Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szilvási Lajos: Világnézeti nevelés és mechanisztikus szemléletmód
Világnézeti nevelés és mechanisztikus szemléletmód Az utóbbi néhány évtizedben a világnézeti nevelés színvonalának és hatékonyságának emelése került az oktató-nevelő munka középpontjába az oktatás minden szintjén. Ez a megnövekedett társadalmi igény a tartalom és az alkalmazott módszerek állandó korszerűsítését követeli meg az oktatóktól. A világnézet tartalmazza a világra, mint egészre vonatkozó megértett ismereteket, a világhoz való érzelmi viszonyt, az értelmi és érzelmi viszonyokon alapuló magatartást. A tanulóifjúság világnézetének formálásánál számolnunk kell azzal a reális ténnyel, hogy az önálló világnézet kialakításának igénye különösen itt jelentkezik erőteljesen. Ezt az igényt ne az információáradattal igyekezzünk kielégíteni, hanem az érdeklődés felkeltésével és állandó szinten tartásával jussunk el a meggyőzéshez, a társadalmi folyamatokban való aktív részvétel igényéhez. Az emberi magatartásban kifejezésre jutnak az intellektuális és érzelmi elemek is. Az ember igyekszik rendet és összhangot teremteni abban, amit a világról tud, ahogyan a világot értékeli, ahogyan ismereteivel összhangban cselekszik. Felmerülő kérdés — mellyel nap mint nap szembe kell néznünk —, hogy oktató-nevelő munkánk elősegíti-e és milyen hatékonysággal a tudományos világnézet megalapozását? Figyelembe kell vennünk a rendelkezésünkre álló feltételeket és lehetőségeket, annak érdekében, hogy pozitív hatást gyakorolhassunk az ifjúság világnézetére. Szerepet játszik itt az oktató személyisége, világnézeti meggyőződése, az adott iskola légköre, a tudásanyag korszerűsége, elvontsági szintje, a felvetődő gyakorlati problémák és az azokra adott válaszok. A meggyőzés eredményessége nemcsak külső determinánsoktól függ, hanem attól a szubjektumtól is, amelyre a külső determinánsok hatnak. A tanulók világnézeti arculata sokszínű, s megoldatlan a mai napig világnézeti meggyőződésük változásának mérése. A meggyőzés egyik alapfeltétele a tanulókkal való kapcsolat megteremtése és fenntartása. Ennek első lépése, hogy az alapvető kérdések megközelítésénél a köznapi tudatból, köznapi gondolkodásból induljunk ki. A tanulók fejében párhuzamosságok élnek a köznapi és tudományos fogalmak között, amelyek nemcsak szintjükben, hanem világnézeti tartalmukban is különböznek egymástól. A köznapi tudatba, a tanulók gondolkodásába általában a mechanikus materializmus leegyszerűsített fogalmai mennek át. Ebből következően a mechanikus materializmus leglényegesebb összefüggéseit vizsgáljuk meg. A vizsgálódás célja, hogyan lehet a mechanikus materializmus korlátáit túllépve, de értékeit megőrizve, a tudományos világnézetet kialakítani tanulóinkban. A tudomány története szemléletesen mutatja, hogy az egyes korok természettudományi, elsősorban fizikai ismeretei befolyást gyakoroltak a kor világnézetére, filozófiájára. A fizika azért játszik kiemelkedően fontos szerepet a többi szaktudományok között, mivel törvényei a legáltalánosabb érvényűek. Minden kémiai, biológiai és társadalmi jelenség egyúttal fizikai jelenség is. Az adott kor konkrét fizikai ismeretei általában nem közvetlenül hatnak a világnézetre, a filozófiára. Mindig az objektív anyagi világ fizikai természetére vonatkozó általános nézeteken keresztül realizálódik a hatásuk. A mechanisztikus materialista világképet (XVII— XVIII. század) sem az egyes mechanikai felfedezések befolyásolták közvetlenül, hanem az a meggyőződés, hogy végső soron minden fizikai jelenség értelmezhető a mechanika törvényei alapján. Ebből következően fizikai jelenséget akkor tartottak kielégítően értelmezettnek, ha mechanikai modellel sikerült azt szemléletessé tenni. A fizikai megismerés adott konkrét szintjén kialakult fizikai világkép sohasem éri el a filozófia általánossági szintjét, de a természetre vonatkozó filozófiai ítéletek meghozatalának egyik alapvető bázisát alkotja. Melyek a klasszikus mechanikai anyag szemlélet fő vonásai? Áthatolhatatlanság, tehetetlenség, folytonosság, a gravitációs és elektromágneses hatások végtelen terjedési sebessége, a testek és erőtér szembeállítása, a mechanikai alaptörvények abszolút érvénye. Engels rámutatott arra a tényre, hogy a természetkutatók a mozgást mindig magától értetődően azonosnak tartották a mechanikai mozgással, s ebből következik az a törekvésük, hogy mindent a mechanikai mozgásra redukáljanak — ezáltal elmosva a többi mozgásforma sajátos jellegét. Engels írja ezzel kapcsolatosan: „ ... éppúgy, ahogy a magasabb mozgási formák egyidejűleg más mozgási formákat is termelnek, kémiai reakció nem lehetséges hőmérsékleti és elektromos változás nélkül, szerves élet, mechanikai, molekuláris, kémiai, elektromos stb. változás nélkül. De a mellékformák jelenléte nem meríti ki a mindenkori fő forma lényegét.” Ez az álláspont a dialektikus materializmus általános tételére épül, amely kimondja a természeti tárgyak és mozgásformáik mennyiségi és minőségi oldalainak kölcsönös viszonyát, elválaszthatatlanságát. Egyrészt hangsúlyozza, hogy nem szabad az alacsonyabb és magasabb rendű mozgásforma összefüggését a magasabb mozgásforma minőségi specifikumainak tulajdonságaként értelmezni, másrészt nem megengedhető az az értelmezés, amely a magasabb mozgásforma lényegét az alacsonyabb rendű formára való visszavezetéssel kimerítettnek tekinti. Ez mechanikus értelmezés. A természettudományban a mechanizmus sokféle formában jelentkezik — három legjellegzetesebb megjelenési formája: 1. Minőségi különbségek tisztán mennyiségire váló redukálása. Ebben a felfogásban a fejlődést egyszerű növekedésként vagy csökkenésként -tételezik, értelmezik. 2. A magasabb rendű visszavezetése az alacsonyabb rendűre, az összetettebb visszavezetése az egyszerűbbre. 3. Az egész visszavezetése a részek összegére. Ez a felfogás ellentétben áll a kölcsönhatás elvével, amely megmutatja a minőségileg új, magasabb rendű forma kialakulásának folyamatát. Ez a szemlélet a XVII—XVIII—XIX. században is hatott, elvileg megengedhetőnek tartotta a mozgásformák mechanikai mozgásra történő redukálását. A visz- szavezetés koncepcióját eszményinek tartották a me57
