Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - JELENÜNK - Szacsuri István: Az egri Park Szálló története
iel a szálló alagsorában. Itt rendezkedik be az egri sport- és bridzskör. 1934-ben, 14 évi állandó küzdelem után Egert gyógyfürdőhellyé nyilvánítják. A Belügyminisztérium a Koronát — lévén, hogy ez az egyetlen színvonalas szálló — nevezi ki gyógyszállóvá. Ezzel egyidőben a tájékoztatás céljából a Korona és a Shell cég egy kivilágított reklámoszlop felállítását tervezi a Deák Ferenc úton (Lenin út). A város a kedvező ajánlatot rossz anyagi viszonyai miatt visszautasítja, pedig a reklám hatása már abban az időben is nagy volt. A nyitáskor kötött szerződés 1934. december 31 -én lejár. A bérlő Unterreiner János eddig közmegelégedésre vezeti a szállót, de a nehéz gazdasági viszonyok miatt csak akkor hajlandó maradni, ha elengedik a bérhátralékot és a város korszerűsíti a szállodát. A közgyűlés vita nélkül elhatározza, hogy a Korona további bérletére versenytárgyalást hirdet, de egyetlen pályázat sem érkezik. Ilyen körülmények között félő, hogy a város egyetlen szállodája kihasználatlanul marad, így a város és a bérlő kénytelen kölcsönös engedményeket tenni. A szerződés megkötése után Unterreiner újult erővel lát munkához. A gazdasági viszonyok is javulnak, így remény van az idegenforgalom fellendülésére. Oj beruházásokat, felújításokat és bővítéseket terveznek. Ezek azonban sohasem valósulnak meg, de azért 1935-ben némileg átalakítják a szállót. Ízléses, modern tánchelyiséget rendeznek be, amit 1936. február 8-án adnak át rendeltetésének és a Kis Korona nevet kapja. Az új, Márkus Béla tervezte táncos szórakozóhely hamar közkedvelt lesz. Ezt nemcsak alacsony árainak, hanem újdonság számba menő technikai érdekességeinek is köszönheti. A falakon ugyanis 220 különböző színű villanykörte van, amely a dzsesszzenekar dobosa révén mindig a zene hangulatához, ritmusához igazodik. (Ez volt az első fényorgona!) A Kis Korona a mai Grill bár elődjének tekinthető. A Kis Korona közönségsikerének hatására megnyitják a nyári szabadtéri tánchelyiséget is. A forgalom növekedése láttán a város vezetői megdöbbenve fogadják a hírt, hogy a bérlő ismét fel akarja bontani ia szerződést. Tíz évvel azután, hogy az azóta bel- és külföldön egyaránt híressé vált szállodáját megnyitotta: megalapozva ezzel az egri vendéglátóipar jó hírét. Minden bizonnyal a felmondás elhatározása mellett szól az a tény is, hogy az ezt megelőző évben az üzemi bizottság egyik tagja hűtlenséggel vádolja a bérlőt Eger várossal szemben, miszerint Unterreinert nem érdekli az egri közönség, mert belőlük semmi haszna, neki csak az idegenforgalomból van jövedelme. Unterreiner akkor ezt a vádat elutasítja, annál is inkább, mert tudatában van annak, hogy az aránylag rövid idegenforgalmi idényen kívül az egriek rokonszenve és támogatása rendkívül fontos. Az ügy akkor elsimul, de a felmondás folyamán megint előtérbe kerül. Eger város képviselőtestülete nem fogadja el a felmondást, s kéri a bérlőt, továbbra is vállalja a szálló vezetését. Ö teljesíti a kérést, de csak új szerződés megkötése mellett, amely 1943. december 31-ig szól. Lényeges az eddigi szerződésekkel szemben, hogy a bérlet egyik fél részéről sem bontható fel. 1940. A Korona szálló működésén érződik a háború. Sorra lépnek életbe a különféle korlátozások. Országos szinten megszabják a menük maximális súlyértékét. A háborús korlátozások miatt a vendéglátó helyek éjfélkor zárnak. Az üzlet menetére kiható rossz feltételek ellenére mégis nő a forgalom. 1943-ban a bel- és külpolitikai tényezők tovább romlanak. A gazdaság és a kereskedelem hanyatlik. A Korona bérlője ez év januárjában újabb engedményeket kér a várostól, de a kérést nem teljesítik. Mindössze a szállásdíjak felemeléséhez járulnak hozzá, mert a Koronában — mint átvonuló szállás — beutalt katonatisztek is tartózkodnak. A szállodai szobák árába egyébként a takarítást, a világítást, a vízhasználatot, a napközben viselt ruhák kitisztítását és egy pár cipő kipucolásának díját számolják. A helyi szabályozókon kívül szinte hónaponként követik egymást az országos szintű korlátozó rendszabályok 1943-ban. A menürendszert általánosan kötelezővé teszik, s a kiszolgálás ideje 12 órától 15 óráig tart. Júliusban általánosan emelik a szállodai szobák árait. Ebben az évben a harmadik szerződés is lejár, így itt az ideje az új bérleti tárgyalásoknak. Unterreiner János előrehaladott korára és felesége betegségére nézve az üzletet egyedül vezetni már nem tudja. Társnak beveszi Schuch Ferencet és feleségét, Kraudy Erzsébetet, budapesti lakosokat. A társas viszonyban rejlő lehetőségek kiaknázását objektív akadályok meggátolják. Hiába a töretlen üzleti szellem, ha közben a háború Magyarországra való kiterjesztése miatt a vendégek nem jönnek. Az Egerben folyó harcok akadályozzák a szálló működését. A Koronát átvonulási szállásnak és istállónak használják. A város területén nagyobb hadművelet nem folyik, pusztító légitámadás nem éri. Ennek köszönhető, hogy műemlékei és épületei nagyobb károsodás nélkül vészelik át a háborút. Mire azonban 1944. november 30-ra a város felszabadul, se folyóvíz, se ép ablak nincs a Koronában, de még a környékén sem. A szálló újjáépítésére a városnak nincs anyagi fedezete. így az üresen áll, míg 1945. szeptember 28-án az Eger városi Lakáshivatal kiutalja az OTI-nak, hivatali irodai célokra, mivel a Társadalombiztosító Intézet épületébe a helybeli orosz parancsnokság költözik be. Az ezt követő időben sajnos, olyan dolgok történnek, amelyek méltatlanok egy nagymúltú szállodához. Az, hogy az épületben irodákat rendezzenek be, még hagy- ján, de hogy ugyanabba a szállodába üveggyárat is telepítsenek, az már érthetetlen. Az üveggyár kérdése már 1945. október 24-én napirenden van. A háború alatt tönkrement táblaüvegek pótlására, a végleges üveggyár felépültéig, a város bérbeadja a használaton kívül levő Korona szálló konyháját és alagsori helyiségeit üvegüzem létesítésére Tóth Ferenc egri üvegkereskedőnek. A végleges megyei jóváhagyás késésének ellenére az üzem megindul, de a városnak nem sok haszna van belőle, mert a remélt ablaküveg gyártásához még hozzá sem fognak. Az első próbálkozások után a szerződés érvényét veszti, mert Tóth Ferenc nem teljesíti azt a pontot, mely kimondja, hogy a bérleti idő letelte előtt hat hónappal a város más pontján végleges üzem létesítését meg kell kezdenie. Az üvegüzem felszámolása után a bérlőt kötelezik az okozott károk kijavítására. 1946. szeptember 4-re befejeződnek a helyreállítási munkák, s ezzel lezárul a csúfos „üveggyári ügy”. A város vezetői áprilisban nagyösszegű kölcsönért folyamodnak a Magyar Újjáépítési Miniszterhez, hogy legalább a szobák felét, az éttermet, a hallt és a konyhát fel tudják szerelni. Az étterem és a szálloda berendezésének hiánya és kára 230 ezer adópengő. Időközben az áprilisban kért segély, mintegy kétmil- milárd adópengő, júliusban meg is érkezik. Ám a rendkívül gyors infláció idején, míg az összeg Egerbe érke24
