Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - JELENÜNK - Ebergényi András - Kovács Endre: Változó Eger, változó értelmisége
katosárugyár. A néhány száz ipari munkás többsége a kis- és kézműiparban dolgozott, a város és a megye műszaki értelmisége jórészt magántervezőiként és állami tisztviselőként tevékenykedett. A felszabadulást követő évek lázas építőmumkájából Egerben inkább csak a füst látszott, mintsem az eredmény. Igaz, az első jelentős- üzem, a Finomszerelvény- gyár ékkor épült, de nem a városban, hanem az akkori hadiipari igényeknek megfelelően egy eldugott völgykatlanban. A fordulópontot a város fejlődésében a 60-as évek hozták meg1, és ezzel lényegében el is jutottunk a mai sajátos iparszerkezet kiindulópontjához. Nézzük először a fejlődés emberi oldalát, a lakosság létszámának növekedését: 190U-ban 25 893 fő 1910-ben 28 052 fő 1920-ban 28 750 fő 1930-ban 30 424 fő 1941-ben 32 484 fő 1949-ben 29 382 fő 1960-ban 35 256 fő 1970-ben 48 000 fő ! 1974-ben 52 000 fő ! 1979-ben 60 000 fő ! Míg a század első évtizedeiben a város 10 évente 1000—2000 fővel gyarapodott, az utóbbi 20 évben évente ugyanennyivel. Ezzel lényegében Eger elérte az új szocialista iparvárosok fejlődési ütemét. Az ipartelepítési konjunktúrát két országos hatású esemény siettette. A 60-as évék elején fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely lehetővé tette a szabad mezőgazdasági munkaerő iparba áramlását. Ezáltal adva volt a munkaerő. Hasonló jelentőségű volt az a kormányhatározat is, amely a budapesti üzemek vidékre telepítését irányozta elő. Ezáltal megnyílt a lehetőség az ipar Egerbe telepítésére. Az ipartelepek kialakítása lényegében kétféle módon történt. A szocialista iparosítás hőskorát idéző jelszó: „Gyár épüljön a kukoricaföldön”, tulajdonképpen csák a Finomszerel- vénygyár építésénél valósult meg. A 60-as évek ipartelepítéseit inkább az jellemezte, hogy meglevő kisüzemeket, ktsz-eket fejlesztették viharos gyorsasággal gyáregységekké, megteremtve ezzel a mai ipari struktúra egyik fő problémáját. így van ma gyáregysége Egerben, a VILATI-nak, a Hajtómű és Felvonógyárnak, (később Hajtómű és Festékberendezések Gyára, még később Vörös Csillag Traktorgyár, jelenleg Csepel Autógyár), a KAEV-nek, BUBIV-mak stb. A gyors fejlődést illusztrálja, hogy a gyáregységek, amelyeket Budapestről éppen városrendezési koncepció alapján költöztettek le Egerbe, ismét költözni kényszerültek. A város belterülete igen hamar szűkösnek bizonyult és a szükség létrehozta a déli ipartelepet, amely ma már valóságban is kezdi kiérdemelni a megtisztelő nevét. Rá kell még mutatnunk az ipar struktúrájának még egy ellentmondására, nevezetesen arra, hogy Eger iparában túlsúlyba kerültek a gépipari tárcához tartozó vállalatok, amelyek ráadásul zömében hasonló jellegű munkát végeznek. Az egyoldalúság hátrányait ma az áldatlan munkaerő-vándorlásban és a szakmai struktúra beszűkülésében érezzük. T. György 34 éves villamosmérnök így látja ezt: „Gyáregységünk viszonylag fiatal és elég gyorsan futtatták fel. Valamikor 65 körül alakultunk, de lényegében 70-ben épült ki igazán a VILATI, az új telephelyre költözéssel. Mi is a vidéki ipartelepítési hullám jellegzetes termékei vagyunk és ugyanúgy végigszenvedtük a kitelepítések minden gyermekbetegségét, mint mások. Azt hiszem, az ilyen gyorsított programókból egyetlen komoly tanulságot lehet levonni: az előkészítést nem a telek kisajátításával kell kezdeni, — mert nálunk ez történt — hanem meg kell teremteni az alapot előzetesen kellő és tudatos káderpolitikával, amely képes magasan kvalifikált szakembereivel új gyártelepet létrehozni és beindítani. Én 1969-től dolgozom itt és elég jól ismerem a vállalat problémáit. Kezdetben a rengeteg megoldandó mérnöki feladathoz kevés szakember volt. Ezért vált szükségessé, hoigy a vállalat vezetése intenzív agitációs tevékenységet is folytasson az iskolákban, hogy kellő számú és felkészültségű szakembert kapjon. Sok elektronikai szakemberre volt szükség, hiszen előtte Egerben alig voltak ilyenek, kezdve a szakmunkásoktól a mérnökökig. A szakemberhiány ma is égető, de most már minőségileg más helyzetben vagyunk, mert majdnem 1000 fős kipróbált gárdánk van. Úgy szoktuk mondani, Pesten van az agy, és itt a munkáskezek. A gyáregységi függőség miatt nálunk sajátos munkastílus alakult ki. Az elkészült berendezések tervdokumentációjának 90 %-át a központ adja, a műszaki előkészítés 90 %-át viszont az egri gyáregység. Ezzel a példával azt hiszem, elég jól megvilágítottam, milyen mély szakadék van a tervezés és az előkészítés között. Ügy érzem, hogy az új gazdasági szabályozók előbb-utóbb rákényszerítik a központokat arra, hogy az előbbi ellentmondást fokozatos decentralizálással oldják fel. Ma az a helyzet, hogy a területi megosztottság nekünk műszakiaknak többletteher, mert a kapcsolattartás, egyeztetés sok gondja-baja többnyire a mi nyakunkba szakad.” Úgy hisszük, nem kell különösebben hangsúlyozni a megváltozott külkereskedelmi helyzetben a termékváltás, termelésracionalizálások jelentőségét. Ebben a helyzetben megnő az igény a magas színvonalú műszaki munkára, a tudományos technikai forradalom által nyújtott lehetőségek kihasználására. Az interjúk felvétele során minden mérnöktől megkérdeztük, hogyan értékeli a szakmai fejlődés perspektíváit Egerben, illetve a saját vállalatánál. Meglepő módon a válaszok túlnyomó többsége pozitív volt annak ellenére, hogy Eger területileg távol van minden hagyományos ipari és oktatási központtól. A műszaki fejlődés lehetőségeiről, termékváltásról beszél K. Sándor, 28 éves gépészmérnök, fejlesztési csoportvezető. „Az egyetemen a legfontosabbaknak a szaktárgyakat tartottuk, és néhány év múlva megdöbbenve kellett konstatálni, hogy éppen ezek devalválódnak. Nekem az elmúlt 4 évben majdnem annyi új szakmai ismeretet kellett szereznem, mint egész egyetemi pályafutásom alatt összesen, mert az új technikával, a fokozatosan avuló ismeretanyaggal dolgozni nem lehet. Gyárainkban igen modern, hidromechanikus sebességváltó gyártása folyik NSZK licenc alapján. Ehhez egy nagy volumenű beruházási programot valósítottunk meg az elmúlt évek alatt. A licencvásárlással kapcsolatos beruházás során teljesen új üzemcsamókot szereltünk fel korszerű nyugati gépekkel, olyanokkal, amelyek még a törzsgyárunkban sincsenek. Ezeknek a gépeknek a műszaki megoldásai, üzemeltetése, sőt még a gépek kiválasztása és beszerzése is olyan tömegű új információt jelentett, amely alapjaiban felforgatta addigi szakmai ismereteinket. A beruházás kapcsán hozzánk sok fiatal műszaki került. Jellemző, hogy a csepeli törzsgyárunkban — ahol nem volt lényeges műszaki fejlődés — ezer főre vetítve ötödannyi mérnök dolgozik, mint nálunk. 27
