Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Politika - társadalomtudomány - vezetés
sadalmi véletlen ellenére lényegében történelmi törvényszerűség érvényesül. Az antimarxista irányzatok képviselői elvetik a történelem, a társadalmi haladás materialista értelmezését. Ebből adódik többek között az, hogy idealista társada- iomfelfogás alapján, eljutnak a néptömegek társadalmi szerepének lekicsinyléséhez és a néptömegekhez tartozók semmibevételéhez. Mindez azt eredményezi, hogy a különböző opportunista ideológiai áramlatok képviselői ilyen, vagy olyan módon a néptömegekben alaktalan, formátlan, szervezetlen képződményt látnak, amelyben az osztálymeghatározottságnak, a konkrét társadalmi formációnak, a politikai pártoknak a tudományosan kimunkált politikának nincs szerepe. Ez a felfogás a néptömegek tevékenységében csak ösztönösséget, csak spon- tanitást lát. Ezzel szemben a marxista társadalomfelfogás elidegeníthetetlen vonása, hogy a társadalom, a nép- tömegek történetének, a társadalmi haladás folyamatának természettörténeti jellegét elismeri. A materialista dialektikát a társadalmi jelenségek determináltságának elvét következetesen alkalmazza a néptömegek történelmet formáló szerepére is. A társadalom fejlődésének a természettörténeti jellege az emberek tevékenységén keresztül jut érvényre. Az emberek azonban nem egymástól elszigetelt, izolált módon élnek, cselekszenek, hanem a saját korukban kialakult társadalmi tevékenységi struktúrának megfelelően. Az emberiség társadalmi tevékenysége mindig konkrétan meghatározott társadalmi csoportokhoz, az azok közötti megvalósult strukturális és funkcionális viszonyokhoz van kötve. Az emberiség te- vényesülésénél különös figyelmet kell fordítani a port jelentősége azonos. Felfogásunk szerint, amióta az emberi civilizáció létezik, minden korban a döntő szerepet — a sajátos történelmi feltételeknek megfelelően — a néptömegek játszották, és játszák. A társadalom materialista felfogásában nem csupán az a lényeges, hogy a társadalom történetének egészét tekintsük törvényszerű folyamatnak, hanem ennek alapvető determinánsát a néptömegek társadalmat formáló szerepét is. Ennek érvényesülésénél külünösen figyelmet kell fordítani a történelmi folyamatosság dialektikájára, arra, hogy a néptömegek társadalmi szerepüket milyen feltételek között, miként képesek a szocializmusban a korábbi társadalmi-gazdasági alakulatokkal összevetve tudatosabban, szervezettebben, tehát tökéletesebben magasabbrendűen megvalósítani. A társadalmi haladás alapvető tendenciája, tartalma elválaszthatatlanul összefügg a néptömegek növekvő tudatos és szervezett tevékenységével, valamint az ennek megfelelő objektív és szubjektív feltételek megteremtésével, tökéletesítésével és védelmével. Közismert, hogy a társadalomtudományban a történelmi materializmus tanításának kidolgozása tette először lehetővé annak tudományos feltárását, magyarázatát, hogy az emberek hogyan és miként alkotják saját történelmüket. ,,Az emberek maguk csinálják történelmüket — írja Lenin —, de azt, hogy mi idézi elő az ellentmondó eszmék és törekvések összeütközéseit, mik az anyagi élet termelésének objektív feltételei, amelyek az emberek egész történelmi tevékenységének alapját alkotják, milyen törvény szerint fejlődnek ezek a feltételek — minderre Marx hívta fel a figyelmet, s megmutatta az utat a történelemnek, mint egységes, roppant sokoldalúságában és ellentmondásosságában is törvényszerű folyamatnak a tudományos tanulmányozásához”. A különböző társadalmi, gazdasági alakulatok, korok és országok néptömegeinek fejlődése kimeríthetetlenül gazdag, változatos és gyakorta megismételhetetlen jellegű sajászerűségekkel is bír, ami nemcsak a megtett történelmi úttól, hanem a konkrét társadalmi, történelmi örökségtől, feladatoktól, ezek belső és külső feltételeitől, a szervezettség és a tudatosság mértékétől a műveltség általános színvonalától is függ. A világtörténelmi szempontból az egyes társadalmi, gazdasági alakulatokban az azonos fejlődési szakaszban a folyamatok jellegét általános ismétlődő fejlődési törvények jellemzik. A néptömegek történelmet formáló szerepének érvényesülése mindenekelőtt az anyagi termelésben játszott szerepétől a munkamegosztás társadalmi szervezetében elfoglalt helyétől, valamint az alapvető termelési eszközök tulajdonához való viszonyától, valamint az alapvető dolgozó osztályok és rétegek történelmileg kialakult struktúrájától és az ezen alapuló szervezettségétől és tudatosságától függ. A néptömegek törtéi nelmi szerepétől az anyagi és szellemi javakat alkotó munka elválaszthatatlan. A munka azonban a munka- megosztás adott rendszerében megvalósuló tevékenység, amely mindig és mindenütt vezetést, irányítást és szervezést tételez föl. Éppen a munka szervezetének történelmileg kialakult rendszerében elfoglalt hely, szerep, határozza meg, hogy a nép töm egek milyen objektív és szubjektív feltételek között alakítják történelmüket. Az uralkodó osztály irányítása a proletáriátus diktatúráját megelőző korszakokban antagonisztikus jelleggel bír, és rendszerint a kizsákmányoló kisebbség érdekében valósul meg. Következésképpen ez az irányítás elidegenült és elnyomó jelleggel bír, a néptömegek éppen ezzel az irányítással, vezetéssel szemben érzik az adott társadalmi viszonyoktól való kiszolgáltatottságukat, elidegenültségüket. Ennek az elidegenültségnek és az ellene irányuló osztályharcnak fejlődéstörténete van, amelynek alapvető tendenciája a néptömegeken belül az érdekek tudatosítása, a dolgozó osztályok szervezettsége, fegyelmezettsége fejlesztése. Ebben az értelemben, mint Lenin megállapította, az ösztönösség, a társadalmi tudatosság feltételét, kezdetét jelenti. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy nem minden kizsákmányolt dolgozó osztály képes az alapvető, az átfogó, tehát az egyetemesebb és távolabbi érdekeit is kifejező ideológia, politika és ezeket megvalósító szervezetek és intézmények harmonikusan összefüggő rendszerének létrehozására, amely alapvető feltételt jelent a dolgozó osztályok hatékony osztályharca és társadalmi forradalma megvalósítása számára. Ebből a szempontból különös helyet foglal el a proletariátus, amely létfeltételeiből következően forradalmi osztály és osztályharcát következetesen valósítja meg. A proletariátus osztályharcának lényegbevágó tartalmához tartozik szervezettségének és tudatosságának rendszeres fejlődése az érdekeit következetesen kifejező elmélet megalkotása és az azt megvalósító politikai párt megteremtése és erősítése. A munkásosztály harcát vezető párt elméletében, szervezeti rendszerében és politikájában az osztályérdekek érvényesítése tudományos megalapozottságú. Ezért e párt tevékenységének hatékonysága a társadalmi valóság fejlődéstörvényeinek hű megismerésétől e törvények hozzáértő gyakorlati alkalmazásától függ. A polgári ideológia számára a párt és a tudomány, a politika és a tudomány rendszerint egymást kizáró ellentéteket jelent. Ezzel az állásponttal egyébként rokonságban van az évezredek során kialakult és megszilárdult társadalmi előítélet is, amely a politikát azonosítja a szándékos félrevezetéssel, a politikai szélhámosságai. Mint látható, a polgári ideológia és az ezzel rokonságban lévő dogmatizmus, revizionizmus, társadalmi előítélet egyaránt a tudomány 54
