Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre (XI.)
Megyénk irodalmi kistükre XI. Vörösmarty Eger c. eposzáról Eger várának 1552-es ostroma, Dobó Istvánnak és katonáinak hősi helytállása vonzó és hálás irodalmi téma lett a XVI. századtól a XX.-ig ívelő magyar irodalom- történeti korszakokban. A kortárs Tinódi Sebestyén, XVI. századi énekköltészetünk e legjelesebb mestere históriás énekeinek legjobb darabjait szentelte az egri ostromnak; a felvilágosodás korának klasszicizáló poétája, Baróti Szabó Dávid hexameterekben énekelte meg . Egy egri vitéz asszony” hősies tettét, ki Eger ostromakor elesett férje kardjával küzd tovább a törökkel; de ugyanez az epizód villan fel a fiatal Vitkovics Mihály érzelmes románcnak tekintett műve, A költő regénye lapjain is. A sort — ki ne tudná 1— Gárdonyi Géza műve, az Egri csillagok zárja, amely méltán lett — itthon is, másutt is — a legnépszerűbb történelmi regények egyike. Tinódi énekei és Gárdonyi regénye elevenen élnek az irodalmi köztudatban, kevésbé a többiek. Vonatkozik ez Vörösmarty Eger című eposzára is, amely pedig jóval több puszta irodalomtörténeti vonatkozásnál. Irodalmunk fejlődéstörténetének legkorszerűbb összegezésében, az akadémiai irodalomtörténetben olvassuk a műről: ,.A hároménekes Eger (1827) a törökellenes harc mélységesen nemzeti tárgyát dolgozza fel. A költő történeti hitelességű motívumokat merített Tinódiból; ösztönzője volt a törökellenes küzdelmek legnagyobb epikusának. Zrínyinek művészi hagyatéka is. Omár és Ida, a megkésve találkozó szerelmesek története Gyulai Pál szerint a legszebb lapok egyike, amelyet a magyar költészet felmutathat.” (A magyar irodalom története 1772- től 1849-ig. Bp. 1965. 448.) Vörösmarty marxista monog- ráfusa, Tóth Dezső írta a fenti sorokat, aki a költő életpályáját felrajzoló szép könyvében még árnyaltabb értékelést ad: ,,A Cserhalom és az Eger — írja — a Zalán futásával szemben eszmeileg (és művészileg is) előbbre- lépést jelent az epikus Vörösmarty pályáján, mert azoknak a függetlenségi, védelmi harcoknak az emlékét idézik fel, amelyek a nemzeti öntudat elemeit még a polgárosodás előtt kialakítottak, s amelyeknek idézése most, a tényleges nemzettéválás, az új értelemben feltámadt függetlenségi törekvésék idején különös aktualitással bírt. A honfoglalásnak a feudális illúziókkal oly erősen átitatott, távoli, szinte történelmen kívüli világával — a Zalánnal — szemben a Cserhalmot s az Egert határozottabban megnyilatkozó nemzeti érvény, közvetlenebb történetiség — mondhatni »hitelesség« jellemzi. Az is a múlt-szemlélet osztály-illúzióinak megfogyatkozásával kapcsolatos, hogy sem a Cserhalomban, sem az Egerben nincs meg többé (vagy sokkal kisebb mértékben van meg) a Zalán elégikus lírája. — A történelem mintegy közelebb jött — ezekben az elbeszélő költeményekben több lehetősége van a költőnek magán a tárgyon keresztül érvényesítenie mozgósító szándékát, hazafias lelkesedését. A Zalán csak monumentalitásban, és a szerelmi szféra gazdag, költői kiképzésben több, mint a közvetlenebb történetiségű és hazafiságában nemzetibb érvényű Cserhalom (és főleg az Eger.”) (Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Bp. 1957. 97—98.). Rangos mű tehát az Eger eszmeileg s esztétikum tekintetében egyaránt, s ez épp elég indok, hogy e szerény sorozat keretében — az egri tematika okán túl is — szóljunk róla. Szűkebb pátriánkról való ismereteink tágulnak általa. ★ 1827-ben, a fölöttébb súlyos anyagi gondokkal küzdő Vörösmarty Kisfaludy Károly ösztönzésére írta meg az Egert az Aurora számára. Maga Vörösmarty szól erről egyik Stettner Györgyhöz írott levelében, aki a kor jeles jogásza volt, s barátja Vörösmarty mellett Kazin- czynak, Fáy Andrásnak, Kisfaludy Károlynak stb. „Gondold el — olvassuk a levélben —, Károly (Kisfaludy Károlyról van tehát szó LI.) olly szíves volt hozzám: pénzzel megkínált 100 frt.-tal. Mit tegyek, el nem fogadnom nem lehet, mert nagyon rám fér. Megtettem belőle apróbb kötelességeimet, Trattnert kifizettem, s már szinte elkelt; de milly nyomó gondolat e mellett, hogy mindeddig nem tudok haladni Egerrel. Ez az egy volt, ami éltetett még, s most evvel sem használhatok sem égnek, sem földnek.” Az eposz az év végére természetesen mégis elkészült, meg is jelent az Aurorában s Toldy Ferenc a Tudományos Gyűjtemény 1828. évi első számában már terjedelmes kritikában méltatja az Egert. Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy nem éppen véletlenszerűen esett Vörösmarty témaválasztása, az egri ostrom ui. a húszas években élénken foglalkoztatta a kortárs értelmiséget. Gróf Teleki József pl. 1822-ben részletező és jól összefogott tanulmányt írt az egri ostrom eseményeiről, amely az Aurora 1822-es kötetében jelent meg Eger várának ostroma 1552. címmel, 1826-ban a másik tekintélyes folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény is közöl olyan írást, amelyben szó 'esett az ostromról — szerzője Gorové László volt, a közlemény címe: Eger városa történetei volt — s Gyulai Pál azt is tudni véli, hogy Kisfaludy Károly maga adta át Vörösmartynak a kor kalandos sorsú író-tudósnak, Fessler Ignác Aurélnak német nyelvű munkáját, a Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen (Leipzig, 1815—25.) hatodik kötetét, amelyben a szerző hosszan foglalkozik Eger 1552- es ostromával. Már Gyulai Pál figyelmeztetett arra, hogy Vörösmarty elsődleges történeti forrása Teleki József említett tanulmánya volt, amelyből a költő egy hosszabb kivonatot készített, s amely a cselekmény kialakításának afféle előfogalmazványa lett. A szöveg hosszú időn át kéziratban volt, pontos és hiteles szövegét csak nemrég tették közzé Vörösmarty szövegkritikusai, épp ezért idézzük teljes terjedelmében — lévén egy ideig csak a szakemberek által ismert szépirodalmi igényű vázlat Eger ostromáról: „Tót Mihál, Nagy Ambrus Szegednél vesztettek, amaz a Tiszát megúszta. Illés Havasi Vajda Erdélyben megveretik Edenfi által. Ámhát Natoliai Basa 160 ezerrel, 100 tábori és 16 vívó ágyúval által kel a Tiszán Tömösvárig. Vitéz Losonczi ott vész, Tömősvár, Karan Sebes, Lugos, Lippa, Sólymos. Ali Budai Basa Veszprémet, Drégelyt Szondi ellen; Ságot, Gyarmatot, Szécsényt, Palánkot, Hollókő; Bujá- kot Teuffel. Egyesülve Szolnokot veszik meg ... Eger vára felföld kulcsa. Kis hegy oldalába építve, Eger vizétől hasított völgyben fekszik. Fő ember Dobó, 58
