkelődő vagy gunyo- roskodó szomszéd falusiak állandó jelzővel, illetőleg értelmezővel emlegetik. Ezek az elő- és utójelzők valójában sűrítő szerepet teljesítenék: egy-egy csúfolódó adomának, ráfogásnak, helyi furcsaságnak, vagy nevezetes történésnek, foglalkozási formának a summáját fogalmazzák meg. Gyakran egy teljesebb szólásmódból, szóláshasonlatból váltak ki. De ugyanakkor nemcsak a népi humor jellemző példáit szolgáltatják, hanem igen értékes tárgytörténeti, folklorisztikai, gazdaságtörténeti vonatkozásokra is utalnak. Epikus magjuk, valósághátterük általában még él a népi emlékezetben, de ma már inkább csak évődő, kötözködő, illetőleg tréfálkozó szerepükben funkcionálnak ezek a jelzők: kenyeretlen Tarján. Már Bél Mátyás (Notitia Hungáriáé Novae, Tom. IV. Comitatus Neogradiensis, 1742.) művében (2. kép) is olvashatjuk ezt az állandó jelzőt: „Vulgo Kenyeretlen — Tarján, hoc est panis egenus vocitatur. Nam pauciores omnino agros habet frumentarios” (Notitia 97.). Mocsáry Antal, a megye táblabírája is elsősorban Bél nyomán emlegeti ezt a helységcsúfoló jelzőt: „Salgó-Tarján hajdan Kenyeretlen Tarjánynak neveztetett..., hihető, hogy a zavart háborús idők adtak okot a nagy fogyatkozásra” (Mocsáry: Nógrád Vármegyének Históriai... Es- mertetése, Pesten, 1826. I. 201.). Ugyancsak Bél jegyezte fel ezt a nógrádi állandó jelzőt: szépen szántó vadkertiek. Ez a jellemző minősítés ebben a szövegösszefüggésben jelentkezik: „Agri laus praecipua est. Oppidani in percolendis agris exquisitae peritiae, a vicinis singulari praeconio: „Szépen Szántó Vad-Kertiek salutantur” (Bél 145.). A Lókos-patak mentén a megye egyik legrégibb helységének leírásában Mocsáry is emlegeti a falu állandó jelzőjét: „Vadkert tájéka szép térség, szántóföldjei jók és termékenyek, helyesen van lakosairól azon régi közmondás: Szépen szántó Vadkertiek” (Mocsáry I. 313.). Hallottuk a vadkertiekről ezt az utójelzőt is: vadkertiek, baltások. Epikus magjuk és valósághátterük miatt a népi évő- dés komiszkodó éle tompul ezekben a típuspéldákban: seprűkötő szuhaiak, vízbe öntött mindszentyiek, seprűs nádújfalusiak, vásznos maconkaiak, bőgangás kazáriak, bőgalléros jobbágyiak, cucajos (bőr mellény es) hollókőiek, kerekszoknyás varsányiak, lecsós tarnóciak, gesztenyés jeneiek. E jelzőre vonatkozólag idézhetjük ezt a történeti hátteret is: „Diósjenő ... a jóltevő természetnek COMITATVS NEOGRADIENSIS, PARS PRIOR GENERALIS. P R 0 OK MÍV M. 53
