Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Joó János
Mikófalvi híres csárda Csendőrökkel körül állva, Azért van az körül állva, Mert Vidrócki mulatságban. Sej, Vidrócki, most gyere ki, Hat vármegye vár ideki! Mit ér nékem hat vármegye. Tizenkettő gyöjjön ide! Be is lőttek az ablakon, Piros vér folyt az asztalon. Szeretője zsebkendője Mind csupa véres lett tőle. Harangoznak a templomba, Talán híres Vidróckinak? Viszik már a temetőbe, Apja, anyja áll előtte. Ne sírj apám, ne sírj anyám, Ne sírj kedves testvérbátyám, Betyárkodtam én eleget, Most visznek a temetőbe! Mikófalva — Nagy Miklós gyűjtése TÖRTÉNELMI ARCKÉPCSARNOK Joó János Eger reformkorának nincs még egy olyan személyisége, mint Joó János, aki oly pregnánsan képviselvén a korszak szellemét, annyira ismertté tette volna nevét, s Eger városét is országszerte. Az utókor is mostohán kezeli, s napjainkban még csak egy picinyke köz vagy utcácska sem viseli nevét, emlékeztetve az ízig-vérig egrivé vált mesterre. A PÁLYAKEZDÉS „En egy szegény, de századok előtt vitézlő famíliából születtem Szegeden — írja 1831. december 28-án kelt levelében. Széchenyi Istvánnak. — Szülőim igen korán az iskolára fogtak, melyekben szorgalmatos lévén, azokat szerencsémre oly jókor elvégeztem, hogy még elegendő időm volt egyéb hasznosabb dolgok megtanulására... Reá adtam magamat a rajzolás tanulására, s e mellett az építés, asztalos, lakatos, esztergályos, muzsikacsináló, képfaragó s több ilyes mesterségekben magamat gyakorlottam, legalább is annyira, hogy rólok alapos tudományom legyen, kivált az építésben.” Az asztalosmesterséget el is sajátította és abban a céh fel is szabadította. Szerette volna tehetségét külföldön is tökéletesíteni, idegen mesterek keze alatt, de nem futotta szerény polgári famíliája pénzéből. így azután több városban iparkodott rajztudását fejleszteni. Kapóra jött a 25 esztendős, tehetséges ifjúnak, hogy hírét vette, hogy Pyrker János László egri érsek tekintélyes anyagi támogatásával alapított egri városi rajziskola tanári állást hirdetett meg. Ilyen körülmények között került Joó János a messzi, Tisza-parti Szegedről 1829-ben Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék s zékhelyére, Egerbe. Ismeretes olyan, róla szóló balladás dal is, amely az eseményeknek megfelelően írja le halálát: „Hallottátok Vidróckinak nagy hírét? Pintér Pista hogy levágta a fejét. Pintér Pista úgy levágta egyszerre, Mingyár leborult Vidrócki a földre.” Zabar — Kodály Zoltán gyűjtése A XIX. sz. első évtizedében kibontakozó bükk—mátrai betyárvilág, Vidróczky 1873-ban bekövetkezett halálával lezártnak tekinthető. A betyárok emlékét — amely ma is felkelti az ember kíváncsiságát — már csak a néphagyomány, a paraszt nép emlékezete, s néhány, levéltárban porosodó perirat őrzi. Ezeknek lezárata- ként a halálra ítélt betyárok keresztvonásai láthatók, mellyel tudomásul vették az ítéletet, elismerték vétkeiket, amiben legalább olyan vétkes volt a kor kizsákmányoláson alapuló rendszere, a vármegyék önkénye, a a korrupt katonafogdosás és az embertelen bánásmód, amely a szegénylegényből betyárrá züllött, talajt vesztett, kétségbeesett földönfutókat formált. Nagy Miklós AZ EGRI RAJZISKOLA A céhek iparostanulói számára a rajztanítás bevezetéséről a Királyi Helytartótanács rendelete 1787-ben jelent meg. A levéltári iratok tanúbizonysága szerint rendkívül gyér volt a látogatottsága a rajziskoláknak. Sem a mesterek, sem pedig a szülők nem értették meg, hogy ha a kőműves-, asztalos-, ács-, kovács- és lakatostanulók megismerkednek a műszaki rajz elemeivel és rejtelmeivel, annak csak saját maguk vallották volna nagy hasznát. A királyi tanfelügyelő 1827-ben sürgette a rajziskola zavartalan működésének fenntartását a városi magisztrátustól. Sűrű levelezés bontakozott ki a városháza és az érseki palota között, a tekintetes magisztrátus és a földesúr, Pyrker érsek között. A felvilágosult földesúr magára vállalta a rajztanár fizetésének a megtérítését, s további támogatást adott a városnak, hogy beinduljon és felvirágozzék az egri rajziskola. Ennek az akciónak a keretében került azután — egy sor jelentkező mellőzése után — Egerbe Szegedről Joó János. Joó munkássága messze túllépte a céhek tanulói rajzoktatásának megszervezését és annak irányítását. Joó János az általa később alapított, s alább majd ismertetett Héti Lapokban vetette fel a kérdést: „Mit kell rajzolatok alatt érteni?”. Bár Magyarországon húsznál több rajziskola működik, s e számot még jó néhány magániskola is gyarapítja, tehát a művelt embereknek fogalma van a rajzolásról, de még az intelligens körökben is csupán kevesen találtatnak olyanok, „akik a műtudomány kifejtésére szükséges művészetet (azaz rajzot) érdeme szerint tanítanák”. Egyértelmű határozottba
