Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - KÖNYVESPOLC
Csernok Attila—Ehrlich Éva—Szilágyi György: Infrastruktúra. Korok és Infrastruktúra. Állítólag latin műszó és először a katonák használták a napóleoni háborúk idején, feltehetően a kincstári elszámolások hovafordításának jelölésére, talán a nagy kiadások rejtjeleként... Hasonló szóval mindenki találkozott kisiskolás korában, amikor fizikaórán felbontották a fényt az összetevő színekre és a színekben megjelent két látható határként a vörös és a lila, illetve az ibolyaszín. Bizonyára mindenki emlékszik tanára magyarázatára, amikor a vörösen innenit infravörösnek, az ibolyántúli fénysugarakat ultraibolyának nevezte. Nem fölösleges a szó ilyenként! összehasonlító értelmén gondolkodni, jelentésével játszani, végül is kategóriát jelöl. A kategória létezésmeghatározás és talán külön érdekességgel bír, hogy egy struktúrához tartozóan éppen ilyen műszó született, hasonlóan a fény vörösön inneni elnevezéséhez, hogy infrastruktúra és nem ultra, hiszen a vörösön inneni, illetve a struktúrán innenid „tartomány” a vörösig illetve a struktúráig tart. Ha akarom úgy is érthetem, hogy megelőzi azt, „láthatatlan” is de csak a „vörössel” (a struktúrával) együtt létezik. Bevezetett jelentése és a szerzők definíciója szerint „az infrastruktúrán — elvi értelemben — a nemzeti vagyonnak azt a részét értjük, amely közvetlenül nem szolgálja a javak létrehozását, sem azok elfogyasztását, de amely a gazdasági fejlettség adott szintjén a mindenkori technika követelményeinek megfelelően a termelés, elosztás, fogyasztás folyamatának zavartalan mozgásterét ún. edényrendszerét hivatott biztosítani”. A szerzők különböző országok és. különböző korok jeles szakembereitől származó definíciók tanulmányozása után, annak nehézségeivel is megküzd ve jutottak el az általuk javasolt és valóban a lényeget magába foglaló, hazai használatra is szánt definícióhoz. Köznapi érteleimben az infrastruktúrának egyik vagy másik része kerül előtérbe, helyenként, időnként, főleg akkor, ha hiányzik valami az objektíve szükséges és lehetséges életvitelhez. Legyen szó akár csatornáról akár útról vagy telefonról, vagy az igen nagy hiányt jelentő óvodáról, bölcsődéről, tanteremről srtlb. Tehát elsősorban az infrastruktúra hiányát érezzük. Ideális állapot viszont nem volt és nem lesz egy területen sem. Sehol a világon nem előzte meg egyetlenegy település kialakulását sem a telje® kanalizáció; a motorizációt sem a teljes úthálózat és a gépjármű-üzemeltetést sem a közúti közlekedés infrastruktúrája, a javítóbázis a benzinkút stb. Azt is mondhatnánk, hogy nem annyira a fogalommal volt és van bajunk, nem az hiányaik, hanem az, amit jelöl és talán még az sem igazán (a hiányt nem egyszerre érezzük, pl. sokáig úgy van csővezetékes vízellátásunk, hogy nincs szennyvízcsatornánk, úgy lakjuk a lakótelepet, hogy sokáig nincs park), hanem akkor van bajunk, ha az infrastruktúra létre sem jön. Miként született hát meg az infrastruktúra különböző országokban és különböző korokban, létrejöttének milyen típusai figyelhetők meg? A szerzőhánmas fantasztikus statisztikai adatmennyiségből saját korábbi kutatásaik anyagait és eredményeit is felhasználva adnak választ az előbb felvetett kérdésre, ösz- szesen 390 oldalon, amelyek közül a szöveges részt öt fejezetben 170 oldalon és 220 oldalon felbecsülhetetlen értékű statisztikai táblázatok, adatok közreadásával. A kötetet gazdag irodalomjegyzék egészíti ki. Az infrastruktúrából a mű az energia, a szállítás, hírközlés, kereskedelem, lakásellátás, az egészségvédelem, az oktatás, kultúra területével foglalkozik, ezen keresztül mutatja be az infrastruktúra alakulását, korok és országonként. Nincs nagy irodalma az infrastruktúrának, helyesebben igényes irodalma. A téma sok, divatos, (a szerzők korábbi tanulmányait kivéve) elég felszínes tárgyalása után az első olyain komoly hazai tudományos munka, amely nélkülözhetetlen az ország ellátottsági tudatának kialakításában. Minden felelős szervet és tenni köteles egyént vizsgálatra, gondolkodásra késztet, az eddigi dolgaink újszerű áttekintésére és az ország, illetve terület, település, termelő, ellátó egység fejlesztésénél, bizonyos előregondolkodásra, előretekintésre. Mindenképpen alapműnek tekinthető. Rendkívüli újszerű a tárgyalásmód. Országok Hiányos adatokból, különböző mérési rendszerek eredményéből és megítéléséből kellett összehasonlítható mutatókat alkotni korokra, országokra alkalmazni, hogy segítségükkel a ma munkájához teremtsenek tisztánlátást. Az infrastruktúrát vizsgálat tárgyává teszi, a termelési tényezők oldaláról, tárgyalja az infrastr uktúrát mint egészet, nemzetközi összehasonlításokat tesz, mindezt M. K. Bennet matematikai statisztikai módszerének továbbfejlesztéseként egy, a szerzők által a második fejezetbe javasolt új számítási módszerrel. Az általuk kidolgozott és alkalmazott számítással egy rendkívül gazdag, de heterogén, mutatószám-rendszerből eljutottak az infrastruktúra szintetizált mutatójához. Ezáltal lehetővé vált a korok és országok pontszám szerinti összehasonlítása. Rendkívül érdekes adatsort kapunk különböző országok infrastrukturális ellátottságára 1860, századforduló körüli időszak, 1920, 1929, 1937, 1960, 1968-as évekből. Lehetővé tették a szerzők az országok általuk kiválasztott csoportosításával, hogy a 8 időszakot ugyanazzal a számítási módszerrel leírják, figyelemmel arra, hogy időszakonként más és más az infrastruktúra szerepe, tartalma és szerkezete. Több mint 100 esztendőt ölel át a vizsgálat és a vizsgált országok földrésznyi területnek felelnek meg. A szerzőik által kidolgozott pontszám-rendszer funkciója egy-egy időszakon belül1 az országok közötti összehasonlítás, de nem alkalmas egy-egy ország infrastrukturális fejlődésének elemzésére. Az összehasonlító elemzések, végső következtetése az infrastrukturális fejlődés típusainak megtalálása. A könyv talán legfontosabb mondanivalója. Az iparosodás és az infrastrukturális fejlődés korában történelmileg 3 fejlődési típus (megelőző, láncszerűen együtt fejlődő, utólagosain fejlődő) vázolható fel. A „megelőző típus” fejlődésvonala azokra az országokra jellemző, amelyek már iparosodásuk előtt a leggazdagabb országok közé tartoztak, -mint pl. Anglia. A „láncszerűen együtt fejlődő” típus létrejött a gazdaságilag fejlettebb országokban, ahol spontán automatizmuson alapuló fejlődés volt tapasztalható, de a tudatos befolyásolásnak egyes elemei is megjelentek. A harmadik az „utólagosan fejlődő típus” tipikus példája Magyarország. Megtudhattuk, hogy az „utólagosan fejlődő típus” mint jelenség a XX. század szülötte. A típusok történelmi időállóságáról megtudjuk, hogy a „megelőző típus” a maga korában jó volt, de ma már nem felel meg. A „láncszerűen együtt haladó típus” iparosodó országoknál jöhet szóba. Az „utólagos” típus a fejlődés gátja lehet, de mintegy 10—20 éves távon még érvényesülhet. A jövő infrastrukturális fejlődés típusairól, a szerzők megállapítják, hogy a jövőre a tudatos fejlesztés, az államilag támogatott fejlesztés lesz a jellemző. Az infrastruktúra fejlesztésében egyre nagyobb szerephez jut az állami gazdaságpolitika. A gazdaságilag fejlett országokban vagy „láncszerűen együtt tialadó” vagy kevésbé az „utólagos típus” jöhet szóba. Üj 'forma is jelentkezik ,az infrastrukturális fejlesztéseiknél, a „késői előrehozó infrastrukturális fejlődés”. Kevésbé tőkeigényes területeken bontakozik ki. Néhány országban az „iparosodás előtt járó strukturális fejlődés” figyelhető meg a közlekedésben, hírközlésben és lakásépítésiben, általában külföldi itőike segítségével. Magyarország közeljövő gondjaival .kapcsolatban a szerzők megállapítják, hogy Magyarországon az infrastruktúra mennyiségben, főképpen pedig szerkezetében elmaradt az ország gazdasági fejlettségétől. A magyar infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatban javaslatuk szerint a felhalmozás részarányának 2—3 %-os növelésével beruházásból pótolható és fejleszthető anélkül, hogy veszélyeztetné az életszínvonalat vagy a termelőberuházások terhére fejleszthető, különösen jó szelektív iparfejlesztésnél. Szerzők javaslata szerint mindkét formát igénybe kell venni. Megállapítják, hogy a fogyasztás arányának és nem volumenének változásáról van szó. Az infrastruktúra működéséhez a munkaerő-ellátást a mezőgazdaságból, az ipar airányváltoztatásából, a technikai fejlesztésiből, az automatizálásból remélik. Tudományos értékű mű, ízléses kiadásban, művészi borítólappal jelent meg. Berecz István 64
