Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Vasas Joachim: A proletár internacionalizmus új szakasza
A proletár internacionalizmus új szakasza A proletár szolidaritás a proletariátus megjelenésével egyidőben keletkezett, s a proletariátussal együtt fejlődött. A proletár szolidaritásról szóló marxista—leninista tanítás azon gazdag, széles körű tapasztalatok alapján fejlődött és gyarapodott, amelyeket a világ proletariátusa eddigi történelme, osztályharca során összegyűjtött, amely objektíve a munkások elnyomásából és kizsákmányolásából fakad, s amely a munkások sokoldalú összefogásának objektív szükségszerűségét jelenti a tőke elleni harcban, a felszabadításért vívott küzdelemben. „A kommunisták elméleti tételei — mutatott rá Marx és Engels — semmiképpen sem olyan elképzeléseken, alapelveken nyugszanak, amelyeket a világ egyik vagy másik megújítója gondolt ki vagy fedezett fel. Ezek csupán az osztályharc valódi viszonyainak a kifejezései, a szemünk előtt lejátszódó történelmi mozgások kifejezései.” Marx és Engels egyértelműen bebizonyították, hogy a munkások nemzetközi szolidaritása objektív szükségszerűség a társadalmi haladásért, a nemzeti felszabadulásért, a munkásosztály hatalomra jutásáért, a szocializmusért vívott harcban. Marx és Engels érdeme, hogy nemcsak felismerték, hanem elméletileg megalapozták és valóban tudományosan magyarázták a proletár internacionalizmust, amely objektíve kifejezi a kizsákmányolt tömegek osztályérdekeinek közösségét. Marx és Engels az 1840-es évek munkásmozgalmi tapasztalatait összegezve a Kommunista Kiáltványban következetesen kifejtették a munkásosztály és élcsapata internacionalista pozícióit, meghatározták a különböző nemzetekhez tartozó munkások objektív osztály érdekeinek az egységét. „A kommunisták a többi proletár párttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekeit képviselik. A proletár internacionalizmus tartalmát, a munkások nemzetközi szolidaritásának a lényegét azóta a Kiáltvány zárómondata határozza meg, az a jelszó, amely így hangzik: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ez a gondolat vezérelte a tudományos kommunizmus megalapítóit, amikor az I. Internacionálé létrehozásán dolgoztak. A munkásmozgalom sikerei és vereségei szükségszerűen napirendre tűzték az osztályharc addigi tapasztalatainak közös elemzését és a közös feladatok kijelölését. A tudományos szocializmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján szervezett és működtetett I. Inter- nacionálé a világ elnyomott és kizsákmányolt proletariátusának valódi harci szervezetévé vált a tőkések és a földesurak osztályuralma elleni harcban. „Az internacionálé teljes szabadságot biztosított különböző országokban élő munkásosztály mozgalmának és törekvéseinek, de ugyanakkor képes volt a munkásosztályt egységbe tömöríteni és elsőként éreztette az uralkodó osztályokkal és kormányaikkal a proletariátus nemzetközi erejét.” A régi világ erői — írta Engels 1872-ben — a hadbírók, a rendőrség és a sajtó, a reakciós földesurak és a burzsoák nem véletlenül versenyeztek az Internacionálé üldözésében, nem véletlenül mozgattak meg mindent, hogy törvényen kívül helyezzék a „munkások e rémületet keltő nagy testvériségét.” A tudományos kommunizmus megalkotói a proletár internacionalizmus kérdéseit kidolgozva, nagy figyelmet fordítottak a nemzeti és nemzetiségi kérdésekre, a nemzeti önállóság és a nemzetek közötti egyenlőség összefüggéseire. A nemzeti önállóság és a nemzetek közötti egyenlőség szempontját Engels a proletár osztály harc eredményes megvívása feltételeként hangsúlyozta Kautskyhoz írt 1882. február 7-i levelében: „Egy nagy nép számára történelmileg lehetetlen bármely belső kérdést akár csak komolyan megvitatni is addig, amíg nincs meg a nemzeti függetlensége... Egyáltalán, a proletariátus nemzetközi mozgalma csak önálló nemzetek között lehetséges. ... nemzetközi együttműködés csak egyenlőek között lehetséges és... primus inter pares (első az egyenlők között) is legföljebb a közvetlen cselekvésben lehet egyikük. Azon a nézeten vagyok — írja Engels —, hogy két európai nemzetnek nem csupán joga, hanem kötelessége, hogy nemzeti legyen, mielőtt nemzetközi: az íreknek és a lengyeleknek. Ők éppen akkor nemzetköziek a legjobban, ha igazán nemzetiek.” Az imperializmus korában, amikor a nemzetközi munkásosztály minőségileg új feltételek között vívta harcát a marxizmust, s ezen belül a proletár internacionalizmusról szóló tanítást Lenin alkotó módon fejlesztette tovább. A munkások nemzetközi szolidaritásának elméleti és gyakorlati kérdései kiemelkedő helyet kaptak Lenin elméleti munkáiban és gyakorlati tevékenységében. Lenin a nemzetközi munkásosztály szoros egységében, akcióik összehangoltságában, egységes cselekvésükben látta a proletár internacionalizmus lényegét. A proletariátus nemzetközi méretű összefogásának szükségességét hangsúlyozva Vlagyimir Iljics rámutatott: „A tőke nemzetközi erő. Hogy legyőzzük, ahhoz a munkások nemzetközi szövetsége, nemzetközi testvérisége szükséges.” Lenin behatóan foglalkozott a nemzeti önállóság és függetlenség kérdéseivel. A proletárforradalom egyik fontos feladatának tekintette a nemzetek és gyarmatok mindenfajta imperialista kizsákmányolás alóli felszabadítását. Már 1915-ben megfogalmazza: „Ha a népek szabadságának a követelése nem hazug frázis, amely néhány különálló ország imperializmusát és nacionalizmusát leleplezi, akkor annak ki kell terjednie minden népre és minden gyarmatra, De ilyen követelés nyilvánvalóan tartalmatlan forradalmak sora nélkül minden élenjáró országban. Sőt mi több, megvalósíthatatlan az eredményes szocialista forradalom nélkül.” Lenin felhívta a figyelmet a nemzetek önrendelkezési jogának a munkásosztály osztályérdekein alapuló értelmezésére, úgy értelmezve azt, mint a függő országok és a gyarmatok népeinek jogát az elszakadásra, mint a nemzetek jogát önálló, szuverén állam létrehozására. „A proletariátusnak követelnie kell az ő nemzete által elnyomott gyarmatok és nemzetek politikai elszakadásá61
