Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Karácsondi Imre verse
linómetszetű ex libriseik jók és sajátos nemzeti légkört árasztanak. Az Európa-szerte ismert művészek közé jószerével csak Pekka Törmä tartozik; Luganóban Roine Viljo, Matti Nopsanen és Helmirita Honkanen szerepelt. Délkelet-Európa államai közül jelentősebb ex librisművészet csak Jugoszláviában és Romániában található. A Jugoszláviában élő népek közül a szlovének és a magyarok könyvjcgyművészete érdemel említést. A szlovén ex libris nagyon tisztes múltra tekinthet vissza és a két háború között jelentőségűikben a határokon túl is kisugárzó művészeket adott (Miha Males, Bozidar Jakac stb.). Alig több, mint másfél évtizede az ex libris-művészet újjászületését éli, fiatal művészek tucatjai próbálgatják a szárnyaikat. Luganóban Nadja és Stefan Kres- nik szerepeltek, de ott volt a vajdasági, magyar nemzetiségi Andruskó Károly is, aki mellesleg ma a világ legtermékenyebb ex libris-művésze. Fekete-fehér és színes, vagy kézzel színezett fa- és linómetszetei gazdag tematikát ölelnek fel, de éppen ropant termékenysége következményeképpen, gyakran kerül ki nem teljesen kiérlelt lap is a keze alól. Romániában az ex libris változatos pályafutást mutat; Erdélyben azonban régi múltra tekinthet vissza. A két világháború között is elsősorban magyarok művelték (Gy. Szabó Béla, Paulovics László, Radványi-Román Károly, Mottl-Román Pál, valamint az erdélyi grafika great old man-je: Kós Károly), ma azonban már egyre több román művész is örömét leli benne. Luganóban Románia 14 művésszel képviseltette magát, közülük kilenc volt magyar nemzetiségű, és ha a kiváló Feszt László és Deák Ferenc távol is maradt, Karancsi Sándor (aki egész Európát meghódította), valamint a jó képességű amatőrök (Imets László, Kása Bálint, Vecserka Zsolt) korszerű, s ugyanakkor sajátos erdélyi levegőt árasztó könyvjegyművészetet művelnek és méltón reprezentálják a romániai ex libris-művészetet. Román részről Dafiel Duinea és Octavian Vanatoru álltak a hozzáértők elé (az előbbi a FISAE-évkönyvben is helyet kapott); Duinea elsősorban sokoldalúságával lep meg, s technikáját (fametszet, rézkarc) mindig a témához szabja. Elena Dobriceanu Cocorescu, Epaminonda Totiu, Magda Paun, Gheorghe Vlaicu alkotásai nem szerepeltek, pedig csak öregbíthették volna a román könyvjegymű- vészet hírét. KARÁCSONDI IMRE VERSE Halálunk szürke és fagyos látod-e ez a mi napunk minden nap új a hajnalunk este ha hazaballagunk nem öleljük meg asszonyunk nem öleljük meg asszonyunk mozdonyunk füstje tovaszáll szemünk világa körbejár valami szépre rátalál Anglia ex libris-művészetének fejlődése és visszafejlődése rejtélyszámba megy. Az angol ex libris-művészetet évszázadokig a címeres lap uralta (még ma is nagy a divatja) s a szabad kompozíciójú lap ritka volt. A Ruskin—Morris-féle praeraffaelita mozgalom hatására azonban olyan modern angol ex libris-művészet született, amely a századfordulón nemcsak az angol könyvjegyet emelte magas művészi színvonalra, de példaképül szolgált egész Európának. A századforduló Angliája olyan ex libris-művészeket adott a világnak, mint Walter Crane, Gordon Craig, Aubrey Beardsley stb., akiket világszerte tanítványok és utánzók serege követett. Szecesszió volt ez a javából, de gyémántcsillogású, egyénenként változó szecesszió, amelyben egzotikum, erotika és artisztikum keveredtek, amelybe a vonagló vonalak ka- valkádja (Crane) éppen úgy belefért, mint az árnyék és perspektíva nélküli, kizárólag foltokból építkező kompozíció (Beardsley). Hatásuk (elsősorban Rozsnyay Kálmánon keresztül) elért Magyarország ex libris-művészetébe is. Az első világháború kitörésével azonban az a nagy lendület, amely az angol kisgrafika-művészetet jellemezte, megtört, s a műfaj a századfordulón kivívott népszerűségét nem tudta visszaszerezni ma sem. Pedig egy-ikét reprezentáns művészük ebben az időben is akadt. A negyvenes években Angliában letelepedett Ráday György könyvjegyművészete pl. éppen Angliában újult meg hatalmas erővel. De nem volt angol ex librisfolyóirat, megszűnt a gyűjtőélet nyüzsgése, s a kevés számú érdeklődő angol heraldikai társaságon, vagy a Private Library Assotiation-en keresztül próbált szervezkedni. Bár angol ex libris-művészekkel nemzetközi megmozdulásokon még ma is ritkán találkozhatunk, az utóbbi években a műfaj iránti érdeklődés, ha lassan is, de fokozódik, és joggal hihetjük, hogy az angol ex libris előbb-utóbb kikapaszkodik a hullámvölgyből. Erre mutat a FISAE-évkönyvben ismertetett kilenc angol ex libris-művész (Joan Hassal, Reynolds Stone, David Kin- dersley, Leo Wyatt, David W. Wicko, R. S. Smith, John Lawrence, Zelma Blakeley és Will Carter) munkássága is. Heraldikus és írásos ex libris, valóság és fantasztikum, emblémaszerűen zárt és meghökkentően nyüt kompozíció egyformán megtalálható szolid, kissé régies hangszerelé- sű, de nagy műgonddal kivitelezett művészetükben. A felsorolt nevek mellett sok más, jó képességű művész is akad és ex libris-művészetüktől a jövőben csak kellemes meglepetéseket várhatunk. Galambos Ferenc de itt az idő kelni már de itt az idő kelni már síneken kattog a jövő gyerek ruhája új cipő szívünk helyén mozdony-erő megtenni még mi tehető megtenni még mi tehető halálunk szürke és fagyos kiszállunk hát és vége most éltünk ha volt hát elfogyott halálunk szürke és fagyos halálunk szürke és fagyos 8
