Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Vak Bottyán János generális

Ma sem tudjuk, hol ringott a hős bölcsője, hol fut- :osott gondtalan gyermekként, annyit mindössze, hogy valahol a Vág vidékén, egy kis jobbágyfaluban született, ps hogy valamelyik Vág-parti jobbágycsaládban nevelkedett mindaddig, míg a vágsellyei jezsuita kolostorba rém került, ahol egyszerre volt papszolga és diák. Itt Dallérozták nyiladozó értelmét a latin nyelv tudományába. Nem sokáig tartott a szolgadiák élet, alig néhány ívet töltött itt, máris a kolostort végvárral, a pennát és a lópucoló kefét karddal váltotta fel.

Végvári katonának állt Vágsellyére. Sellyének fontos szerep jutott a végek között. Kicsiny sasfészekként kellett Esztergom és Érsekújvár között a török marta- lóchadakat móresre tanítani, és olykor a két török erősség: Érsekújvár és Esztergom elbizakodott muzulmánjait korlátok közé szorítani. Még harmincéves korában is csak afféle rongyos szegénylegény. Vakmerőségben, bátorságban nem ismert határt, sok portyát kezdeményezett. A vitézi próba és cselekvés volt életének eleme. Első, ma ismert legendás tettét Érsekújvár piacán hajtotta végre, ahol az esti imára összegyűlt törökök közé dobta a mit sem sejtő dervist — a minaret tornyából, le a vár piacára. Nemcsak a várból sikerült kimenekülnie, hanem a közeli erdőben elbújtatott társaival az üldözésére könnyelműen kiözönlő törökök közül sokat levágtak. Hadnagyi méltóság volt ezért jutalma. Nemsokára az ifjú hadnagy feleséget választhatott magának. 1680 körül nősült először, felesége Lakatos Judit volt.

Túl van a negyvenen, amikor a török elleni nagy harcok kora bekövetkezett. Újvár és Esztergom felszabadítása után a városba költözött. 1685-ben Ibrahim pasa megkísérelte a várost újra elfoglalni, s itt megint csak nagy lehetőség nyílott a vitéz hadnagy számára, aki a portyázásokat most újra komoly harccal cserélte fel, katonáival csatlakozott Lotharingiai Károly seregéhez, és a harcban hírnevét megsokszorozta. 1687-ben zsám- béki alkapitány, majd szegedi városparancsnok.

1687-ben rendíthetetlen törökellenességéért és vitézségéért nemesi rangot nyert, és Esztergomban házát nemesi kúriává avatták. A 90-es években egymás után kapott fontos megbízatásokat. Kecskemét, Kőrös, majd Cegléd parancsnoka lett, s a török elleni szerbiai portyákért az udvartól egy 300 forintot érő arany nyakláncot kapott. Közben előbbre jutott a katonai pályán is — 1692-ben, körülbelül 50 éves korában ezredesi rangra emelkedett.

A szép karriert befutó, vakmerő katona nemes szívű ember. Gondolt szegény sorstársaira, a jobbágynépre. Ezekben az években tett 300 forint alapítványt a nyitrai iskolánál arra, hogy szegénysorsú, tehetséges fiatalok a szellemi tudományokban előrehaladhassanak. Neki is támadt veszedelmes ellenfele. Kuckländer Ferenc, Esztergom város császári parancsnoka titkos szorongással és nyílt gyűlölettel figyelte a Bottyán körül kialakuló tiszteletet. Félt a riválistól, és jó lett volna a bottyáni birtok jövedelmét kincseskamrájában magáénak tudni. Elkezdődött hát az áskálódás. Csak kapóra jött hát a spanyol örökösödési háború, amelyben Bottyán János császári parancs szerint a Rajna vidékén hadakozott. Idehaza elfogatták II. Rákóczi Ferencet a franciákkal való paktálás miatt, s Kuckländer rágalmazása alapján Bottyán Jánost is hűt- lenségi perbe fogták. A per ugyan eredménytelen, de a hős katona megcsömörlött a császári katonaság légkörétől, visszavonult birtokaira és gazdálkodáshoz látott. Elhagyott falvaiba jobbágyokat telepített és marhakereskedelemmel foglalkozott. Most nemcsak a hadseregből, hanem a császári hivatalnokok világából is kiábrándult, nyájait megállították, erőszakosan vámolták, úgyhogy sokszor régi katonai vére felbuzdulván, csaknem karddal szerzett tekintélyt nevének. Ezekben a hónapokban indult meg a sikertelen tiszaháti felkelés nyomán a magyar nép nagy küzdelme, a dicsőséges kuruc szabadságharc.

Bottyán birtokai távol estek a kurucok tokaji, pataki, munkácsi sasfészkeitől. Az öreg katona még nem csatlakozott. A császár levelével megtalálta az elfelejtett katonáját. Parancsot adott, hogy sereget toborozzon magyarokból a kurucok ellen. Bottyán sikertelenül próbálkozott a parancs teljesítésével. A parasztok titokban kaszát egyenesítettek, de nem a császár javára, hanem a kurucokat várták. Sem szép szó, sem a veszteség nem állíthatta őket Bottyán kurucellenes hadai közé. Megpróbált magasabb fizetséget adni, de nem volt vállalkozó, még aki kötélnek állt, az is éjszaka megszökött. Lassan észrevette, hogy felfogadott katonái, miután fegyvert kaptak, megszöktek és úttalan utakon keresték Rákóczi táborát. A nép kétkedve várta, mit tesz az öreg hadastyán. Olykor tanácsért még mindig felkeresték, s ekkor jött csak igazán zavarba. „Én ebben a zűrzavaros időben magamnak is tanácsot adni nem tudok, mert éppen az nagy nyughatatlanságban kifáradtam, mivel ennek a földnek nagyobb részének a népe reám- szaladt egy más dolog végett.”

1703 májusától augusztusáig mindössze 800 lovast és 200 gyalogost sikerült zsoldjába fogadni, s ezzel kellett védenie császári parancs szerint a Vác—Komárom közötti átkelőhelyet. 1703 októberében kapta a nyílt parancsot, csatlakozzon meglevő csapataival a császári ha31