Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - Szűcs László: Harminc év a tanárképzésért
nem sokáig tartott. A Minisztertanács 1959. július 17-i rendelete — mely a reálisan nagy pedagógushiány miatt ugyan háromszakos tanárképzési forma bevezetését írta elő — hatalmas fejlődést indított el és helyreállította az egri főiskola teljes integritását is. Újra megkezdték működésüket a szüneteltetett tanszékek, melyekhez — az országban elsőként — két új tanszéket is szerveztünk „műszaki és mezőgazdasági gyakorlati ismeretek” címen, majd 1970 szeptemberében megnyitotta kapuját angol nyelvi kabinetünk is. Fokoza_ tosan emelkedett a hallgatói létszám is, mely 1969-re elérte az első évfolyamra felvehető 320 főt, így napjainkra elértük a nappali tagozatos hallgatóság 1250 fős összlétszámút. Hallgatóink 80 százaléka leány, és több mint fele kétkezi munkás szülők gyermeke, aminek őszintén örülünk. A levelező tagozat sokszor vitatott minőségi eredményei ellenére, különösen a főiskola első évtizedében érdemleges mennyiségi sikereket hozott. Levelező képzésünk 1955-ig a tanítók gyors átképzésével foglalkozott. Tanfolyamaink végeztével közel 3500 tanító nyert szaktanári diplomát. Jelenleg is 1600 jelölt tanul a szükségesnék ítélt levelező tagozatunkon, főleg képesítés nélküli nevelők. Számukat erőteljesen csökkentik, mert a levelező képzés sikeresen ily nagy mértékben aligha oldható meg. Néhány év múlva 500—600 levelező hallgatóval számolunk. Az oktatói kar létszáma a feladatokkal együtt rangosán növekedett. A főiskola jelenlegi 22 tanszékén és csoportjában több mint 170 oktató dolgozik, két gyakorló általános iskolájában több mint 100 gyakorlóiskolai tanár tanít. Az oktatás és nevelés mind jobb módszereinek kutatása a főiskola elmúlt negyedszázadának legfontosabb célja volt. A felszabadulást követő évek magával ragadó politikai lendülete erőteljesen motiválta a meginduló új főiskola ifjúságának pezsgő belső életét. Hallgatóink között sok jó ifjúsági vezető volt. A szakérettségizettek vérükben magukkal hozták a fizikai munka megbecsülését, idegeikben az élet megedző tapasztalatait. A nevelőmunka színteréül főleg a kollégiumi életet jelöltük meg. 1960 őszén a felsőoktatásban valószínűleg elsőként létrehoztuk a KISZ-csoportok munkáját rendszeresen segítő fiatal oktatók szervezetét, mely többszöri változtatással ma is gerince a főiskolai nevelőtevékenységnek. Éveken keresztül ateista és természettudományos köröket szerveztünk, melyek később politikai vitakörökké alakultak. Meghirdettük a „Minden hallgatónak társadalmi munkát” mozgalmat, melyet a KISZ-vezetőségünk ma is alapelvként kezel. S részletesen itt nem is beszélve az önálló hazai és külföldi építőtáborok, a városi úttörővezetés, az arany és ezüst diplomás kultúrcsoportjaink sikereiről, mind megannyi apró mozzanatról, melyből hosszú és türelmes munkával, sikerek és kudarcok vál- takoztával összeállt az egri főiskola nevelőmunkájának ma már gazdag tárháza. Az elmúlt negyedszázadnak szinte minden esztendeje meghozta a maga nevelési problémáit, hiszen ifjúságunk arculata ezalatt sokszor és sokat változott. Ma nemegyszer óhajtjuk az ötvenes évek társadalmi-politikai szempontból igen aktív ifjúsági típusát, pedig az ő életük sem volt problémamentes. Igaz, ma sem könnyű, sokszor talán elsősorban az élet kellemesebb oldalait kereső, kényelmesebb, de becsületesen tanuló és viselkedő, egész nagy tömegében józanul gondolkodó ifjúság szívéhez és emberségéhez az eredményes utat és annak módszerét 26
