Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: Napjaink európai ex libris-művészete
olasz jellege s Olaszország közelsége indokolta. Mindent összevetve, az összkép: a kiállítások, a kongresszusra kiadott könyvek, mappák, kiegészítve az örvendetesen egyre szaporodó ex libris-szakirodalom újabb termékeivel, az ex libris-folyóiratok friss információival és a nemzetközi csereforgalomban levő kisgrafikatömeg lapjaival alkalmas arra, hogy rajtuk keresztül Európa mai ex libris-művészetét körvonalazzuk. Egy kiállítással kapcsolatban nemcsak az jelentős, hogy kik szerepeltek rajta, hanem az is, hogy kik maradtak távol. Nélkülük nem, hanem csak velük lehet megközelítőleg hiteles képet adni. • Engedtessék meg nekünk, hogy a mai európai ex libris-művészet bemutatását a magyarokkal kezdjük. Nemcsak azért, mert a kongresszus pályázatain szereplő magyar művészek számát (19) csak a lengyelek múlták felül (21), és a csehszlovákok (18), valamint a szovjetek (17) közelítették meg, hanem azért is, mert ezen a kongresz- szuson a magyar ex libris művészet Perei Zoltán pályázati harmadik díja (Citta di Lugano) révén komoly elismerést és erkölcsi sikert aratott. És ha figyelembe vesz- szük azt, hogy a tizennégy romániai pályázó közül kilenc, a négy jugoszláviai kiállító művész közül pedig egy magyar nemzetiségű volt, mennyiségileg nem lehet panaszunk. De hogyan állunk a minőséggel? E téren a helyzet már korántsem olyan rózsás. Diskay Lenkét, Perei Zoltánt, Stettner Bélát, Sterbenz Károlyt, Ferey Antalt, Várkonyi Károlyt, Vén Zoltánt, Kőhegyi Gyulát, Józsa Jánost az ex libris-művészet élvonalában szokták emlegetni, s bár a mögöttük felsorakozó gárdában is nem egy tehetség akad, elégedettségre nincs okunk. Az a lendület, amely a magyar grafikát — benne a kisgrafikát is — az ötvenes évek közepétől a hetvenes évek elejéig jellemezte, megtörött és azóta nemcsak a nagy egyéniségek hiányoznak, de a fiatal művészek ex libris iránti érdeklődése is semmivé olvadt. Drahos István, Menyhárt József, Varga Nándor Lajos halála a magyar ex libris-művészet nemzetközileg is ismert és elismert oszlopaitól fosztotta meg kisgrafikánkat, megmaradt vezető ex libris-művészeink munkásságában pedig az önkifejezésért vívott harc helyét a rutin s a manír foglalta el. Biztatásul a jövőre Perei Zoltánnak és Vén Zoltánnak az ex libris iránti fokozottabb érdeklődése és kiváló teljesítményei, valamint az amatőr művészek egyikének- másikánák erőteljes fejlődése szolgának. Sterbenz Károly művészetének érett ízeit, Józsa János művészi letisztulását örömmel kell üdvözölnünk. Hiányzott Luganóból Bordás Ferenc is, aki újabban sajnálatosan egyre kevesebbszer tesz kirándulást a kis- grafika berkeibe, pedig a műfaj hazai erőssége lehetne. Ex libris-művészeink közül fenntartás nélkül csak Perei Zoltán és Vén Zoltán alkotásait dicsérhetjük. Perei Zoltán lapdúcmetszeteiben a fa fafcturális adottságait kompozíciójának szerves részévé avatja s a düreri, vonalas hagyományokat követő, az egyszerűség művészi erejét meggyőzően kihangsúlyozó, sajátosan fanyar hangvételű, neo primitív alkotásaival különös művészi világot teremt, amelyben Giotto művészi hite éppen úgy benne van, mint a modern művészetnek az embertől el nem idegenedéit rafinériája. Vén Zoltán ex libriseit a hetyke magabiztosság, a hajlékony vonalkultúra, a friss látás és a forma teremtés biztossága jellemzi. Szellemessége sajátos filozofikus alapállásra, ötletességre, fölényes életismeretre vall. Humorban pácolt keserű bölcsességpirulái üdítenek és gyógyítanak, frissítenek és megnyugtatnak egyszerre. A magyar ex libris-egyesület a kongresszus résztvevőinek Varga Nándor Lajos-mappát adott ajándékba és ugyanakkor a kongresszusra megjelent s a világ ex libris-művészeit folyamatosan bemutató FISAE-évkönyvek negyedik kötetében Gácsi Mihályt ismertette meg a nemzetközi közvéleménnyel. A Varga Nándor Lajos-mappa inkább hazai, mint nemzetközi viszonylatban jelentős. Varga Nándor Lajosnak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar ex libris-művészet terén, elsősorban, mint pedagógusnak, hiszen professzorsága alatt grafikusnemzedékeknek hívta fel a figyelmét az ex libris intim szépségeire; a mappában szereplő, 1962—-1977 közötti, tehát késői időszakában született ex librisek megközelítőleg sem tudják érzékeltetni annak a grafikusnak a nagyságát, aki Varga Nándor Lajos volt. Ami Gácsi Mihályt illeti, ironikus hangvételével, szarkasztikus történelem- megközelítésével páratlanul áll a magyar ex libris történetében, de ugyanakkor arra jelentősebb hatást nem gyakorol. Részben azért, mert keveset alkot (a FISAE- kötetben szereplő lapok tíz éve már igen sok helyen szerepeltek) részben pedig azért, mert történelemszemléletét senki sem tartotta követésre méltónak. Ami pedig külföldi bemutatkozását illeti, munkái sokkal jobban kötődnek a magyar múlthoz annál, semhogy a külföldi néző azok célzásait megérthesse, s iróniáját élvezhesse. Könyves Kálmánt külföldön nem ismerik, s pláne nem tudják, hogy ki volt az a bizonyos Bogár, s mi köze volt az akasztófához. Tegyük hozzá: Az utóbbit ma már itthon is kevesen. 3
