Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - JELENÜNK - Ebergényi András - Kovács Endre: Változó Eger, változó értelmisége
Tapasztalatom szerint hasonló a helyzet a többi budapesti nagyvállalatnál is. A Ganz, a Láng, sőt a a Csepel Művek is régi, korszerűtlen telephelyeken, összezsúfolva dolgozik, ahol fejlesztésre nincs lehetőség. Ezért nőtt meg a vidéki gyáregységek jelentősége, csak sajnos ma még ezt hajlamosak elhallgatni a központjaink. Idősebb mérnökikollégáim elbeszéléséből tudom, hogy a mérnökök elszivárgása a budapesti nagyüzemekből valamikor a decentralizált ipartelepítéskor kezdődött .meg. Nem tudok egyetlen olyan esetről sem, hogy a vidékre telepített ipar- vállalatot mémöknök hada kísért volna le Pestről. Az elszivárgás irányai a pesti központi kutatóintézetek, a különböző perifériás kisüzemek és a főhatóságok voltak. Emiatt aztán mára a kutatóintézetek többsége óriásivá duzzasztott kutató- és fejlesztőlétszámmal rendelkezik, csak éppen a produktumuk alig haladja meg a nulláit. Jellemző példát olvastam nemrégen a Népszabadságban. Egy iparági szervező intézet 350 kutatója 5 év alatt 1200 munkahely szervezését végezte el, ami azt jelenti, hogy egy kutató 5 év alatt 4 munkás munkahelyszervezését Végezte el. Ez nem tűnik soknak, ugye? A kutatóintézeti státusoknak megvan még az az előnye is, hogy termelő tevékenységet nem folytatnak, így abszolút felelősség nélküliek. Hibát, selejtet, gazdasági nehézségeket viszont csak az ipar produkál, amelynek termelnie kell. A változás első jelei azért már látszanak. A fiatal műszaki értelmiségiek zöme vidéken helyezkedik el. Példa erre saját vállalatom. Van jó néhány vidéki ipar- vállalat, amely nagyon megerősödött kutatóbázissal rendelkezik. Elég ha a Győri Rábát és a Bakony Műveket említem. A további egészséges decentralizáláshoz persze évek kellenek, de a népgazdaság szükséghelyzete előbb-utóbb korszerű vidéki kutató-fejlesztő bázisokat igényel.” A műszaki értelmiség helyzete, szerepe társadalmunkban. Nézzük először, milyen elvárásai vannak a társadalomnak a műszaki értelmiséggel szemben? A fejlett szocialista társadalom felépítése mindenekelőtt a termelési potenciál megsokszorozását követeli. E célkitűzések megvalósításában kulcsszerepet játszik a műszaki fejlesztés. Ez természetesen nemcsak a magyar fejlődés sajátossága. Az SZKP XXV. kongresszusa alapvetőnek ítélte meg a fejlett szocialista társadalom építése szempontjából a tudományos-technikai forradalom vívmányainak tervszerű, folyamatos 'gyakorlati alkalmazását. Jelen világgazdasági helyzetben a tervszerű és folyamatos jelző mellé odakerült a hatékony — szükségességet és elvárást kifejező — jelző is. A Központi Bizottság 1978 áprilisi határozata a következőképpen fogalmazza meg a teendőket: „Előrehaladásunknak alapvető követelménye, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termeljünk, amelyek a hazai igényeknek megfelelnek, illetve a világpiacon gazdaságosan értékesíthetők. A termelési szerkezet olyan változtatása szükséges, amely számol a hazai adottságokkal és jobban igazodik a nemzetközi élvonal mércéjéhez, növeli a társadalmi munka hatékonyságát, dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés jelentős forrása. Ezért gyorsítani kell a termelési szerkezet szelektív fejlesztését... Egész népgazdaságunk fejlődésében s ezen belül különösen a termékszerkezet átalakításában, a magas színvonalú termékek kifejlesztésében, új technológiák bevezetésében, versenyképességünk fokozásában kiemelkedő jelentőségű a tudományos kutatás hatékonyságának növelése, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatainak erősítése.” összegezve: a műszaki értelmiség munkája felértékelődött, mondhatni az érdeklődés kereszttüzébe került. Tudjuk, nagy tartalékaink vannak a munka hatékonyságában, szervezésében, a minőség és az exportképesség javításában. Ugyanakkor általános felfogás, hogy a műszaki értelmiség szellemi kapacitását ma nem a szükségletekhez és lehetőségekhez mérten használja ki. Társadalmunk több, pontosabb, hatékonyabb munkát vár el a mérnököktől. Mérnöki munka, vagy mérnökök munkája? M'agánbeszélgetések és a mérnökökkel készített interjúk két lényeges momentumra hívták fel a figyelmünket. Míg a műszaki értelmiség száma Egerben 1970-ben 400 fő volt, a gyors iparosodás következtében 1979-ben már mintegy 1000 diplomás műszaki dolgozik a városban. Bár tényleges statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre, megállapítható, hogy Eger társadalmi, kulturális életében a műszaki értelmiség számarányán alul képviselteti magát. A viszonylagos pasz- szivitás oka egyrészt egy első generációs réteg beilleszkedési problémáival függ össze, másrészt a kialakult életmódjával. A társadalmi aktivitás, közéletiség szoros kapcsolatban van az életmóddal, a ténylegesen végzett munkával és 'az adott réteg társadalmi helyzetével. E két utóbbi kérdéskomplexumot körüljárva azt vizsgáltuk, hogy Eger a maga történelmi múltjával, hagyományaival, miként hat vagy nem hat a műszaki értelmiségre^ A konkrét mérnöki munka, mint fogalom — gyakorló műszakiak a tanúk rá — ma meglehetősen nehezen írható körül. Elvileg a mérnöki tevékenységeket az alábbi módon csoportosíthatjuk: — új konstrukciók és technológiák tervezése, szerkesztése, műszaki fejlesztés és kutatás; — termelés szervezése, előkészítése, új gépek üzembe állítása, karbantartás irányítása, információk szolgáltatása ; — menedzseri feladatok: döntés-előkészítés, ellenőrzés, személyi ügyök, vállalaton kívüli kapcsolatok és képviseleteik, értékesítés, piackutatás. A felsorolt tevékenységek — követve a gazdaság egészét — dinalmikusan és permanensen változnak. A hangsúly egyre inkább a két utóbbira, a termelés- szervezésre és a menedzseri feladatokra tevődik át. Az ellentmondások egy része abból adódik, hogy az ipar egyre újabb és újabb területei követelnék meg mérnöki színvonalú képzettséget, ugyanakkor mérnökeink túlnyomó többsége ezeket nem tekinti annak, döntően az egyetemi évek során beléplántált szemlélet és oktatási tematika miatt. A jelenlegi munkaerőhelyzet és kialakult bérszínvonal miatt a vállalatoknak nem érdemes a mérnökökkel gazdálkodni. Egyrészt viszonylag sokan vannak, más- részit a bértáblázatok kategóriái messze nem tükrözik a mérnökök kinevelésének jelentős költségeit. Beszélgető partnereink többsége reálisan értékeli munkáját, ismeri a vele szemben támasztott követelményeket. Sz. István 33 éves gépészmérnök saját munkájáról beszél: „A technológián — különösen a végzésem után — olyan színvonalú munkáim voltak, amelyeket technikumi végzettséggel is nyugodtan el lehetett volna látni. Lényegében a régebben elkészült gyártási dokumentációk 28
