Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - KÖNYVESPOLC
hangsúlyt nyernek. Mert a művész minden pillanatban, a hangulatoknak, a végiggondolásoknak egy-egy újabb árnyalatával másképp látja és láttatja azt, ami benne végbement. Mert ne feledjük: minden hősében önmagát, önmaga élményét, önmaga belső látását, azt a bizonyos fényt kergeti Bergman, amely kialvóban van. Társadalmában idegenséget érez, magányt. Mintha a cselekvések irányát nem találná. A drámaírónak is kitűnő Bergman kötete néhol többet mond, mint filmdrámái. (/. a.) Széchenyi István: Napló Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte, mások Magyar- ország Washingtonjának. „Ű a legtermékenyebb géniusz Magyarországon” — mondták. „Minden jó volna Magyarországon, csak Széchenyi pestise ne terjedne” — ismételgették udvari körökben. „Hogy a hunok legvalódibb fajtájából szármázhatom, arra az is elég bizonyíték, hogy a legszebb Alpok között, Svájcban vagy Itália legbujább völgyeiben és tájain sem vagyok képes oly forrón, lelkesen és rajongón érezni és élni, mint hazám pusztáin és síkságain” — írta magáról (1814). És a népről? „Hol úgy érzem, vonzódom e nyers néphez, hogy tanítsam, felemeljem, emberré neveljem, hol látni sem bírom, s elrtaszítom magamtól. Tudatlanságuk elérzókenyít; szívesen segítenék rajtuk életemmel és véremmel, sorsukat megosztanám és elviselném! De gyakorta el borzaszt és felháborít igazságtalan valóságuk, gőgjük és elbizakodottságuk!” (1820) Művei, a Hitel, Világ, Sádium, az évtized legolvasottabb könyvei. „A Világból felolvastatnak maguknak a parasztok.” A Hitelt honunk szebb lelkű asszonyainak ajánlotta. Az alkotmányos monarchia híve: „Tisztelet, engedelmesség, hűség a császár iránt. Szeretőt az alkotmány iránt. A törvények tántoríthatatlan megtartása” (1823), de ellene van a forradalmi megoldásoknak. 1848 márciusától megriad, szeptemberben elhagyja az országot. Alakja már régtől nem szoborként áll az utókor előtt, hanem mint a tettvágy, a nyugtalanító alkotás megszállottja. Időnként lemond népe és hazája boldogulásáról, Herder jóslatát idézi, máskor rendületlenül bízik a boldog jövőben. Életét végigkísérte a fénynek, árnyéknak ez a torz játéka és a két férfi, Kossuth és Metternich, egy világuralmi terv rögeszméje, a nemzeti lét, a szabad magyar haza és a monarchia szolgálata. Tele van kishitűséggel és reménytelenséggel, pedig mindent ő csinált a század első felében; a Lánchidat, a gőzhajózást, az alagutat, a vasutat, a Magyar Tudós Társaságot, a Duna—Tisza-szabályozást, a magyar színházat, a lóversenyeket. A Napló eszméinek szótára, de keresztmetszete egy gondo- latrendszemek is, amelyben a tanulmányok, utazások jelentették a gazdagodást. Amit nyugati utazásai során tapasztal, látva a fejlettebb társadalmi rendszereket, azt itthon akarja megvalósítani. Kötelességekről, feladatokról, sürgető tennivalókról ír. így: „A jó polgár és földesúr sok kötelességéhez tartozik, hogy az ínségesek és szegények mellett a művészeteket is támogassa. Az a nép, mely boldog tudatlanságból egy lépéssel kimerészkedett, korábbi elégedettségét és nyugalmát elveszti és mindaddig nem nyerheti visz- sza, míg bizonyos fényre, felvilágosultságra nem jut.” (1819) Magyarország és Ausztria viszonyáról: „Túlontúl nagyok az ellentétek Bécs és az ellenzék között... Szamár és farkas. Húst kínálok a szamárnak, visszautasítja. Salátát adok a farkas megharap. Kelthet-e Magyarországon lelkesedést az, ami Bécsben tetszik és megfordítva?” (1847) A hazaszeretetről: „Mindenre elkészülni, a jogért és igazságért mindent merni és feláldozná, mit se félni, sőt egy méltatlan halállal is higgadtan szembenézni. Nemes dolog a szabadságért és a haza üdvéért vért áldozni.” (1823) „Bletre-halál- ra szövetkeznünk kell Oroszországgal.” (1830) A nevelésről és a tanulásról: „Az én ifjiaiminak úgy kell neveltetniük, hogy gyermekkoruktól fogva hozzászokjanak minden szenvedélyüket hazájuk dicsőségének és boldogságának alárendelni. De hogyan lehetséges ez egy olyan országban, ahol nem kell szatírára és szarkazmusra való hajlammal születni ahhoz, hogy nagyrészét annak, amit a kormány mível és kieszel nevetségesnek és furcsának találjuk?” (1819) Az első feljegyzés 1814-ből való: „Sógornőm, Carolina Eduárd Woynát és cipészét teljesen egyformán kezeli”. Ekkor 23 éves. Az utolsó, 1860, az elfáradt, zaklatott életű, tétova öregember számadása: „El vagyok veszve... Nem tudom megmenteni magam”. Ekkor 68 éves. A Napló első része tele van filozófiai, meditáló feljegyzéssel, a másik a tervek, vállalkozások lajstroma, széles társadalmi körkép, amelyben uralkodók, főhercegek, főnemesek, kereskedők, vállalkozók, írók mozognak. Néha csak egy név jelzi a pillanatot, máskor néhány jelző: „Wesselényi tisztára őrült, a gőg ördögének megszállottja, komédiás, gazember”. „Walewsba grófnő izgága lengyel nő.” „Crescen- ce viruló, mint a rózsa.” „Pyrker becsapott. Sz... házi.” „Avalos hercegnő csinos, takaros majom.” Mindez társadalmi képlete is a múlt század első felének, egy megkövült rendszernek, a Habsburg örökkévalóságnak. Olykor csak eg> feljegyzést tesz egy évben (1816), máskor, amikor az események felgyorsulnak (1825, 1832, 1848), gazdagon áradnak gondolatai, zsúfoltak napjai, szinte hallatszanak monológaji, hogy aztán az utolsó években elapadjon ez a széles sodrású folyam. Olykor csak szavakat, félmondatokát ír, máskor barokkosán túlterhelt mondatokat, aprólékos útleírásokat, impressziókat. (Mindez összefügg olvasmányaival és tanulmányaival. Soha nem járt iskolába, tanulmányait otthon folytatta, s csak vizsgázni ment a pesti, soproni, szombathely4 gimnáziumba. Eredetiben olvasta Tassót, Voltaire-t, Mon- taigne-t, Byront, Viotor Hugót, Rousseau-t, Goethét, Schillert, Walter Scottot. A magyarok között Berzsenyi, Fáy, Kisfaludy Sándor, Jósika voltak kedvelt írói és költői.) Zaklató, nyugtalanító jegyzetek ezek, amelyek mélyebben megismertetnek a korral, mint a legjobb történelemkönyvek Évről évre önkínzó kegyetlenséggel néz szembe hibáival, kételyeivel, barátainak elvtelenségeivel. De önigazolás is, még akkor is, ha nem szánta az utókornak. Elegendőnek tartotta, ha titkára, aki a füzetek minden sorát ismerte, olvasta vívódásait, életének ezt a hályogos tükrét. A Naplót életrajzi vázlat, névmutató egészíti ki. Mindez megkönnyíti egy bonyolult lélek és ellentmondásos kor megismerését, a történelmi folyamat és a napló jegyzetek azonosítását. Sőtér István bevezetéséből egy új Széchenyi-kép bontakozik ki, Oltványi Ambrus az utószóban a Napló könyvtörténeti helyét határozta meg. Történelmi könyvkiadásunk ritka szép vállalkozása. (Gondolat, 1978.) Ebergényi Tibor Balogh Béni: Vidróczki a nevem Ugyan melyik valamire való kisiskolás ne tudná kapásból elfújni a Vidróczki nyájáról szóló népdalt? Pedig erről a betyárról sokkal kevesebbet tudnak, mint nevesebb sorstársairól, a vele majdnem egyidőban élt Rózsa Sándorról, avagy Angyal Bandiról. Bár, ha nem is sokain, azért még vannak olyanok, akik nagyapjuktól, első kézből hallhattak a Bükkiben termett legény cselekedeteiről. E meísék és népdalok történeteit gyűjtötte egybe Balogh Béni Vidróczki a nevem című ifjúsági regényében, amely a Móra Könyvkiadó népszerű Delfin-sorozatának legújabb darabjaként jelent meg. Bizonyosra vehető, hogy örömmel forgatják majd a kötetet a gyerekek. A kaland- és romantikaéhes hat-, tizennégy évesek izgalmas sorsot ismerhetnek a meg a Vidróczkiéban, fordulatokkal, veszélyekkel teli voltot, amelyből azonban nem hiányzott a móka, vidámság siem. A szerző, minden didakitizmustól mentesen, hősének elsősorban azokat a jellemvonásait hangsúlyozza, melyek példaként szolgálhatnak a kis olvasóknak. A pandúrbosszantó, urak rémié, hatósági emberek rettegtetője bátran, elszántan kél a szegény nép védelmére. Ügyesen, furfangosam segít: véreit, a mátrai, bükki apró falvak lakóit. Kalandjain keresztül megismerhetjük a korabeli mindennapokat, gondoka népszokásokat is. Néhány fejezet után még a nem e tájra vallók is otthonosam érzik magukat Mónosbél, Szilvás, Szúcs, Bükkiszantimárton zegzugos utcáin. Emellett a gyerekek ké pet kaphatnak arról a történelmi korról is, amely a bélapát falvi Vidróczki Marci életét ilyennek alakította. Hiszen ne feledjük, a színhely az 1850-es évek Magyarországa, az az időszak, amikor már a szabadságharc elbukott, s jó időr.~ az a lehetőség is, hogy a társadalmi haladással párosult nemzeti önállóságot önerőből kivívhassa a magyarság, é katasztrófát túlélőik, a győztes ellenforradalom megtorló bősz. szúj át szenvedték, ennek lett áldozata a betyárrá vált fiú is. Bialogh Béni füzéríszerűen egymás melllé illesztett elbeszé lésekben mutatja be hősét, végigkísérve életét kis'gyerel korától hirtelen haláláig. Sikerül ezzel megtartani a forrású szolgáló népmesék hangulatát, melyet az ehhez igazodó, íz nyelvezet is segít. Zs 64
