Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Kiss Gyula: Kinyílik a stószi levelesláda

Fábry 1926-tól 1939-ig a Korunk szlovákiai szerkesztője. Minden bizonnyal az itt megjelent írásaira célozva Mécs László ezt írja neki: „Cikkeid, ha hozzájuk juthatok, mindig a szenzáció erejével hatnak rám. Bámulatos bennük a kifejező erő és a prófétai hév. ..” Majd Mécs november 2-i leveléből: „Majakovszkij a maga nemében felülmúlhatatlan máma.”

1931:

Fábry megindítja a Hét című antifasiszta kultúrpolitikai folyóiratot. Munkatársakat verbuvál. Illyés terjedelmes válaszlevelének egy részét pár hónappal ezelőtt publikálták.

1933:

Augusztus 26-i keltezéssel Gaál Gábor egy feddő- dorgáló hangú levele: „Fábry Zoltánt az írót nálam senki sem szereti, becsüli és favorizálja jobban, de Fábry Zoltán a Korunk szlovenszkói kiadóhivatali vezetője napról napra csak cserbenhagy . . .”

★

S most ugorjunk egy jókorát a megváltozott, új világba!

1955:

Veres Péter — föltehetően A gondolat igazá-ról van szó — április 7-én ezt írja: „...a régi Fábry Zoltán. Ugyanaz a tűz, de tisztítóbb a lángja. Szerintem az ilyen publicisztika úgy kellene, mint a falat kenyér ...” — Egy május 5-én kelt vallomása: „Beteg vagyok attól, hogy nem tudok írni, mert nincs időm és lelki nyugodalmam.”

Illés Béla május 23-i levelében azon tűnődik, hogy Fábry is már a hatvan felé közeledik. „Én még úgy emlékszem Magára, mint lobogó hajú ifjú óriásra . .. Tapasztalatom szerint hatvan év után is lehet még dolgozni.”

1957:

Ebben az évben jelenik meg Fábry Hidak és árkok című föltűnést keltő könyve. Illyés Gyula egy október 12-én kelt leveléből: „Valóban beteg vagyok, betegen írok .. . Bár irodalmi ízlésünk nem egyezik teljesen, megtiszteltetésnek veszem a versemnek szánt föladatot. Gyógyuljunk meg! Vagy legalább bízzunk abban, hogy lehet gyógyulás.”

1958:

Egy, februárban Saj kódról keltezett Németh László- levélnek megszólítása figyelemfölkeltően érdekes: ..Kedves Bátyám” — jóllehet még négy év korkülönbség sem volt közöttük. Egyébként Németh köszöni a Hidak és árkok részére küldött példányát, majd betegségére, a hipertóniára panaszkodik.

1961:

Az előző évben jelent meg a Palackposta. Fábry minden bizonnyal ezt küldhette meg Illyésnek s erre érkezett a február 10-i keltezésű levél: „Évtizedek óta ismerjük egymást, ülünk szinte egy teremben — annyira közös egymúltú körben — és személyesen még nem láttuk egymást. Megtörténik még valaha? Igen kevés embert látok, majdnem olyan visszavonultságban élek Tihanyban, mint te Stószon. — Elolvastam könyvedet s félnék egy személyes találkozástól, annyi keserű igazságot kellene mondanom. . . Irigylem s bámulom szívósságodat, hitedet.”

1962:

Az Emberek az embertelenségben megjelenése alkalmából egy július 28-i illyési reflexió: ,,... a fasizmusok,

1928:

sovinizmusok ütései rajtunk magyarokon ma is üszkös sebek.”

1963:

Fábrynak most már szinte évenként jelenik meg kötete, van úgy, kettő is. Ez a Harmadvirágzás megjelenésének esztendeje. Ilku Pál, a régi barát, február 1-i leve_ lében az írót válogatott művei kiadásának megbeszélésére áprilisban négy hétre Pestre invitálja. Egy újabb, március 21-i levél ezt azzal egészíti ki: amikor Fábrynak jó, akkor menjen.

Nem érdektelenek Illés Endre szeptember 13-i dorgáló sorai: „Nem az a bűnöd, a mulasztásod, hogy nem írtad meg a nagy összegezést — az igazi mulasztásod: nem írtad meg az emlékezéseidet!” — Szeptember 30-án Németh László a Harmadvirágzást megköszönve, így zárja sorait: „Világíts még soká!”

1964:

Újévi dátummal Németh László A kísérletező em- ber-t ezzel a dedikációval küldi meg Fábrynak: „... a sajkódi magány a stószinak, barátsággal.”

1965:

Tihanyból december 14-én küldött levelében Illyés Gyula egy nagyobb nyugati út élményeiről s A kegyenc párizsi bemutatójáról számol be. A kassai Batsányi-ün- nepség kapcsán Illyés ebben az évben eljutott Stószra, van hát összehasonlítási alapja, amikor ezt írja: „...ebben a magányos nyári lakban a tiednél is egyszerűbb egyedüllétben élek.”

1966:

Az Európa elrablása megjelenésének az éve. Fábry a pozsonyi Irodalmi Szemle 7. számában A Mécs-probléma és tanulságai címmel egy írást jelentet meg. „Nem temetni jöttem a költőt, de nem is felmagasztalni, csupán tanúskodni ...” — írja többek között. Mindez csak azért kívánkozik ide, mert a cikk hatására óriás levéltömeg keletkezik. Fábry válaszleveleit nem ismerjük, de Mécs ekkor s az ezt követő két évben számos, terjedelmes méretű levelet küld Fábrynak; négy, sőt hatoldalasak is akadnak közöttük. A Vigilia és köre, de egyáltalában a Horthy-rendszer irodalompolitikai helyzetéről számos tájékoztatás, magyarázkodás került itt papírra. Irodalom- és társadalomtörténészek dolga lenne alapos vizsgálatnak vetni alá az anyagot. Elképzelhető, hogy e korszak teljesebb ismeretéhez, összkép-kiegészítéséhez nem egy vallomás, dokumentumhivatkozás lenne fölhasználható.

E nyáron Németh László vizitel Stószon s látogatása emlékére ekkor írja Irgalom című regényébe a már egyebütt korábban közölt dedikációt: „Fábry Zoltánnak, az első embernek, akit irigylek.” Hogy a köztudottan élni magányosan szerető Németh igen jól érezhette magát Fábry és a Schreiber-család körében, a dedikálás alá jegyzett dátum igazolja: Stósz, 1966. július 25—27, tehát három napig élvezte a vendégszeretetet.

1967:

Január 27-én Aczél György ígér egy stószi látogatást, május 20-án azonban arról tudósít, hogy az utazás elmaradt. — Ugyancsak január 27-én keltezett levelében Ilku Pál magyarországi szanatóriumi kezelésre hívja meg Fábryt. Illyés február 12-i leveléből egy bátorító mondat: „Ne vegyünk mindent a lelkünkre, mert hisz meddig bírhatjuk?”

Fábry számára változatlanul gazdag ez az év is publikációkban: Pozsonyban a Valóságirodalom, Budapesten a Hazánk, Európa ekkor jelenik meg. A magyar fővároshoz való kötődése egyre erősebb. A hagyaték Illés Endrétől három levelet is őriz ebből az évből. Az április

18