Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az első egri iparitanuló-iskola
gek fedezéséhez járuljanak hozzá a tanonookat tartó iparosok, tanulónként 2—2 forintot fizetvén. Elhangzott az egri füleknek oly fájó mondat: „A kiadások többi részét pedig a városnak kell fedeznie!” Péterffy József miniszteri biztos rendelkezésére ki kellett mutatnia a városnak, hogy hány iparostanonc van Egerben a különböző iparágakban, s hogy jelenlegi képzettségük alapján hány fog kerülni az ún „előkészítő osztály”-ba, s hány a további három „rendes osztály”-ba, annak a megjegyzésével, hogy jelenleg harmadik osztályt csak abban az esetben kell felállítani, amennyiben legalább 15 „olyan alkalmas tanonc találtatik, kiknek a ta- noncévekből legalább még egy évök van hátra”. Közölték az illetékesek a város vezetőségével, hogy az iparitanuló-iskola rajztanári állására országos pályázatot kell kiírni. A helyi sajtóból arról értesülünk, hogy Egerben általában örömmel fogadták a merőben új iskolatípus felállítását, habozás nélkül felismerve annak messzehordó jelentőségét. Tavassy Antal polgármester haladéktalanul elrendelte az egri iparostanoncok szakmánkénti összeírását, s a február 10-i „osztályozási vizsga” révén megállapították, hogy az egyes ifjaknak hányadik osztályban kell majd megkezdeniük tanulmányaikat. A polgármesteri hirdetmény szerint „Eger városában lakó összes iparosok fel- hwatnak, miként az összeírás eszközlése céljából tanon- caikkal együtt... büntetés terhe mellett megjelenni kötelességüknek ismerjék.” A város 1883. február 18-i közgyűlésén közölték, hogy a megyeszékhelyen 367 iparostanoncot írtak össze, akik a lefolytatott vizsgálat szerint részben előkészítő, részben pedig első és második osztályba sorolandók. — Beterjesztették az első egri városi iparitanuló-iskola 1883. évi, első költségvetését is 2424 forintról, melyet a közgyűlés elfogadott, de egyben úgy határozott, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztertől segélyt fognak kérni az új iskola felállítására és fenntartására. A legsúlyosabb feladat: a pénzügyi fedezet előteremtésének mielőbbi kimunkálására („honnan s miként”) egy ,,küldöttség”-et bízott meg a közgyűlés. A borsos pénzügyi kérdés megoldására sem Egerben, sem a fővárosban nem egyhamar került sor, így hát az éber helyi lap kritikus hangot ütve meg, szorgalmazta a fontos ügy mielőbbi elintézését. ,,... igen szép határozatok hozattak, s a miniszteri biztos sürgette az ügyet, hogy 14 nap alatt intézzünk hozzá fölterjesztést, — ami meg is történt —, de még most, március második felében sem tudjuk, mily mérvben fogja városunkat ezen ügy körül a kormány támogatni? Ha ezen állami támogatás mérvét még e napokban sem döntik el oda fent, úgy az egész iskolai ügy ezen tanévben már elejtettnek tekinthető, mert hiszen a tanévnek már a második felében teljesen bent vagyunk.” JELENTÉS A KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER ELŐTT A magyarországi iparitanuló-iskolák létrehozásában illetékes Zichy Jenő és Péterffy József 1883. március 25-én, országos kőrútjának befejezése után terjedelmes jelentésben tájékoztatta a magyar királyi vallás- és köz- oktatásügyi minisztert a magyar iparostársadalom s a tanoncoktatás helyzetéről. Ismerkedjünk most meg e jelentős korfestő irattal, mely meglehetősen hű képet fest a probléma lényeges vonatkozásairól. „... Az elsőfokú ipariskolák szervezésének kiáltó szükségét csak akkor látja az ember igazán, ha megismerkedik azokkal, akiket ott képezni kell, s ha tudja az ember, hogy az iparosság 7 százaléka honnan újjoncoz- za tanoncait. A kézműipar süllyedése, a kézműiparosnak napról- napra érezhetőbb elszegényedése a legkiválóbb iparosokat arra bírják, hogy saját gyermekeiket, kiket iskoláztatnak, nem akarván egy bizonytalan jövőnek kitenni, a mesterségre nem adják.” Egy másik része az iparosoknak, mely még nem vesztette el hitét és remélni tud, az tanítja gyermekét az iparra... de az is igaz, hogy ha a fiú csak kissé életre való, s az apának félig-meddig módjában van, az illetők a tanoncévek után azonnal útra kelnek. Keressük hová mennek? Bécsbe, Grácba, s így tovább. Ha azt hiszi valaki, hogy ezek visszajönnek, igen csalódik. Visszajön talán 2—3 százalék, kiknek tűzhelyük, egy-két pántlika földjük, vagy egy kis szőlejük van, de. a többi kint marad. És miért? Egyszerűen azért, mivel a jó munkást ott jobban fizetik... A szegény iparos pedig — s ez a legnagyobb rész — tanoncát kóborló árvák közül, vagy napszámosok, zsellérek családjaiból veszik, kik minden népnevelési törvény dacára sem nyertek tanítást, tehát sem írni, sem olvasni nem tudnak. Ezen része a kisiparosoknak nem is azért veszi fel tanoncát, hogy abból ő önmagánál különb iparost neveljen, hanem azért, hogy ezen ingyen cselédnek fizikai erejét, elsősorban háztartásánál használja ki. ... Midőn tehát a kézműiparosok tanoncai és segédmunkásai az elméleti ismereteket majdnem teljesen nélkülözik, s midőn a kisiparostól ma lényegesen több műveltséget, több szakismeretet követelünk, de követel a fejlődő kor is, akkor a tanoncok iskoláztatása felfogásunk szerint hazai iparfejlesztésünk egyik sarkalatos pontját képezi... És mivel érzik maguk az iparosok is azt, hogy tanoncaik kiképzése elodázhatatlan égető kérdéssé vált, nemcsak nem vonakodnak az ez irányban megindított mozgalomban részt venni, hanem szívesen járulnak hozzá — némi kivétellel — anyagi áldozatokkal is. Ámde midőn az iparos osztály, bár legsajátosabb érdekében kész elmenni az áldozatok legvégső határáig, megkívánja, hogy érdekei védve legyenek ... Az 1872. évi ipartörvény tarthatatlansága általános elismert dolog volt már régen, az mégis a mai napig nem vétetett revízió alá ... Megszüntettetvén a céhrendszer, levétettek a bilincsek, melyek a szabad fejlődést, az egyéni szabadságot és a jeles tehetségek felemelkedését egyaránt gátolták, minden átmeneti intézkedés nélkül a szabad társulás mondatott ki. Megszüntettetvén a vándorlási kényszer, melyet a modern szabad államban fenntartani nem lehet, elrendeltetett, hogy az iparos tanoncát iskoláztatni tartozik. Megszűntek a céhmesterek, a céhkomisszáriu- sok, s alkottatott helyettük az elsőfokú iparhatóság — szóval kimondatott az iparszabadság . . . De nálunk az iparszabadság iparszabadossággá fajult, s dúl, ront, mint fergeteg a legszebb vetés között... A társulatokba lépett iparosok száma ma 40 százalékkal alászállott. A társulatokon kívül álló iparost senki sem ellenőrzi, tanoncaikkal senki sem törődik, ezeket semminemű áldozatra reá bírni nem lehet, szóval ez egy fegyelmezetlen tömeg ... Az ipartörvény elrendeli, hogy az iparos tartozik tanoncát iskolába járatni, de az ismétlő vasárnapi iskolákon kívül, hova az iparos-tanoncoknak talán 2/3 része betereltetett, hogy vasárnaponként két órai ilyen-amolyan előadást hallgasson. Ipariskola 1872 óta nincs, (pedig ekkor már 1883-at írtak!) és az sincs kimondva a törvényben, hogy ki alkossa meg s ki tartsa fenn! Excellen- tiád (ti. a vallás- és közoktatásügyi miniszter) intézkedett a múlt évben, rendeletileg interpretálván a törvényt 41
