Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Heves megyei szólások és közmondások világa

nyékben nagy kárt tett. Én Egerben a Vármúzeumban az anyagot tisztába tettem, a még javítható példányokat megragasztottam, azonban így is a kb. 4000 lepkéből úgy 240 db tönkrement, a kb. 10 000 bogárból szintén közel 200 db . .. Az egész gyűjtemény látszata feltétlenül egy kéz, a neves gyűjtő beszerzéseként volt észlelhető. Sok köztük úgy a lepkéknél, mint a bogaraknál a hazánkban (Kárpátmedence) előforduló faj, s olyanok is amiket vagy vásárlás, csere, vagy esetleges európai utazások folytán szerzett meg. Ha a két gyűjtemény nem is lelőhelycédu- lázott, azért komoly értéket képvisel. 1965. november 18. óta Egerből az Eger alá tartozó gyöngyösi Mátra Múzeumba kerülésével ott méltó megbecsülést és gondviselést élvez.17

Szeretném itt még megemlíteni, hogy Kempelen Rudolf gyermekei közül legidősebb fia, Kempelen Béla, aki a jogi pályán helyezkedett el, önzetlenül munkálkodott a köz javára is. Az 1874-ben alákult Egri Tűzoltó Egyesület — önkéntes, ma úgy mondanánk: társadalmi tűzoltóság, — tevékeny tagja. 1878-ban már parancsnoka, s mint ilyen irányítja az 1878-as egri árvíz mentési munkáit.18

Szakértelmére, vezetési készségeire felfigyelve Budapest főváros tanácsa 1882-ben a fővárosi hivatásos tűzoltóság főparancsnokává választja meg. Szolgálatteljesítés közben, fiatalon — alig 44 évesen —, 1885. június 5-én éri a halálos baleset egy budai tűz oltási munkáinak irányítás ákor.

Kempelen Farkas tudományszerető és humánus szellemének méltó örökösei voltak a heves megyei Kempele- nek. Megérdemlik, hogy az utókor megemlékezzen róluk.

Pozder Miklós

KEMPELEN RUDOLF IRODALMI MUNKÁSSÁGA

1. Heves és Külső Szolnok t. e. vármegyék állattani leírása — A (6) alatt idézett műben, 175—226. o.

2. Über den japanischen Seidenspinner (Saturnia Yamamai). — Verhandlungen des Vereins für Naturkunde, Pozsony, 1874. 219—221. o.

3. Jellemző adatok Eger környékének lepkefaunájához. — Rovartani Lapok, 1883. I. 47—49. o.

4. Über einem Schmetterlings-Zwitter (Pararge Eudora). — Pozsonyi Természettudományi Egyesület Közleményei, Pozsony, 1881— 83. V. 79. o.

5. Pozsony környékének lepkéiről. — Rovartani Lapok, 1884. I. 94— 99. o.

6 Teljes címe: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vár- 1884. I. 126. o.

7. Beobachtungen über eine abweichende Entwicklung des Bombyx Quercus. — Wiener Entomologische Zeitung, 1889. VIII. 145. o.

8. Észleletek a rovarok életéből. Felolvasás. — EGER, 1892. március 15, 22, 29 és április 5.

JEGYZETEK

1 Kempelen Rudolf adatai az illetékes anyakönyvekből. Szülei: Kempelen Károly és Wimberg Mária. Felesége: Brudermann Auguszta, esküdtek: Pozsony, 1840. augusztus 30.

2 Necrolog. — EGER, 1882. december 20.

3 Ma már modern, emeletes ház van a helyén.

4 Bp. 1898. — 103, 115, 183—184. O.

5 Pozder Miklós: 1855. Farkasvadászat Domoszlón. — Heves megyei Vadász, 1972. 4. szám.

6 Teljes címe: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egerben 1866-dik évben tartott XIII. nagygyűlések alkalmából többek közreműködésével megírva. Szerkesztő Montedégói Albert Ferenc. — Eger. 1868.

7 A 6 alatt idézett mű VIII. o. — Az állattani leírás a 175—226. o.

8 A 6 alatt idézett mű, 193. o.

9 Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. — Bp. 1934. II. kötet 25—26. o.

10 Kempelen Lajos, Rudolf bátyja — féltestvére — 1803—1878. Szülei: Kempelen Károly és Seelenwanger Antónia.

11 Herman Ottó: Magyarország Pók-faunája. — Bp. 1879. I. kötet 28. o.

12 A Cisterci Rend egri Kath. Főgymnasiumának Tudósítványa az 1866/67-ki tanévre. — Eger, 1867. 18. és 21. o.

13 A Cisterci Rend egri Kath. Főgymnasiumának Értesítője az 1895— 96. iskolai évről. — Eger, 1896. 99. o.

14 EGER, 1892. március 15, 22, 29, és április 5-i számai.

15 Prof. Dr. Adalbert Seitz: Die Gross-Schmetterlinge der Erde. — Stuttgart, 1909. I. 218. o.

16 Reskovits Miklós: Megemlékezés Kempelen Radóról, Eger egykori nagy entomológusáról. — Rovartani Közlemények. 1946. I. kötet, 2. füzet, 33—35. o.

17 Jablonkay József 1977. március 18-án kelt levele.

18 Az egri önkéntes Tűzoltó- és Mentő-Egyesület 25 éves története. 1874 — 99. — 41—42, 56. o.

A Heves megyei szólások és közmondások világa

I. 1. Heves megye népének nyelvhasználatához kötött szólások és közmondások világa sok szempontból megérdemli figyelmünket. Ez a szóláskincs változatos, sokszínű, mind nyelvi formájában, mind tartalmában, mind használati értékében. Egy részük jól illeszkedik bele a hasonló nyelvi szerkezetű és rokon értelmű magyar szólások sorába, másrészük azonban egyedi, sajátosan hevesi, nyelvi szerkezetében és használati értékében meg különösen az. Ebből a szempontból elsősorban értékesek azok a szólásmódok és szóláshasonlatok, amelyekben olyan tájnyelvi formák jutnák nyelvi szerephez, amelyeknek ismerete nélkül e szólások és közmondások értelmezése lehetetlen. Ezeket sem a tudományos igényű fonetikus formában közöljük, csak akkor, ha a kiejtés szerinti írásmódnak külön szerepe van, pl. egy-egy falu tájnyelvi kiejtését utánzó falucsúfolókban. Abban az esetben is a táji kiejtést követjük a lejegyzésben, amikor egy-egy szólás és közmondás sajátos jelentése és használati értéke éppen a tájnyelvi alakban gyökerezik. Nyelvi szempontból legértékesebbek azok a Heves megyei szólások, amelyeknek nyelvi szövetében valódi hevesi tájszavak kapták a kulcsszó szerepét. A hevesi dialektusi sajátosságokat hordozó szókészlet lejegyzésében és értelmezésében utalunk azokra a helytörténeti, néprajzi ismeretekre és összefüggésekre is, amelyek a szólások keletkezéséhez is fontos adalékokat szolgáltatnák. Annál is inkább ezt kell tennünk, mert a szólások nyelvi szerkezete, jelentéstartalma szervesen illeszkedik bele abba a történeti, fejlődési összefüggésbe, amelyben a hevesi nép életének, munkájának és hiedelemvilágának legjellemzőbb sajátosságai kialakultak.

Ebben a közleményünkben a szólások nyelvi értékeit is előtérbe helyezzük. De a nyelvtudományi, közelebbről a tájnyelvi vizsgálódások szempontjából természetesen azoknak a szólásoknak és közmondásoknak nyelvi formálása érdiekei elsősorban bennünket, amelyekben olyan szavak kapnák kulcsszerepet, amelyeknek a hevesi nép elmúlt életének történetét tekintve információhordozó képessége igen magas, s általánosabb értelmű jelentésszerkezetük és helyi használati értékük is szorosan tapad a nyelvi formához és valóságháttérhez.

Legtöbbször sajátosan hevesi az a valóságháttér is, amelyben a jellegzetesen Heves megyei szólások és közmondások megszülettek, és szerephez jutottak. Nem véletlenül használtuk a múlt idejű igealákokat: ezek a szólások és közmondások a mai nemzedék nyelvhasználatában ritkán jelentkeznek. Az idősebbek is inkább csak ráismernek, ha felidézzük számukra a régi közlemé53