Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sipos Jenő: Az első magyar "doctor medicinae honoris causa"
nagyszabású mű első kötete 1898-ban, a második kötet 1906-ban jelent meg. Kristálytiszta logikával felépített mű, amelyet fémjelez a több évtizedes oktatói tapasztalata. Rendkívüli érzéke volt a rendszerezéshez: — analógiákra felépítve könnyítette meg tárgyalásának ismertetését és állandó fejlődését. Korszerűségét bizonyítja, hogy e mű felépítésében már alkalmazkodott Mendelejev periódusos rendszeréhez is. Ez volt az első nagyszabású magyar kémiai könyv, amely a magyar kémiai szaknyelvet is megteremtette. A csaknem fél évszázad alatt, amíg a magyar kémiai tudományos élet élén állott, a kémia forradalmi változáson ment át és ő állandóan együtt fejlődött a tudomány előrehaladásával. Az elméleti összefüggések mellett sohasem vesztette el érzékét azok alkalmazásának jelentősége iránt. Erről tanúskodik utolsó nagyobb szabású megnyilvánulása is az „Elméleti chemia újabb haladásairól” szóló könyve, mely a Markusovszky-féle „Egyetemi jubiláris előadások” című sorozat első köteteként 1903-ban jelent meg. Az orvoskar kezdeményezésére 1896-ban létesült a „Markusovszky-féle egyetemi jubiláris alap” azzal a céllal, hagy az orvos és a vele kapcsolatos természettudományok valamely jeles képviselőjét előadás tartására kérjék fel. Erre először 1903-ban került sor, s előadónak az orvoskar Than Károlyt választotta, Hőgyes ezt így indokolja: „ ... aki, mint ismeretes, egyik legelső az úttörők közül, akik egyetemünkön szakuk tanítását a mai kor színvonala értelmében bevezették és meghonosították.. .” Than, a Markusovszky-sorozat kapcsán tartott 17., kísérletekkel és bemutatásokkal egybekötött előadását adja közre. Az elméleti kémia 1880—1900 közti haladását ismertette művében, amely egyedülálló volt szak- irodalmunkban, tömörségével és kristálytiszta logikájával. Rajzokkal és leírásokkal részletesen ismertette az előadáson bemutatott kísérleti eszközöket és kísérleteket, melyek nagyobbrészt saját konstrukciójúak voltak. Külön címszó alatt tárgyalta ,,A rnolgáz törvény jelentősége a biológiában” témakört, külön címszó alatt szólt az ozmózisos nyomásról, kiemelve Korányi Sándornak, a vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésével kapcsolatos megállapítását, valamint ezek diagnosztikai értékét. Than Károly már fiatal professzor korában foglalkozott az ásványvizek analízisével, s többek között a pa- rádi víz vegyelemzése is az ő nevéhez fűződik. Erre vonatkozó érdekes kémiatörténeti részlet egyik munkájából: „A magyar természetvizsgáló és orvosok vándorgyűlésén Marosvásárhelyt már 1864-ben — mielőtt tehát az elektrolitos disszociációról sejtelmünk lett volna — javaslatba hoztam egy új eljárást az ásványvizek analy- sisének összeállítására. A hypotetikus sók helyett tüntessük elő a fémeknek és savmaradékoknak összes mennyiségeit és azok egyenértékeinek relatív számát. Ezek az alkatrészek azok, amelyeket ma kationoknak és anionoknak nevezünk.” Az elektrolitos disszociáció elmélete 1887-ből származik. Ostwald, könyvében elismerte e téren Than prioritását. Az elismerés tehát nem maradt el, bár az elektrolitos disszociáció elméletének „babérkoszorúja” más fejére került. Than kísérleti munkáinak, tudományos eredményeinek közzététele lehetővé tette több külföldi kapcsolat kialakulását. Ilyen jellegű kapcsolat alakult ki 1864— 65-ben Deville francia kémikussal. A tudományos kapcsolat tárgyát maga Than foglalta össze 20 évvel később, amikor emlékbeszédet tartott az elhunyt Deville tiszteletére. Than professzor 1864. február 22-én az Akadémián értekezést tartott: „A szalmiák gőze, valamint az úgynevezett anomál gőzök általában nem homogének, hanem bomlási termékeik elegyéből állnak” címmel. Ezen kísérletek eredményei nem voltak összeegyeztethetők azon következtetésekkel, amelyeket Deville hasonló kísérleteiből levont. Deville kifejtette, hogy kísérletei alapján a kérdések értelmezésére megalkotta saját elméletét, és nem fogadta el Than következtetéseit. Az elvi vitában végülis Thant igazolta az igazság: „A kérdés azóta a tudományos közvélemény részéről és későbbi hasonló eredményű kísérletek alapján azon értelemben dőlt el, mint az én kísérleteim alapján véltem megoldottnak.” A tudományos élet külföldi, nemzetközi nagy eseményeire a magyar tudósokat is gyakran meghívták. Than, mint professzor, vagy mint akadémikus többször hivatalosan képviselte hazánkat. Tudományos munkásságának eredményeire 1867-ben figyelték fel a külföldi tudások, amikor Liebig „Anna- leseben” közzétette a karbonilszulfid felfedezését. E publikációja révén neve a nyugati világ tudósai előtt is ismertté vált, s felfedezését a Bécsi Akadémia az akkor elmúlt 4 év legnagyobb jelentőségű eredményének minősítette. OKTATÁSI, NEVELŐI HITVALLÁSA Than egyetemi oktatói, tudományos, közművelődésügyi és közegészségügyi munkája mellett külön kiemelkedő érdeme, hogy a tudományok fejlődése következtében kialakuló újabb szakterületre megfelelő személyeket nevelt, akik a szakterületük jelentős, sok esetben kiváló művelőivé váltak. Például: fizikai-kémiai: Buchbödh Gusztáv, gyógyszerészi kémia: Winkler Lajos, alkalmazott gyógyszerészet: Matolcsy Miklós. Than Károly őszinte humanitástól áthatott egyéniségét és oktatói lelkiismeretességét saját szavaival jellemezhetjük igazán. Az őt — negyven éves professzorsá- gának jubileuma alkalmából — ünneplő gyógyszerészeknek mondott köszöntő szavaiból idézünk: „A jóakaró tanító és hálás tanítványok között való viszony az értelmi szférában hasonlít az atya és gyermekei között fennálló szerencsés családi kötelékhez. Közöttünk csakugyan ilyen családi viszony fejlődött ki. Ez hosszú egyetemi tanításom ideje alatt nemcsak fennmaradt, hanem idővel beusőségében is fokozódott. Ha e megható kötelék eredetének lélektani okait kutatom, úgy azt főképpen két mozzanatra tudom visszavezetni : — az egyik, hogy pályámat 53 évvel ezelőtt, magam is, mint gyógyszerész, a gyakorlat terén kezdtem el. — A másik körülmény az, hogy tanári működésem kezdetén az egyetemen csaknem kizárólag a gyógysze- résznövendékek voltak azok, akik a dhemiát nemcsak előadásokon hallgatták, hanem annak tanulmányaival kötelezőleg a laboratóriumi gyakorlatokon is foglalkoztak. ..” „ ... Részemről hazafiúi kötelességemnek tartottam, hogy az önök tanulmányait a kezdetben kissé nehéz 57
