Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos származása és gyermekkora
szágot [= a széphalmi birtokot] cserébe kapá Rákóczitól más jószágért, ’s háromszor fogatott-el a’ Német katonaság által, ’s végre életét a’ pápistává létellel, nem tudom hány ezer forinttal váltotta-meg. A’ gyermek ép, mint minden más gyermekeim . . A születés után egy héttel Kazinczy Szentgyörgyi Józseffel is közli az örömhírt: „Ma lépek életem 62dik esztendejébe, ’s ezelőtt épen eggy héttel, az az Octób. 20- dikán, fiam születe, akit 22dikben a’ Felső-Regmeczi Prédikátor, (mert Prof. Vályi Nagy Ferencz, ki mind a’ három idősebb fiamat keresztelő, nem él) Lajos Péter Ferencz névre keresztelé-meg.” Két hónap múlva Döbrentei Gábornak a következőt írja a kisfiúról s édesanyjáról: ,,A’ szülés képzelhetetlen szerencsével történt, ’s Sophie a’ gyereket épen azzal az anyai gyengeséggel szoptatja, mellyel első gyermekét.” Kazinczynak a felvilágosodás szellemétől áthatott gyermeknevelési elvei a rousseau-i neveléssel mutatnak szoros kapcsolatot. Nem véletlen, hogy első fiúgyermekének — Rousseau „Emil vagy a nevelésről” című könyve nyomán — az Emil nevet adta. Kazinczy a rousseau-i alapokon sajátos — és a magyar patriarkális viszonyok között még szdkatlanul szabadelvűnek ható — nevelési elvéket és gyakorlatot alakított ki. Erről 1821. január 12-én a következőképpen nyilatkozik Cserey Miklósnak: „A nevelés felől nekem talán szokatlan ideáim vannak; de a’ szokatlan idea nem mindég rossz idea. — A’ gyermekeket bizonyos czélra kell nevelnünk; de úgy még is, hogy szerencséjek el ne dőljön, ha vagy történet vagy tulajdon választások [= a körülmények vagy saját választásuk] más útra vonnák mint a’ mellyre készítettük. Mindenre kell tehát tanítani a’ mire szükségek lesz vagy lehet, a’ mire hajlandóságot mutatnak, és a’ mire mód, bár magunk [anyagi] megerőltetésével, van; de úgy, hogy ne csak fejekre hanem szívékre [= ne csak fejükre, hanem szívükre] is legyen gond, ’s a’ fő szín neveltetések’ [= neveltetésük] szőnyegében (szövevényében) a’ józanság’ ’s a’ középszerűség’ szeretete legyen, ’s a’ bolondságnak minden nemeitől, nevezetesen a’ kevélységtől, oktatás és példa által megőriztessenek.” Kazinczy gyakran kitér leveleiben gyermekeinek fejlődésére. Testvérhúgának, Kazinczy Klárának írva megjegyzi a három és fél hónapos Lajosról, hogy orra és szeme a Kázmér faluból jött édesanyjáéhoz hasonló: „ ... Kázméri ábrázat; az az pisze orrú; azt és a’ kék szemet az anyjától kapta.” A kétéves Lajosról örömmel közli gr. Gyulay Karolinával: „Lajos képzelhetetlen elevenségű szép gyermek...” „Arcza egészen Sophie; elevensége egészen Emil. Adja Isten, hogy a’ Lajos név Török Lajossá tegye. Most anyja ’s fija Patakon vannak. Ma reggel mentek oda, ’s holnap itthon lesznek. Patak ide két óra.” „Nekem két gyermekem van, ’s egyik a’ másikhoz nem hasonlít, vagy keveset. Lajos mind szép növésében, mind nem szép arczá- ban egészen az anyja.” Lajos alig múlt hároméves, amikor játékosan már az ábécével ismerkedik. Bay Györgynek írja Kazinczy: ........Lajos 3 esztendővel és 2 holnappal most kap az Ábéczébe játékkal, minthogy azt Bálint már tudja.” Persze ez még csak alkalmi játék néhány betűvel. Két évvel később egy téli napon azt jegyzi fel róla az édesapja, hogy az érdekes bibliai történeteket hallgatja szívesen: „Öt esztendős Lajos fiam, a’ Sophie kedves Benjáminja, szüntelen alkalmatlankodik anyjának, hogy őt múlassa a’ Bibliai történetekkel.” Hatéves korában még nem ismeri a betűvetést, de az édesapja segítségével megír egy kis verses levelet a sátoraljaújhelyi hegyeken szüretelő édesanyjának. A kedves gyermeki szöveget előbb Kazinczy rója irónjával a papirosra, azután a „kis Laló” átírja tintával. A ma is meglevő levél így szól: „Édes Mamám, jőjön el már, A’ kis Laló csókokat vár, Ha nem jön-el éczakára, Szolgálni megyen Kassára. Talál ő ott ollyan anyát, Ki nem hagyja Lalát magát.” Az érdekes levelet édesapjának alája írt sorai hitelesítik: „Széphalom Octób. 30d. 1826. hat esztendős és tíznapos korában Kazinczy Lajos legelső levele az anyjához ki ekkor az újhelyi hegydken szüretele.” Kívül a következő címzés olvasható: „Az én Édes Mamámnak az Újhelyi szüreten.” Bizonyára személyes küldönc vitte el a levelet és hozta meg a választ. Kazinczyné válaszlevele ugyanazon a napon kelt, és fennmaradt ez is. Kazinczyné jobban tudott németül, mint magyarul, a helyesen írás pedig, különösen az ékezetek használata, nehezére esett ezen a nyelven. Egyébként akkoriban még nem is volt egységesen szabályozott magyar helyesírás. A nők még nemigen jártak iskolába, nagyon-nagyon kevesen írtak közülük magyar nyelvű levelet. Művelődéstörténeti becse is van tehát ennek a másfél százados alkalmi iratnak. Érdemes szó szerint és az eredeti helyesírással idéznünk Török Zsófia meghatóan kedves anyai sorait: „ÉDES LALÓM! Csokolak téged a szép versedér de nem jöhetek hozád, sok a dolgom — tsak ne meny szol galni Kassára — ki maradna jo es kedves Papadnál, szolgáld őttet mert ő teged szeret, ha jo édes borom lesz, el jövök adig szőlőt küldök Szerető Mamád Bálint és Phigie csokol éretem és a katsára és matskara vigyázonak az Újhelyi szőlőben, a’ Viókán Octób. 30d. 1826.” Mai helyesírással: „Csókollak téged a szép versedért, de nem jöhetek hozzád, sok a dolgom. Csak ne menj szolgálni Kassára! Ki maradna jó és kedves Papádnál? Szolgáld őtet, mert ő téged szeret. Ha jó édes borom lesz, eljövök. Addig szőlőt küldök.” Lajos mellett otthon Bálint és Pizsi [= Ifigénia] volt a két legfiatalabb gyermek. 1828 táján, amikor Kazinczy huzamosabban Pesten tartózkodott, onnan levelet írt legidősebb lányának, Eugéniának [= Zseninek]. Az utóirat a család legkisebbjeinek szólt: „Édes Bálintom, Lajosom. Papa csókol benneteket, és azt ígéri, hogy ha jól tanultok, és ha Zseni azt fogja mondani, hogy szorgalmatosak voltatok a’ leczén, ’s ha nekem Bálint is, Lajos is levelet ír postán, úgy nektek játékot küldök. Fizsinek bábot vettem.” A legkisebb fiúk — és talán elsősorban Lajos — tanulásának elősegítésére Kazinczyné 1829 elején egy „Kis Magyar Gramaticá”-t, az év tavaszán pedig egy „Rövid deák Gramaticá”-t állított össze. Mind a kettő magyar nyelvű és kérdés—felelet rendszerű. Valószínűleg akkoriban használatos könyveknek a kivonatai, de így is jelentős munka van bennük. A deák (=latin) nyelvtan végére Lajosnak odaírta az édesanyja: „Szerető anyád Gróf Török Sophie”. A keltezés itt: „Széphalom 14 Má48
