Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kelemen Imre: Zenei élet Egerben, az1918-19-es években

Valószínű, hogy más növendékhangversenyek műsora is hasonló jellegű lehetett. Abban semmi kivetnivalót nem találhatunk, hogy elsősorban hatásos, könnyen érthető, dallamos darabokat igyekeztek előadás céljaira kiválogatni. A zenét tanuló gyermekek szülei e téren bizonyos elvárásokat és igényeket támasztottak az iskolával szemben, amelyeket illett figyelembe venni. Hogy ez nem mindig a legértékesebb művek irányába mutatott, azt egészen természetes dolognak tekinthetjük. Hasonló problémák még a mai zeneoktatás során is felmerülnek.

A további két növendékhangversenyt április hó folyamán rendezték meg. Ezeknek műsora nem ismeretes. A szereplő növendékek nevét a helyi újság előzetes híradásaiban olvashatjuk.

Május hó folyamán Oswald János és Mambriny Gyula zeneakadémiai tanárok, miniszteri biztosi minőségben, szakmai vizsgálatot tartottak az iskolában.

Elismeréssel nyilatkoztak az iskola rendjéről, szervezettségéről. Egybehangzó álláspontjuk volt, hogy „az elért eredmény minden várakozásukat meghaladta, és a vidéki városokban alig található ily nívós, modern zeneiskola”. A miniszteri biztosok elismerő szakfelügyelői véleménye az iskolára irányította a városi képviselőtestület és a választmány figyelmét is. Júliusban az állandó választmány ülése 800 korona segély megszavazását javasolja az iskola számára. Ennek ellenében „két szegény, de a zene iránt fogékony gyermek bevezetési jogát tartja fenn a város magának”.

A nyár folyamán egyébként személyi változások is történtek az iskola életében. Drumár László hegedűtanár és Hamvas Margit zongoratanárnő megváltak az intézettől és a kassai városi zeneiskolához szerződtek.

Drumár helyére először Bognár Árpád, Reményi-díjjal kitüntetett művész lett kiszemelve, de az állást végül is Kaufmann Emmy nyerte el. A zongoratanári állás betöltetésére később került sor Lorenz Ilona személyében.

Az év utolsó negyedétől semmiféle zenei eseményről nincsen tudomásunk. Csak következtethetünk arra, hogy a zeneoktatás szeptemberben a szokott módon megkezdődött. Valószínű azonban, hogy a tanítás nem sokáig folyhatott zavartalanul. Az ősz folyamán ugyanis igen nagy gyorsasággal terjedni kezdett a félelmetes spanyolnátha. A betegség, melynek kezdetben az orvosok nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, rengeteg áldozatot szedett. Az iskolákat természetesen bezárták, s nyilvános rendezvényekre sem kerülhetett sor. Az ország társadalmi életében bekövetkezett változások, az őszirózsás forradalom, majd az azt követő, egyre sűrűsödő politikai és katonai események is mindennél jobban foglalkoztatták az embereket. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy hosszú idő után, az első zenei híradást már csak a következő évben, március hó elején olvashatjuk a helyi újságban.

III. ZENEI ÉLET A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

A Tanácsköztársaság kikiáltását közvetlenül megelőző időből, március első feléből, két zenés „estély” megtartásáról vannak adataink. Március 2-án rendezték meg a kereskedelmi alkalmazottak műsoros estjét, melynek zenei részében Huszthy Zoltán (zongora), Ungár Sándor (hegedű), valamint Kertész Ella és dr. Pataky István (ének) működtek közre. Az est műsorát nem ismerjük. A később megjelent sajtóbeszámolóból arról értesültünk, hogy „a rendkívül nagy számban megjelent közönség, nagy tetszéssel és zajos tapssal” fogadta az előadók produkcióját. Nagy hírverés előzte meg a Magántisztviselők Egyesületének „nagy irodalmi és hangverseny estélyiét is. „Eger város kulturális élvezetekben meglehetősen kiéheztetett közönsége részéről olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg”, hogy a műsort két, egymást követő napon (március 15-én és 16-án) meg kellett ismételni. Ekkor lépett először az egri közönség elé Kaufmann Emmy, aki Mendelssohn Hegedűversenyét és Hu- bay 8. Csárdás jelenetét adta elő. Rajta kívül Voileanu Anita zongora-, Alföldi Irén pedig énekszámokkal működött közre. A zongorakíséretet Huszthy Zoltán látta el. A hangverseny utáni tudósítás nem részletezi a szereplők egyéni teljesítményeit, csak azt állapítja meg, hogy mindannyian nagy sikert arattak, s a közönség pedig „egy igazi művészi est hatásának hangulatában vonult át a Kaszinóba, ahol a hajnali órákig tánccal folytatták és végezték be a szép estét.”

A Tanácsköztársaság kikiáltásának híre március 22-én érkezett meg Egerbe. Ezt követően mind a megyénél, mind pedig a városnál sor került az új vezetőség megválasztására. Majd létrehozták a proletárdiktatuúra hatalmi szerveit, melyek előtt az elkövetkező időkre igen fontos politikai, gazdasági és kulturális feladatok álltak.

Zenei híreket a helyi sajtó továbbra is közölt, de csak április közepétől kezdve. Márciusból csupán egy adat ismeretes: március 26-án, az egri zenészek „két bizalmi embere” a Közigazgatási Direktórium tagjai előtt kijelentette, hogy a szesztilalom nem az alkoholistákat, hanem a zenészeket sújtotta legjobban. „Józan embernek muzsikálni nem lehet” — mondották, s mivel a kávéházak tulajdonosaitól tisztességes fizetést nem kapnak, „így a mai nehéz időkben r .egélni nem tudnak”. A Direktórium megígérte, hogy intézkedni fog érdekükben.

Tárgykörük szerint, az újság zenei vonatkozású híreit tudósításait az alábbi módon csoportosíthatjuk:

1. A dalárdákkal kapcsolatos közlemények.

2. Ünnepélyek, gyűlések stb. zenei vonatkozásai.

3. Vörös mozi- és színházi esték.

4. Hangversenyek műsorai, tudósításai.

5. A zeneoktatás híre.

Az első közlemény (ápr. 13-i szám) Demeter Ferenc karvezető aláírással, a Munkásdalárda vezetőségét, valamint minden munkásszakma vezetőségét hívta a Munkás- otthonba „fontos megállapodásra”. Feltehető, hogy olyan kórust szerettek volna létrehozni, amelyben lehetőleg minden szakma képviselve lett volna. Maga a Munkásdalárda valószínűleg azonos a Szociáldemokrata Párt korábban megalakult dalárdájával. Egy későbbi felhívás (ápr. 26.) kéri mindazokat, akik a szocialista párti „Munkás vegyesdalárdába” szeretnének belépni, hogy felvétel és szólambeosztás végett a halaspiaci iskolában jelentkezzenek. Arról is tudomásunk van, hogy a május elsejei ünnepségek keretében nagyszabású térzenét is terveztek, amelyen, többek között három énekkar — Egri Dalkör, Polgári Dalkör, Munkásdalárda — közös fellépésére is sor került volna. Sőt ezzel kapcsolatosan egy további kórus létezéséről is hallunk, a Szocialista Diákok Szervezetének dalárdájáról. A május 1-i ünnepségek megtartására, a városban lezajlott ellenforradalmi események miatt nem került sor. Ami a kórusok műsoranyagát illeti, erről a fennmaradt adatok alapján nagyon keveset tudunk mondani.

A régebbi repertoár néhány darabja (pl.: Pogatschnigg: Dal a dalról) mellett állandó számként a Marseillaise és a „kommunista himnusz”, az Internacionálé szerepelt. A próbákat és a megbeszéléseket az iparoskor helyiségeiben tartották.

38